Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2017)
Tanulmányok/közlemények - Történettudomány - Farkas Gábor: A zirci apátság előszállási uradalma. IV. rész: 1938 - 1945
Farkas Gábor (f): A zirci apátság előszállási uradalma. IV. rész: 1938-1945 egy borjút, egy-egy sonkát, húst, lisztet, sót, hagymát stb. Délelőtt a kormányzó úrral együtt elmentünk ahhoz a battalion kapitányhoz, aki jóindulatúlag mutatkozott velem szemben. Kiadtuk neki a kormányzó úr esetét, és kérdeztük, kihez kell fordulnunk újabb panaszunkkal? О most is nagyon kedves volt, de azt mondta, okosabb, ha nem neki, hanem a földvári katonai kommandóhoz nyújtjuk be a panaszainkat. Március 28., szerda Még hétfőn, 26-án Anzelmmel bementünk Földvárra, a parancsnokhoz. Még vasárnap megírtam jelentésemet a lovasberényi katonai detektív parancsnoksághoz a letartóztatásom alatt itthon történtekről. Pontosan fölvettem mindent, amit a kapitány tőlünk elrabolt. A földvári parancsnok nagy megértéssel, és jó akarattal fogadott. Jegyzékbe vette panaszunkat, átvette a följelentést azzal, eljuttatja majd az illetékes katonai parancsnoksághoz, a kapitány visszaélést követett el. Igazában ki kellett volna dobnunk, de bajos négy fegyveres katonától támogatott ötödik fegyveres oroszt kidobni. Be kellett vennem a jelentésbe az altisztek megjelenését is, mivel én nem küldtem ruháért, másért sem. Önálló vállalkozás volt, amit csináltak, valószínű ebben is bent volt a kapitány keze, katonái látták, hogy ő zabrált, így nem tagadhatta meg nekik sem a kisebb mérvű zabrálást. Március 31., szombat Hír érkezett, hogy a Földváron tartott ökreinket és teheneinket Herczegfalvára hajtják. Úgy döntöttünk, hogy Sixtussal csütörtökön Nagykarácsonyon keresztül megyünk Kiskarácsonyba, mert két béres jelezte, hogy az ottani öregbéres akar velem beszélni. Közben érkezett Szilárd levele, mely szerint a major megérkezett, és Budapestre utazik. Neki is vele kell menni. Szilárd szeretné, ha a kormányzó úr is vele menne. Az a helyzet most, hogy az intézők hagyják el szolgálati helyeiket. Székely, Reiter, Lőrincz nincs kerületében. Pedig most kellene összefogni az embereket. A jövőre nézve le kell vonni a következtetést ilyen esetekben. Kiskarácsonyban találtam Reitert, aki Róbertvölgyből jött ide. Szekfű főmolnár mondta, hogy a főhadnagy elment, de a malomból elvitte az összes szíjat. Antalmajorban találtuk az orosz állatorvost, aki jóakaratú volt velünk. Mi szerettük volna visszakapni a kiskarácsonyi, róbertvölgyi és nagykarácsonyi ökröket; nem sikerült, sőt most az orosz állatorvos felbőszült kérésünkre. Róbertvölgyben a jószágkormányzó kifejti a cselédség előtt, hogy aki maradni akar szolgálatban, annak dolgozni kell, és az öregbéres utasításait követni, aki viszont részes az uradalmi vagyon eltulajdonításában, azt úgy is ki kell dobni. Este 8 órára értünk haza. Azzal fogadtak, hogy 12 orosz tiszt részére kell éjjeli szállást készíteni. A szálláscsináló a megmutatott szobákkal meg volt elégedve. A főhadnagy be volt rúgva, s azt kívánta, hogy 15 percen belül felhúzott ágyak álljanak rendelkezésre. Anzelm megmondotta, ennek nem tudunk eleget tenni, nincs huzatunk. A kapitány csillapította a főhadnagyot. Ez az eset lehangolt mindnyájunkat, s vártuk, mi lesz. Nem jöttek vissza, de egész este nyomott volt a hangulat a házban. A pesti út ügyében úgy döntöttünk, hogy mégsem megyünk. Nagyszombaton nem tudnánk senkivel komolyan tárgyalni, vesztegetni való időm pedig nincs. így nagypénteken én átmegyek Simontornyára, ahonnét nagyon rossz hírek érkeztek, Anzelm elmegy a malomba, hogy Bumatov kapitánnyal tárgyaljon az ökrök ügyében. Reggel 7-kor a Jancsi fiával átmentem Simontornyára. A legszomorúbb kép itt fogadott. Jánosházán leégett a dohánypajta, németek gyújtották föl. A németek 10 napig voltak benn, itt folytak a legerősebb harcok március 10. és 21. között, kilőve fekszik a jánosházi területen 8-10 német tank. Minden épület erősen megrongálva, cserepeket a bomba leszórta, s a németek a cselédségnek elvitték mindenét. El van itt temetve 35 orosz és 10 német. Innét bementem Belmajorba, de még szomorúbb a kép. Egyetlen épületen sincs cserép. Simontornya lakosai szedték le, hordták el, állítólag a jegyző tudtával. A két nagy cselédház valahogyan lakható, a harmadiknak a fele leomolva, s ugyancsak leomolva a hizlalda fele is. 8-10 vagon tüzérségi anyagot robbantottak föl itt a németek, s ezek tették tönkre az épületeket. A munkát a gazdával és a cselédséggel megbeszéltük. Vámtól kértem konvenciót, az irénmajori tengerire. Beszéltem a jegyzővel, épületeink szétszedése félreértésen alapszik, valamelyik orosz tiszt mondotta, azokról az épületekről leszedhetők a cserepek, amelyekben nem laknak. Ennek esett áldozatul Belmajor. A jegyző a tilalmat kidoboltatta, de csak akkor, amikor már leszedve volt minden épületünkről a cserép. A gazdának meghagytam, a letört épületek gerendáit és faanyagát szedesse össze, stószolják rakásba, mert ezt is széthordják. Baj, hogy nincs intéző, az meg tudná fékezni a cselédséggel az idegenek rablását. A jegyző bután hirdette ki, hogy a földigénylők jelentkezhetnek. Mondtam, miért siet, azzal akart megnyugtatni, nem lesz jelentkező. Tartok Simontornya teljes szétszedésétől. Rendelkezésem az; a megszántott területből adják ki a cselédföldeket, a többit elvetjük tengerivel. A meg nem szántott föld szántására keresek a traktorhoz üzemanyagot. Két traktor a cecei állomáson van, az új Csepel [traktor - Farkas Gábor ] 311
