Arrabona - Múzeumi közlemények 13. (Győr, 1971)

Környei A.: Internacionalisták visszaemlékezései a soproni Liszt Ferenc Múzeum gyűjteményéből

Bradées Ferenc visszaemlékezése

1 (Kérdés: Feri bácsi, legyen szíves az elején kezdeni, az egész életét elmesélni !) — Az én nevem Bradács Ferenc. Születtem 1889. Nagyapám cseh bányász volt, 1848-ban jött ide be Brennbergbe. Kossuth hívta be, hogy legyen itt ölég bányász és adott neki itten házhelyet. Akkor itt még nem volt ekkora a bánya, mint legutóbb, itt a ház fölött bányásztak alig 30—40 méterre lenn a föld alatt. Az apám is bányász volt. Az ő története aztán egy érdekes történet. Ismeri itt a temetőt itt lenn. No hát az akkor még nem volt itt, az itteni bányászokat lenn Agfalván temették el. Aztán, amikor az én apám még fiatal legény volt, szóval ez még az én születésem előtt történt, akkor volt itt egy nagy betegség, egy nagy járvány. Kolera volt. Lehetett ez úgy hetvenegynéhányban.

2 Hullottak itt mint a legyek, egyszerre több mint száz brennbergi halt meg. Azokat nem lehetett mind Ágfalvára vinni, nem is volt, aki eltemesse. No, akkor az apá'm elvállalta, hogy ő eltemeti a halottakat. De nem Ágfalvára vitték, hanem itt jelöltek ki egy területet, ott lenn az útimenti kereszt mellett, szóval a mai temetőt. Az apám teljesen egyedül csinálta, kapott valami pénzt, meg minden napra egy liter pálinkát. Szóval ezt azért, hogy ő meg ne kapja a betegséget attul a sok halottuk. Ö meg csak temetett, meg ivott. Nem is lett beteg, és így keletkezett akkor itten ez a temető. Azóta is ez a mi temetőnk, a brennbergi temető. Szóval az én apám vállalkozó ember volt. — Én, aztán én is bányász lettem. Előbb hat évig jártam iskolába, itt fönn, most is Iskola utcának hívják azt a helyet.

3 Szóval nem a mai iskola volt az. Tizenhárom éves voltam, amikor már lementem a bányába csillésfiúnak. Csillés voltam, aztán már tizenkilenc éves lettem, és akkor már rendes bányász voltam, vájár lettem. (Kérdés, : Beszéljen egy kicsit részletesebben a bányáról, milyen volt a munka és hogyan éltek, mit lehetett keresni, szóval, amire emlékszik, azt mind mondja el.) — No, hát az volt ám csak a munka. Akik máshol dolgoztak, meg a mai bányászok, azok nem is tudják, milyen az igazi bányamunka. Nekem elhiheti, mert én már dolgoztam legalább egy tucat bányában, hogy ilyen nehéz bánya nincs sehol a világon. Már legalább is szénbánya, mert nem mondom, amit lehet olvasni, hogy az amerikai kénbányákban meg a gyémántbányákban meg máshol milyen borzasztó nehéz munka van, az biztos úgy is van, az lehet hogy nehezebb bánya a brennberginél, de hogy szénbánya nincs több ilyen nehéz, az biztos. Megkérdezhetik akármelyik brennbergit, aki azóta már dolgozott Oroszlány1 A magnófelvétel 1966. okt. 23-án készült az akkor 78 éves Bradács Ferenc Brennbergbánya, Óbrennbergi út 20. sz. alatti lakásában. A felvétel 1. sz. LFM HM 1. Bradács, ha belelendül, elég jól beszél magyarul, de az egyes homályos pontokra német nyelven adott felvilágosítást. Ezeket a leírásból kihagytuk. A felvétel igen gyenge minőségű, részben az akkori készülékünk (Mambó) nem adott lehetőséget technikailag jó felvételre, részben az adatközlő súlyos asztmája miatt alig hallhatók az egyes részek. Ezért a leírás után a felvétel elejét le is kellett törölni. (Erre a szükség is vitt bennünket, abban az időben nem lehetett kapni magnószalagot.) Egyébként a felvételt teljes egészében közöljük. Szükségesnek tartottuk a nem oroszországi részek közlését is az elbeszélő teljes megismerése céljából. 2 1873. A temető valóban a kolerajárvány „eredménye". 3 Régi iskola sor. 435