Arrabona - Múzeumi közlemények 3. (Győr, 1961)

Uzsoki András: Az aranymosás néhány módszere

Diodoros Siculus részletesen leírta az egyiptomi aranybányák mellett folyó aranymosást. Egyiptom legtávolabbi részén, az Arábiával és Aithiopiával határos területeken, gazdag aranybányák vannak. A kifejtett kőzetet megőrlik, majd „egy lapos, kissé lejtős deszkán dörzsölgetik, miközben vizet öntenek rá. így ami benne föld, azt a víz kimossa és az elfolyik a deszka lejtőjén, az arany, azonban súlyánál fogva a fán marad. Ezt többször megismétlik, először kezükkel dörzsölgetve könnyedén, aztán gyöngén laza szivaccsal nyomkodva. A laza és földszerű anyagot ezáltal felszedik, mígnem az aranypor tiszta lesz. Utoljára más szakmunkások veszik át, s mérték és súly szerint összegyűjtve cserépedényekbe szórják. Hozzákevernek a mennyiség arányában ólomrögöt, sószemcséket, és egy kis ónt meg árpakorpát is dobnak bele. Akkor jól illő fedelet tesznek rá, agyaggal gondosan körültapasztják, és öt nap, öt éjjel egyformán, szünet nélkül kemencében hevítik. Ezután hagyják kihűlni, s ekkor a többiből semmit sem találnak az edényekben, de az aranyat tisztán megkapják, legfeljebb egy kevés vész el belőle."

6 Szudán északi tartományában (Wadi Halfa-tói északra, Faras keleti felében), az 1955—56-os régészeti kutatások során a Nilus jobb partján Vercoutter két aranymosó medencét talált. Az ókori Egyiptom aranymosásának ezt az érdekes emlékét közvetlenül a folyó partján vágták bele a sziklába. Vercoutter rajzán egy 240X320 cm nagyságú medence a közepén végighúzódó csatorna felé két oldalról enyhén lejt, a csatorna vége csövön át kis gödörbe torkollik, melyből újabb csatorna vezet egy kb. 4,5 m

3 űrtartalmú medencébe. Az aranybányák víztelen vidékéről ideszállították a porrátört ércet, a sekély medencébe szórták és víz ráhordásával iszapolták. Az aranytartalmú iszap a kis gödörben ülepedett le. A felesleges, de még esetleg aranytartalmú, iszapos víz a nagy medencébe folyt, hol az átáramló aranyszemek sem vesztek kárba, hanem összegyűltek a medence alján. A műveletekhez szükséges vizet a Nílusból hordták, de újra felhasználhatták a medence vizét is.

6a Az ókori görögök aranymosása Az argonauta hadjárat mondája a távoli kereskedelmi kapcsolatokat kereső első görög vállalkozók történetét rejti magában. A Fekete tengerre kimerészkedő argonauták a part mentén hajózva jutottak el Kaukázus partjaihoz Kolchisba, ahol a mondabeli aranygyapjút őrizték. A Diodoros által feljegyzett mondában az arany gyapjúról már Strabon megállapította, hogy Kolchisban a bennszülöttek kifeszített gyapjas bőrrel fogták fel a hegyi patakok aranyszemcséit.

7 Ezt a reális magyarázatot a szakirodalom is elfogadta

8 és a mitológiai kutatások is ezt bizonyítják. A magyarországi aranymosási eljárások között is találunk a kolchisi módszerhez analógiát. Gergelyffi András 19. század eleji munkájában 6 Diodoros, B'ibliothecae historicae. III. 14. Ritoók Zsigmond fordítása. Régi görög hétköznapok. (Bp., 1960) 65—66. 6a Vercoutter, J., The Gold of Kush. (Two Gold-washing Stations at Faras East) Kush, Journal of the Sudan Antiquities Service. VII. (1959) 120—126. 7 Strabon, Geographica. I. 46. 8 Pauly—Wissowa i. m. II. (1896) 786. — Hoernes, M., Natur- und Urgeschichte des Menschen. II. (Wien, 1909) 209. — Rákóczy S., Magyarország aranyos iszapú vizei. BKL (1907) I. 27.; A bányászat múltja a magyar birodalom földjén. BKL (1910) II. 712. — Schnitze, E., Gold. (Leipzig, 1940) 226. — Durant W., Das Leben Griechenlands. (Bern, é. n.) 69. — Linck, G.—

Jung, H., Grundriss der Mineralogie und Pétrographie. (Jena, 1954) 204. il* 163