Kulcsár Mihály (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 43. (Székesfehérvár, 2015)
Tanulmányok/közlemények - Történettudomány - Demeter Zsófia: "Te megszólatod a követ" - Ybl Miklós és szülővárosa
A városkép átalakításának látványos pontja volt a vízrendezés, mely az 1810—20-as években Beszédes József tervei szerint a sárréti fiókkanális (a térképeken Új Csatorna5) kialakításával vezette el a vizeket a várostól. Ezután kezdődhetett a Víziváros területének kiszárítása (a Várárok-csatorna folytatásával), majd az Aszalvölgy, illetve a Basató vizének elvezetése a Sóstóba.6 Sokat költöttek a kanálisok közötti sárrétek vízmentesítésére is 1800 és 1834 között. A vármegyei központi funkció erősödésére mutat az új megyeháza megépítése, ami a déli rondella és a városfalak elbontásával vált lehetővé. A telket 1802-ben vásárolták meg, s az épülethez felhasználták a már romladozó déli rondella falait és a bástyát. Az építkezést 1807—1812 között végezték el. Akadályt jelentett az 1809. évi nemesi felkelés. A mai épület az 1837^10 közötti átépítés nyomait mutatja.7 Ennek az építkezésnek valószínűleg az Ybl család szempontjából is volt jelentősége: Ybl Ervin emlékei szerint ennek kapcsán ismerkedett meg a városi szépészeti ügyekben eljáró idősebb Ybl Miklós a megyeháza tervezésében résztvevő Pollack Mihállyal,8 s így ajánlhatta be hozzá később a közben iskoláit elvégző fiát. Wüstinger József 1823—1829 között készítette el a város telekkönyvi felmérését, belterületi térképét megjelentették 1826-os dátummal.9 Térképén már az átalakuló, kinyíló Belváros szerepel: látszik már két új kijárat, a püspöki palota mellett nyitott új kocsiút, mely már a Vízivárossal tartott összeköttetést, és a megyeházánál kinyitott útcsomópont, mely az Alsóváros—Palotaváros felé irányul, és néhány évtized alatt új útcsomópont alakult ki. Wüstinger mérnök a városbővítéshez is készített rajzokat: 73 házhelyet tervezett az Alsóvárosban, két parkosított területet a Belvárosban, két sétányról készített tervet a Kálvária soron (Felsőváros) és a Széchenyi utca vonalában (Alsóváros), és elvégezte az Öreghegy térképezését is.10 A mérnöki tervezés, a csinosbulás és a szépészet szempontja jellegzetes öntudatos polgári törekvésként a reformkortól követhető nyomon. Jellemző, hogy egy fehérvári polgár, Schmöltz Leopold 1821-ben kezdeményezett ilyesmit: a Sóstó hasznosítását, parkosítását. A bádogosmester a homok megkötésére kezdett fát ültetni, s ez a kis erdő 1825-ben már mint városi sétatér további fejlesztéseket vonzott: vendéglőt építettek, majd azt bővítették, 1838-ban Scmöltz munkájának emlékkövét állították fel, 1842-ben kutat fúrtak.11 A Sóstó az 1830-as években a szépítő bizottság tevékenységének középpontjában állt: vadászati jövedelmeit és a hagyományos nyári Anna-bálok jövedelmeit eleinte a Sóstó „mulatóhelyének” kiépítésére, később más szépészeti ügyekre fordították. Jól látszik, hogy a polgárság modern társas életének keretei voltak alakulóban:12 ennek elemei a sétálás, a kirándulás, a természetjárás és a bálok, kivilágítások szervezése. Az 1839-ben megalakult „város-szépészeti” testületben a város első számú vezetői mellett a mérnökök és építőmesterek részvétele miatt egyre inkább az építés, az építésszabályozás szempontjai lettek a döntőek.13 Az építésszabályozással a városi magisztrátus a 18. század vége óta, elsősorban az állandó tűzveszély miatt tudatosan foglalkozott. 1787-től elrendelték az építkezések előzetes bejelentését és a tervrajz készítését.14 Már ekkor tiltották azt, hogy az utcákon képezzék ki a szérűt, ott csépeljenek, igyekeztek a kerítések vonalát szabályozni. Az 1800-as évek elején a vár déli rondellájának megnyitása után az új megyeháza terének kiképzésébe tevékenyen beleszóltak. A „város díszére” ajánlotta fel 1809-ben a püspök a szeminárium kertjét,15 ez tette lehetővé a mai tér kialakítását. A bizottságnak szerepe volt a sétaterek kialakításában. Az 1820-as években fásították a Nádor utca és a Szent János hídja közötti sétateret, a következő évtizedben szólnak forrásaink a felsővárosi sétálóhelyről, azaz a felsővárosi vásárállás oldalában fásított részről (a mai Zichy liget nyugati oldala), illetve a Dísz téri (Fő téri) sétálóhelyről.16 A városvezetés és a szépészeti bizottság törekvései a város csinosítására az 1830-as években természetes módon találkoztak, már csak azért is, mert jórészt ugyanazokról a személyekről van szó. A város vezetői, tanácsnokai, mérnökei (Wüstinger József, Kállinger Izidor, később Falvay István), építőmesterei, kőfaragói mellett a civil szervezet számíthatott a tiszteletben álló arisztokraták, püspökök és virilisták támogatására is. Rendszeresen véleményezték a Víziváros új utcáinak kialakítását, a város terjeszkedése kapcsán a sorompók áthelyezését és a csatornázásokat.17 5 JUHÁSZNÉ VINICZAI 1997,29., 34. « FARKAS-SZALAI2006,18. 7 ERDŐS 2002, 7-15. 8 YBL 1956, 8. 9 CSURGAI HORVÁTH 1996, 74. 10 CSURGAI HORVÁTH 1996, 73-75. 11 LAUSCHMANN 1998, III. köt. 85. 12 SOMKÚTI 1984, 269-270.; PÁRNICZKY 1978, 157-165. 13 CSURGAI HORVÁTH 2002, 281. 14 KÁLLAY 1988, 410. 15 KÁLLAY 1988,411. »« KÁLLAY 1988,414-415. 17 KÁLLAY 1988,410-412. 152 ■
