Arrabona - Múzeumi közlemények 15. (Győr, 1973)

Horváth I.: Horvátzsidány hiedelmei

2, ábra. Horvátzsidány letette, hogy megüsse, akkor eltűnt. Isten tudja, hogy hol volt már: elöl, vagy hátul, vagy oldalt. Amikor elindult, megint ott volt a talicskán. 19. Akkor, amikor a Novoselo még nem volt beépítve, erre szoktak viaskodni az ognjenik. A szőlőhegytől jöttek ide. 20. Egy alkalommal édesapám fáért ment vagy fűért. Még sötét volt. A kőszegi erdőbe ment. Skura volt az erdész. Soha sem tudta, hogy ki viszi el a füvet az erdőben lévő kis rétről. Éjjel ment oda. Éjfélben kelt fel és ment a fűért. Amikor odaértek a Bikovmuos-hoz, látta, hogy a Grij ebiica-tói jön az ognjeni.

22 — Csak gyere ide! Én nem félek tőled. Eléje jött. Ott ugrált előtte. Mindig előrébb ment. Amikor odaérkezett a kápolnához, akkor egy nagyot káromkodott: — Ördög vigyen. Tűnj el innét, mert a talicskával agyonváglak! Amikor felemelte a talicskát, akkor az ognjeni eltűnt. 21. Én nem hittem. De egy alkalommal engem is megtámadott, amikor a faluból mentem hazafelé, és az országútnál nem engedte, hogy átmenjek. No még is csak megerőltettem magam, és elmentem. — ördög teremtett téged! Nem akarsz elengedni. Átmentem a kiskerbe és egy dorongot vettem, hogy megütöm. De az ognjeni mindig elugrott. Az csak olyan tüzes volt. Többször voltak ilyen ognjenik. 22. Bükről jöttek haza a vonatról. A szomszéd leány is velük jött. Amikor a kertek aljára jött, látta, hogy a Gajctól a major felé

23 egy világosság szalad. 22 Bikovmuos: (Bikahíd) a kőszegi országúton a Kápolna előtt van. 23 Gajc: peresznyei határban fekszik. 174