Székesfehérvári Szemle 1. évf. (1931)

MÚZEUMI ERTESITÓ 7 *flimi TI i.nir •-•'••- íi fi ' ) tu it» « M4iiir7VDTi riTiTin I'IT i- - iT-mn • il nr-mniiii i • • nokul elesett Turiánál 1848. augusztus hó 19-én. Sz.-Fejérvárott, nyomatott özv, Számmer Pálné betűivel. Kisebb közlemények. Az inotai éremlelet. Folyó év április ha­vában Inotáról jelentették, hogy ott ezüstérmekre akadtak. A leletet a felvett jegyzőkönyv szerint a Völgyi-utca 176. sz. telkén V. Kováts István az udvar délnyugati sarkán a sertésól fundamen­tumának ásása közben arasznyi mélységben találta egyszerű cserépfazékban, mely azonban összetört és így hiányosan maradt fenn. A lelet a község­házára, onnan pedig az alispáni intézkedés foly­tán a múzeumba került megőrzés és meghatáro­zás végett, amit gróf Somssich János, kiváló érem­gyüjtő volt szíves végezni. Vizsgálata eredmé­nyéről a következőkben számol be : A lelet összesen 633 darab érmet foglal ma­gában. A legkorábbi érem 1504-ből, a legkésőbbi 1592-ből való. A lelet külföldi és magyar érmekből áll. A külföldiekben 4 darab tallér van és pedig : 1. Ferdinánd osztrák főherceg (1564—1595.) év­számnélkülí tiroli tallérja. 2. Ágost (1553—86.) szászországi 1570. évi tallérja. 3. Montmorency Fülöp (1540—1568.) Horn grófsági évszám nél­küli tallérja. 4. I. János György—Kristóf—János Ernő társuralkodók (eislebeni ág) 1558—72. Mans­feldi gróf sági tallérja 1750-ből. Külföldi érmek még : 1 db. I. Zsigmond lengyel király (1506—1548.) litván 3 garasosa 1547-ből, 2 db. lengyel 3 gara­sosa 1530—1535-ből, Brandenburgi Albert porosz herceg (1525—69.) 10 db. 3 garasosa 1532., 1534., 1541., 1544. és 1545. évekből, Ágost Zsigmond lengyel király (1548—72.) porosz 3 garasosa 1551­ből 1 db. Még 9 db. garas van a leletben, való­színűleg lengyel garasok ezen időből. Pontosan megállapítani nem sikerült ezeket. Egy db. kül­földi (porosz?) 3 garasos 1550-ből ugyancsak nem volt meghatározható és 4 db. magyar dénár sem, kopottságuk miatt. A magyar érmek képezik a lelet zömét, amennyiben a leletben 605 darab magyar dénár van és pedig: 1. 1 db. II. Ulászló К— H jegyű dénár 1504-ből, 2. 2 db, /7. Lajos dénár (egyik К— В jegyű 1526-ból, a másik С—liliom jegyű, igen érdekes egykorú hamisítványnak lát­szik 1526. évből. 3. I. Ferdinánd 272 db. magyar dénárja. Ezek közül 269 db. К—В jegyű (kör­möci veret), 1 db. H—N jegyű, nagyszebeni ve­ret (1. Harsányi 188. sz.) 1531-ből, 1. db. N— С jegyű, nagybányai veret 1554-ből (1. Harsányi 193. sz.), 1 db. H—P jegyű, nagyszebeni veret 1552-ből (1. Harsányi 190. sz.), utóbbi igen ritka. 4. Miksa 155 db. magyar dénárja. Ezek közül 158 db. К—В jegyű és 2 db. H—S jegyű (Hun­gária Superior = kassai veret) 1574-ből és 1575­ből. 5. Rudolf 171 db, magyar dénárja. Ezek közül 168 db. K-B jegyű, 2 db. H™S jegyű (kassai) 1580-ból, 1 db. К— В jegyű, év­szám nélkül (ritka !). Valószínűnek látszik, hogy az érmek 1592— 1593. évek körül kerültek a földbe, mert az összes érmek legkésőbbi évszáma 1592 és pedig Rudolf magyar dénárja való ezen év­ből. Ha később ásták volna el az érmeket, ugy feltehető, hogy Rudolf dénárjainál későbbi évszámúaknak (1594—1608.) is elő kellett volna fordulni, tekintve a dénárok nagy számát (171 db.). Hisz elég mozgalmas háborús világ volt 1593-ban, amikor Veszprémet, Várpalotát foglalja el a török. Ez év október 31.-én Hardegg Ferdinánd gróf, győri kapitány nagy haddal rajtaütést tervezett Fehérvár ellen, de a törököt onnan kivernie nem sikerült, sőt az Budáról erősítést kapott. A nagy zsákmánnyal elvonuló királyi seregek az őket üldöző törököt nyílt csatában megverték. Ily izgal­mas időkben félthette a pénzét az, aki azt bizton­ságba akarta helyezni a földbe. Az idegen pén­zeket bizonyára a külföldi zsoldos csapatok hoz­ták ide s így kerültek ezen pénzek is az elásott kincs közé. Gróf Somssich János. щ Az újabb szerzemények kiállítása. A mú­zeum újabb gyarapodása kiállításra kerülvén, annak megtekintésére külön is felhívjuk a figyel­met. Ilyenek az I. teremben az érdi lelet, a II. teremben a váli ásatások legszebb darabja, egy talpastál, a kálozi lovassir és kocsileletek, a csák­vári ásatások eredménye sirleletekkel, a IV. te­rem bejárójával szemben a Fiáth-féle emléktár­gyak Fiáth Pompejus, 48-as hősi halott fényké­pével, a. VI. teremben az épülő Prohászka-temp­lom képe Say Tekla szénrajzával, a VII. terem­ben a Fiáth-család díszruhái közül egy díszes páncéling-utánzat, a székesfehérvári hatóságok és céhek régi pecsétlői, a VIII. teremben egy 1735­ből való asztalterítő vörös hímzéssel és egy fa­faragvány szent Josepha képével. A fövenyi Icarus szobor. Római gyűjte­ményünk egyik kőszobra a II. teremben mint első repülési kísérlet érdemel figyelmet. A szo* bor ugyanis Icarus-t ábrázolja, aki a monda sze* rint, midőn apjával, Daedalusszal, viasszal összeg­ragasztott szárnyakon felszállt a magasba, oly közel merészkedett a naphoz, hogy ennek heve a viaszt a szárnyakon megolvasztotta és a ten­gerbe esve ott fulladt. Sajnos, a mi szobrunk nagyon csonka. Feje, karjai, ballába hiányoznak, de a szárnyak, főleg pedig a mellen és a kar megmaradt részén látható szárnyerősítő szalagok elárulják, mit ábrázol a szobor. Lelőhelye 1903. táján a fövenypusztai szőlőterület. Múzeumunkba 1912-ben, gróf Zichy János ajándéka folytán. Nagylángról szállították be. Magassága 65 cm, (Lt. sz, 2851. Ismertetése és képe megjelen Múz. és Könyvt. Ért. 1913, 192 1., 1918, 142 1.) Szabadságharci pecsétnyomóink. Ren­dezve régi pecsétnyomóink gyűjteményét a me­gyei, városi és céh pecsétlők között akadt két, az 1848—49-ki szabadságharccal összefüggő példány is. Az egyik sárgarézből van és a szabadság-

Next

/
Oldalképek
Tartalom