Székesfehérvári Szemle 1. évf. (1931)

MÚZEUMI ÉRTESÍTŐ 15 tokkal történt. Hossza 11 cm,, ebből 7'3 esik a tokra. Ugyanezen sírleletnek értékes darabjai még két germán tipusú szijdísz bronzból. Az egyik trapézalakú lemez négy gombbal, a másik fekvő nyolcasalakú állatfejszerű díszítménnyel. Felerősítésük alsó felükön látható lyukas nyúlványokkal történt. Nyilas harcos sírja a 43. sír is. A hozzátartozó háromélű nyílhegy hossza 10 cm., melyből a teljesen ép fölerősítő tüske 7 cm. Nagyon érdekes darabja e sírleletnek méreténél, alakjánál fogva egy inkább lándzsának, mint nyílhegynek megfelelő tárgy. Nyílcsúcsnak feltűnően nagy. Rombusalakú lemezének szélessége 5, hossza 8 cm. és három lyuk van rajta. Tüskéje a nyaknál gallért visel, hossza 6 cm. és gyújtó nyílcsúcsként szerepelt. Ritka lelet ugyané csontváz mellől egy jól konzerválódott csontcsat, melyhez hasonló dr. Fettich Nándor szíves közlése szerint hazai leleteink közül Bölcskéről (Hampel J : S. m. III. k. 242. tábla) és az orosz közleményekből ismeretes [1. Szevernája [E Mongolia) II. Leningrad 1927, IV. t. 33. á. Zárt lelet. Lelőhely Nainte-sume, a Tola-folyó mellett. 2. Materíaly pro Ethnographie III. 2. rész. Leningrad 1927, 43. old. 10. kép 1—4. és 9. á.) A 35. sír érdekessége egy római stílus, mely a rómaiaknál íróeszköz volt. A jelen esetben azonban a csontváz mellén feküdt és ruhatűként szolgálhatott. Ugyanezen női sírból két teljesen ép fülbevaló is került elő. A díszesebb példányok közé tartoznak. Bronzkarikájukat fent egy, lent kékszínű üveggyöngy díszíti és apró gömbkoszorúval kapcsolódnak a karikához. Egyéb diszítmények e sírból : félgömbalakú, füles bronzcsüngő, a nyakék maradványaként pedig szép, színjátszó üveg- és hosszúkás alakú, fehér, porózus masszagyöngyök. A sírlelethez tartozó füles pohár formás alakjával, finom sárgás szürke anyagával elüt a többi sírok általában durva kidolgozású és fekete színű bögréitől. Bár nem korongon készült, mégis inkább római, mint barbár jellege van, Magassága 13 cm., szájbősége 8 cm. Szája alatt négyes barázdaszalag. Egyéb figyelemre méltóbb leletek a 44. sír két ezüst fülbevalója. Díszítésük két gömböcske, melyeket ugyancsak gömböcskékkel díszített nyak kapcsol a fülgyűrűhöz. A 33—34. és 49. sírban is voltak fülbevalók, de ezek már egyszerűbb kivitelűek. A vastárgyak közül, mint ritkább lelet, a 32. sír tokos baltája érdemel külön figyelmet. A népvándorláskori sírok baltái ugyanis rendszerint fejsze vagy fokos alakúak, a tokos balta csak mint őskori hagyaték keveredhetett közéjük. Végül a 45. sír bronzgombos, pántos vascsatja nagy méretével válik ki, mint különlegesség, a népvándorláskori soros temetők megszokott és a szakirodalomban közismert leletei közül. Az ismertetett leletek alapján most már meg kell változtatnunk a temető korát)illető véleményünket is. Az 1929-ben kiásott sírok ismertetésében ugyanis azt irtuk, hogy a sírok a népvándorlás kezdetéről, az V—

VI. századból és szláv vagy germán népektől származnak. A most leírt lovas és harcos sírok mellékletei szerint azonban a temető korát az avar uralom idejére, VII—

VIII. századra kell tennünk megjegyezve, hogy az aránylag csekélyszámú gazdagabb sirok mellett a nagyszámú szegényes sír erős szláv, germán keveredés mellett tanúskodik. Marosi Arnold. Kisebb közlemények. Múzeumi kiutazások. A múzeum gyarapodásának egyik főeszköze a vidéki gyüjtőutak, amelyek ha nem is járnak mindig a kivánt tárgyi növekedéssel, az a hasznuk megvan, hogy egyrészt a múzeum iránti érdeklődés fokozódik, másrészt tájékoztatnak a helyi muzeális viszonyokról. Augusztus 31-ikén buzgó lepkegyüjtőnk, Mayer Lipót kezdeményezésére aPusztavám melletti Nána-pusztára mentünk, hogy megtekintsük a már Komárommegye területére eső, de vármegyénk határával szomszédos szentkereszti, középkori bencés apátság vadregényes romjait, Gerencsérvár még fenmaradt falait és ugyancsak a csákvári uradalom szentgyörgyvárí erdészlaka mellett fekvő templom dombot, ahol római kőkoporsó maradványaira akadtunk. Szeptember 29-én Timár-puszta, Nagyveleg és Mór volt utunk célja. A kiutazásra Görög Ernő, nagyvelegi evangélikus lelkésznek a budapesti Nemzeti Múzeumhoz intézett levele adott okot, amelyben a községében és Timár-pusztán található régiségekre hívja fel a figyelmet. A Nemzeti Múzeum régészeti osztálya átküldve a tudósítást, múzeumunkat kérte föl a kutatásra. Az eredmény, hogy Timár-pusztán megtekintve az ottani „Faluhely" nevű tábla mellett emelkedő dombot, ott feltárt alapfalakat és sírokat találtunk, a Károly János által említett (Fejérvármegye Tört. V. 401. 1.) Tymár, török hódoltság alatt elpusztult község maradványait. Nagy veleget illetőleg zsugorított ember csontvázról szólt Görög E. értesítése. Megtudtuk, hogy a lelet a sánchegyi szőlők útjának egyik bevágásában löszfalból került elő. A helyi szemlén teljesen elmálott mammut csontváz részeket, megkövesült agancsdarabokat sikerűit megállapítanunk. Megvizsgáltuk a talált csontváz lelőhelyét is abban a reményben, hátha valami kőkori adatra bukkanunk. A csontváz fenmaradt koponyájának nagy régiség mellett tanúskodó anyaga adott okot e feltevésre. Sajnos, vizsgálódásunk gyenge eredménye nem nyújtott kellő alapot a további kutatásra. Miután időnkből kifutotta, Mórra is benéztünk, fölkeresve dr. Szing Ignácot, aki római leletekről értesített bennünket. A leletek: római tégla- és edénytöredékek, tűzhelymaradvány, Nagy Constantin császár kisbronza a Lamberg uradalom