Székesfehérvári Szemle 2. évf. (1932)

SZÉKESFEHÉRVÁRI SZEMLË 57 tanuságtételét a koporsók kiemelésére vonatkozólag. Reggeltől délután 2 óráig állt a kút mellett, mig a privatdíner meg nem találta s haza nem vitte. Jelen volt az első ásónyomtól, amely a koporsóban megakadt, egész a koporsó nyitásáig. Pr. a Soliloquíában is megemlíti. Befejezem. , Utolsó ősz egyik napián tőrtént. Sétára indultunk a szőlőhegy felé. őszi délutánokon gyakran elment a Donát kápolnához, hol a kápolna falához dőlve az őszi naplementében gyönyörködött. Az őszi szinek csodálatosan felhangolták. Elmerülve a naplemente szépségében elmélkedő lelkéből csodás költői színekben ömlöttek ajkáról az önfeláldozás örömének hangjai. Ilyenkor a természet hárfása volt. — A palotából kilépve a püspökkutnál megállott.f A víz apró erekben folyt széjjel a járda porában. Nézze, szólt, így képzeli Bergson az életet : csak egy élet van, egy egységes, osztatlan hatalmas életerő, mely kisebb-nagyobb erekben folyik széjjel, mint a futó gyökér a föld alatt és különféle élet formájában hajt ki, Ellentmondtam Bergson életfogalmának : a sokféle növény-, állat-, emberélet nem lehet egy és ugyanazon életnek a megnyilatkozása, mert lehetetlen és nincs a növényi, állati és emberi A székesfehérvári köztudatban homályosan él Vanossi Antal emléke. A nepomuki szent János-templombeli főoltár freszkójának ifjú jezsuitájában, aki ifjonti lelkesedéssel ajánlja föl adománylevelét a templom patrónusának, Vanossit tiszteli a hiteles hagyomány. És az ő jóságos arcának derűje sugárzik a ciszterci atyák refectoriumának egyik olajfestésű arcképéről, amelyen mint fundator jobbjával nepomuki szent János képére mutat, akinek a tiszteletére valósította meg Székesfehérvárott a balkezében tartó rendház és templom tervét. Tehát Székesfehérvár egyik legművészibb műemlékének, a mai ciszterci rendház és templom alapítója Vanossi Antal, akinek egyénisége kell, hogy ösztönzően, példaszerűen éljen és hasson a helybeli köztudatban. Vanossi Antal Győrött született 1688 június 29-én. Atyja Lőrincz, királyi harmincados volt, akinek alapvető munkásságához fűződik a török dúlásban rombadöntött Székesfehérvár városának újjászületése ; ez a kiválóan szervező képességű tricesimator őszinte vallásossága folytán benső barátságban élt a székesfehérvári jezsuita atyákkal, akiket anyagilag is támogatott. Elsőszülött fiában Antalban, aki gyermekéveit Székesfehérvárott töltötte, ez a vallásos lelkület annyira elmélyült, hogy sikeresen letéve a rhetori vizsgálatot, Í703 okt. 9-én a Jézus Társaságba lépett és 1705 okt, 10-én letette az egyszerű fogadalmat. Ernyedetlen szorgalommal folytatta tanulmányait Nagyszombatban, majd Bécsben, amidőn 1717-ben életkategóríák között átfejlődés — minden életkategória számára külön életprincipiumot kell feltételezni. Bergson egyébként nem tudja megmondani, honnan származott az az egy osztatlan ős életenergia, mely, mint a futó gyökér, a különféle életformákban kivirágzik. Én sem tartom — Bergson filozófiáját, nem a filozófia nyelvén beszélek most, Kegyed válasza mutatja, mi a különbség a fiatal és öreg ember között, A fiatal azt keresi, hogy valami miből lesz, én azt keresem, hogy mi lesz abból, ami van. Soknak az élete olyan, mint porban futó víz, felszívja az élet pora és kiszárítja a nap, t. í. az élet gondja és nem marad utána semmi. Boldog az, kinek élete nem porban szétfolyó víz, hanem termékeny földben futó ibolyagyökér, melyből száz uj élet fakad. Prohászka életének indításai, egyéniségéből származó szuggesztiók és inspirációk ezek az általa említett futógyökerek, melyek átjárják Fehérvár lelkét — és utolsó őszének aggodalma az életterméketlenségről akkor oszlik el, ha belőle kiinduló indítás és ínspírácíó-gyökerek bennünk életbe fakadnak ki. Ez lesz Pr. püspök életének koronája, a Pr. kultusz eleven hajtása és így lesz sírja az élet katedrája. februárban meghalt atyja s néhány hét múlva márciusban pedig anyja Székesfehérvárott, E váratlan kettős gyász után barátságos egyezséget kötvén a szülei vagyonról Katalin húgával, aki Pozsonyban apáca életet élt és jámborlelkű Franciska nevű húgával, aki ekkor már férjnél volt, még szentebb hévvel mélyedéit el hivatásába s lelke tökéletesítésébe, A kiváló jellemű s széles tudású fiatal je* zsüita magister rendjében általános megbecsülés* nek örvendő gyors egymásutánban vezető officíu* mokat ért el. 1718-ban a judenburgi coilegiumban, 1719—1728 között Bécsben működött mint tanár, szónok, novícíus-mester, 1728-tól—1738-ig Trencsénben rector, 1738-ban Pozsonyban rector, 1739-ben pedig Grazban rector, Ezután 1740 májusától 1744 január 23-áig bécsi provinciális. Majd 1745—1748 között a bécsi collegium rectori tisztét viselte ; mint ilyen 1746 szeptember végén Olaszországba utazott, ahol különböző városok megtekintésével Rómában hosszabb időt töltvén, 1747 januárjában tért vissza Bécsbe. 1749-ben és 1750-ben a bécsi Pázmány-Collegíumban tanított, míg 1751-ben és 1752-ben ismét a bécsi jezsuita collegium rectori tisztét látta el. 1752 végén Rómába küldetett mint assistens Germanise, amely tisztségében annyi érdemet szerzett, hogy 1755ben a Jézus Társasága generálisának választása alkalmával az első szavazásnál majdnem egyenlő számú szavazatra tett szert az olasz származású Centurionivaî szemben, aki aztán a második szaVaiíossi Antal,