Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 44. (Székesfehérvár, 2016)
Tanulmányok/közlemények - Történettudomány - Farkas Gábor: A zirci apátság előszállási uradalma. III. rész: 1896 - 1938
farkas Gábor (f): A zirci apátság előszállási uradalma. III. rész: 1896-1938 Előszálláson ugyanakkora területű részt telepítettek. 1900-ban vasútépítkezés miatt erdőrészt adtak át az uradalomból a vasúttársaságnak. Ekkor erdőkár nem esett, az erdőért kataszteri holdanként 40 forintot kapott az uradalmi pénztár.6 1900 után üzemtervek készültek az uradalmi erdőkre. Az erdőfelügyelő mellett erdőőröket alkalmaztak. Az intenzív erdőművelést az uradalom gazdasági vezetői szorgalmazták (Kéry Vidor, Lajer Nándor jószágkormányzók). 1905-ben a vallás- és közoktatásügyi miniszter hagyta jóvá az előszállási erdei üzemterveket.7 Az előszállási erdők a 20. század első harmadában 1115 kataszteri holdon terültek el. A herczegfalvi részt a zirci erdőből származó csemetékkel 1850 előtt ültették. A tulajdonképpeni rendszeres telepítés 1887-től történt. A faállomány 80%-a akácból, 20%-a kocsányos tölgyből, nyárból és kőrisből tevődött össze. Az előszállási erdőgyakornok a zirci erdőmester felügyelete alatt állt.8 Épülettőke 1895-ben az uradalomban lévő 309 épület értéke 1 millió 200 ezer forintot tett ki. Az apátság 200 ezer forintot fordított épületek korszerűsítésére, s nagyobb részben istállókat épített. A lakóházak között előkelő helyet foglaltak el a tiszti házak. Kegyúri épületek: a herczegfalvi és az előszállási plébániatemplom, a két papház, az iskolák, a tanítólakások, az előszállási és a nagyvenyimi kastély. A jószágkormányzó lakása az egyemeletes, melléképületekkel ellátott kúria volt. Az előszállási kastély 1790-ben, a nagyvenyimi 1740 körül épült. A tiszti lakok 3—5 szobából álltak; a kézművesek, a számadók, a pusztagazdák külön épületekben laktak, ezek 1-2 szobával voltak ellátva. A cselédlakások egy része egyszobás, ezekben 1 család élt. A szoba 20 m2 alapterületű volt. Voltak azonban 25—30 m2 nagyságú cselédszobák is, ezekben két családot helyeztek el. A béresek többsége kétcsaládos szobákban élt, az egycsaládos cselédlakásokat a felügyelő béresek lakták (csőszök, magtárosok, öregbéresek). Használták még azokat a régi cselédházakat, melyekben a közös konyhából négy szoba nyílt. A négy szobát 8 bérescsalád lakta. Ezek a cselédhajlékok a putrikhoz viszonyítva korszerűbbek, de zsúfoltak voltak. Putrik még a 19. század végén is léteztek. Nagyvenyimpusztán 1895-ben minden béres család putriban élt. Egy 1896. évi leírásból tudjuk, hogy a putrik felszámolását 1890 után kezdték el. A cselédputrik felszámolását azonban nem követte a zsellérputrik elbontása. A házak minőségüktől függően voltak bádoggal, cseréppel, fazsindellyel vagy náddal fedettek. Az istállókat az 1880-as évek végétől építették át. Ezek között az ököristállók korszerűek voltak, bolthajtással épültek, padlásaikat termények tárolására tették alkalmassá. A rideg marhák istállói azonban még régiek voltak: padlásuk sem volt. Ilyen istállókban tartották a cselédek állatait. A nagykarácsonyi, a mélykúti, a nagyvenyimi istállók a putrikhoz hasonlítottak (gugyesz). Külön magtárépület állt Előszálláson, Gulyamajorban, Nagyvenyimben. Ezek azonban nem tudták befogadni a teljes uradalmi terményt. Az elcsépelt gabonát az uradalom raktározni nem tudta, ezért a szemet a cséplés idején eladták. 1890 után nyáron a gabona egyharmadát vásárolták fel a kereskedők. A szálastakarmányt sem tudták a pajtákban tárolni, annak felét a szérűskertekben kazalozták.9 A gépesítést a 19. század utolsó harmadában kezdték el, és a 19-20. század fordulóján hajtották végre. 1867-ben a herczegfalvi, az antalmajori és a gulyamajori gabonát (16 ezer kereszt mennyiséget) gőzgéppel csépelték. A cséplést bérmunkában a herczegfalviak vállalták el, amelyet augusztus 7-én kezdtek. A gőzgép mellé gépészt, fűtőt a vállalkozó adott, de a munkásokat az uradalom áhította ki.10 11 A vetésforgók a gazdaságilag helyes sorrendet követték. A gazdasági kerületeket ellátták korszerű mezőgazdasági gépekkel: gőzcséplővel, vetőgéppel, darálóval, szecskavágóval, kukoricamorzsolóval, répavágóval, rostával, mérleggel, Vidács- és Sack-ekével (egyes, kettes és hármas) továbbá töltögető- és kapálóekével, fogas boronával, hengerrel. Az 1890-es években a Sack-ekét vásárolták. 1895-ben az uradalomban 250 Sack-ekét alkalmaztak. A több termelés előmozdítása rendkívül fontos tényező volt az uradalomban. A gazdasági tanács megragadta azokat a lehetőségeket, melyek az új művelési ágak kialakítását célozták. Ilyen volt a cukorrépa-termelés, a tehenészet, a göböly- és a sertéshizlalás kiterjesztése. Kísérletképpen gazdasági vasút létesítésébe fogtak. 1895—1896-ban végigvezették az uradalmon a pusztaszabolcsi— paksi vasútvonalat. Az intenzívebb gazdálkodás megteremtésére az uradalom több kerületét korszerűsítették." 6 VeML Ap. It. Archivum vetus. C 542. A. 1900. VeML Ap. It. Archivum vetus. Elenchus l.k. A. 1886—1905. Erdészeti tárgyak. 8 BÉKEFI 1896, 497-500. 9 BÉKEFI 1896,468-470. 10 FML Acta locorum. A. 1867. 11 HORVÁTH 1930,255. 209
