Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2017)
Tanulmányok/közlemények - Néprajz - Gelencsér József: Az ítéletvégrehajtó kötele (Jogszokás, néphit, praxis)
Gelencsér József: Az ítéletvégrehajtó kötele (Jogszokás, néphit, praxis) lehetőség keretei között mozgott. A jogi normák alkotói nem szóltak az utolsó kívánságról, így az hivatalosan nem létezett. Ám a szakzsargon, a zsurnalisztika és a köznyelv egyaránt használta. A kívánság az étkezés, a látogatás, a levélírás, a végrendelkezés keretei között mozgott. Kabódi Csaba büntetőjogász általánosságban említette, hogy az elítélt utolsó estéjén még ádagon felüli élelemben részesült, és kérhetett fél dl pálinkát vagy 3 dl bort vagy egy üveg sört.32 1966. szeptember 13-án Mezőtúron Burai Árpád tizenhatszoros büntetett előéletű férfi baltával agyonverte öt áldozatát. Három asszonyt, köztük saját feleségét, és két kiskorú leánygyermeket. A Szolnok Megyei Bíróság Burait különös kegyedenséggel, több emberen elkövetett emberölés bűntette miatt kötél általi halálra ítélte.33 Az ítéletet a Legfelsőbb Bíróság 1968. július 1-én helybenhagyta. A védő kegyelemért folyamodott, melyet az Elnöki Tanács elutasított.34 1968. szeptember 4-én az ítéletet végrehajtották.35 A brutális gyilkosságnak a közvéleményben és a jogász társadalomban nagy visszhangja támadt. 1972-ben a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán a halálbüntetés témakörében egyetemi előadáson a jogeset ismertetésre került. A büntetőjog professzora36 azzal zárta előadását, hogy Burai utolsó kívánsága egy jól behűtött görögdinnye volt. A precíz megfogalmazásra ügyelő előadó ezúttal a szakzsargon, a jogi hagyomány kifejezését használta. A szegedi Csillagbörtön egykori büntetésvégrehajtási tisztje igazán különleges kérésről nem hallott. Az elítélt jobb kosztot kapott, mint ami az aznapi étrendben szerepelt. Volt közöttük olyan, aki hozzá sem nyúlt az ételhez.37 V. Kegyelem a halálra Itéltnek A kegyelmezés joga tárgyi szempontból kiterjed egyrészt a büntető eljárás lefolytatása alóli, másrészt a büntetés elszenvedése alóli mentesítésre. Az előbbi eljárási, az utóbbi végrehajtási kegyelemként ismert. A halálra ítéltnél értelemszerűen az utóbbi merül fel. A kegyelmezés jogintézménye már az Árpádok idején kialakult, királyi jogként először az 1293. évi L1I. te. említette. A 17. század végéig a kegyelmet az uralkodón kívül az országgyűlés, a helytartó, a nádor, a megyei és a városi törvényszék gyakorolhatta. A pallosjoggal bíró földesúr ezzel a jogával a 17. század közepéig rendelkezett. Nagy változást hozott az 1715. évi XLVIII. te., mely kimondta, hogy a kegyelmezés joga kizárólag a királyt illeti meg. A kegyelmi kérvénnyel kapcsolatos eljárási rend is szabályozásra került. 1790-től a Hétszemélyes Tábla amennyiben halálos ítéletet hozott, köteles volt a kérvényt az uralkodóhoz felterjeszteni. Szűk körben, csak bizonyos bűncselekményeknél zárták ki a törvények a kegyelmezés jogát. A modern korban is érvényesült az alapelv, hogy a kegyelmi jogot az államfő gyakorolja. Az 1848-49-es szabadságharc idején a kormányzó vezetésével működő kegyelmi szék rendelkezett a joggal. Aztán az I. világháború végéig újra a király, a II. világháború végéig a kormányzó. Egy rövid időre a Nemzeti Főtanács, majd 1946 januárjától 1949 augusztusáig a köztársasági elnök gyakorolhatta. A szocializmus idején a Népköztársaság Elnöki Tanácsa élhetett vele. 1989. október 23-tól újra a köztársasági elnök.38 Nem lehet célom itt a tételesjogi szabályok alkalmazásának bemutatása. Viszont kitérek néhány szokásjogi szabályra, jogszokásra vagy annak hitt elképzelésre. A jogszabályokkal mindennapi kapcsolatba nem kerülő természetes személyek vagyis a jogalkalmazókon kívüli nép körében élt egy olyan, hitt is, nem is hitt gondolat, hogy a halálra ítélt utolsó kívánságát teljesíteni kell. Minden körülmények között, minden tartalom esetén. Ezért fordul elő egyes népköltészeti, netán szépirodalmi, zenei alkotásokban, hogy az eszes főhős a „Mi a% utolsó kívánságod?” kérdésre azt a választ adta, hogy „Engedjenek szabadon!” És így lett, kegyelmet kellett neki adni. Ám a valóság egészen más volt. Hunyadi László, valamint a magyar jakobinusok lefejezése kapcsán viszont felmerülhet a kegyelmezés gondolata. Hunyadi János 1456. augusztus 11-én bekövetkezett halála után családja és hívei úgy gondolták, hogy tisztségeit, jövedelemforrásait, az általa birtokoltakat elsőszülött fia, Hunyadi László (1431—1457) kapja. A leszármazott azonban hadvezéri és egyéb képességeiről még nem igazán tett tanúbizonyságot. így V. László király, valamint a hívei közé tartozó főpapok és bárók ezt másképp gondolták. A király szeptemberben Czillei Ulrikot nevezte ki országos főkapitánnyá, amivel kezdetét vette a Hunyadi-párt és a másik oldal küzdelme. Ennek során Hunyadi László párthívei Czilleit megölték, a királyt is napokig korlátozták mozgásában. Hunyadi megkapta apja tisztségeit és a király írásos esküt tett, hogy nem esik bántódása. Ám az uralkodó megszegte esküjét. Hunyadi Lászlót és Mátyást valamint néhány hívét Budára rendelte, majd börtönbe vettette. A király tanács a törvényes formaságot mellőzve felségárulásért és gyilkosság miatt Hunyadi 32 MÚLT-KOR 2012. 33 Dunántúli Napló 1967, 174. 4. 34 Dunántúli Napló 1968, 162. 3. 35 Nógrád 1968,208. 6. 36 Losonczy István (1908—1980), tanszékvezető egyetemi tanár 37 BÁTYI 2007, 1. 38 POMOGYI 2008, 541-542. 369
