Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 42. (Székesfehérvár, 2014)
Tanulmányok - Demeter Zsófia: Régi és új szerepkörök Székesfehérvár történetében
Demeter Zsófia: Régi és új szerepkörök Székesfehérvár történetében Felsőváros délkeleti irányban: álltak már az Olaj utca és a Nefelejcs utca házai. Ez volt ekkor Fehérvár keleti határa: a Berényi út északi oldalán a Csutora temető, a délin a Kertaljai-dűlő.175 Megfigyelhető tehát, hogy elkezdődött a régi beépített terület kiterjedése, és a természetes, észak—déli városfejlődéshez képest a XIX—XX. században „természetellenes”, a terepviszonyok megváltoztatását (csatornázás, szabályozás, feltöltés) feltételező terjeszkedés kezdődött, mellyel hosszú távon a szőlőhegy és a belváros keleti határa közötti széles, vízjárta medencét töltötték ki.176 Minden bevezető út mellett jelentős terjeszkedés vette kezdetét. A Víziváros és a Tóváros kialakulása fontos változás volt, bár még ekkor itt a majorok voltak a döntők,177 tehát a területet még mezőgazdaságilag hasznosították. Az Aszalvölgyi-víz csatornázásának döntő szerepe lett a következő korszakban az új városrészek sűrűbb beépítésében és a vasútig való kiterjedésében.178 A terület nem csupán a vízmentesítés miatt értékelődött fel, hanem azért is, mert a majorok között egyre több intézmény kapott helyet. Ide települt 1826-ban a Lövölde, 1851-ben a Méntelep. Mindkettő a II. világháború alatt dőlt romba. A két épület környéke és maga a Lövölde volt a helyszíne az 1879. évi országos kiállításnak. A kiállítás emléke a felsővárosi sétatér Zichy Jenőről való elnevezése (Zichy liget),179 és a zenepavilon. 1848-ban készült el Széchenyi István közlekedési minisztersége idején az országos utak osztályozása. Eszerint Székesfehérvárt a Buda—Graz (a mai 8-as vonalán Veszprém felé), a Buda—Fiume (a mai Széchenyi—Csikvári- Batthyány út kivezető szakaszán), a Győr—Szekszárd (a mai 81-es és 63-as utak) és a Székesfehérvár—Iharosberény (811. sz. út) vonal érintette.180 1850-ben a legfontosabb utakat állami kezelésbe vették, 1856-ban az útügy a Helytartótanácshoz került. Ekkor csupán a Buda—Graz közötti utat tekintették „álladalmi útnak”, melyet az 1850-es években újjáépítettek.181 1840-ben készült az első alapozott út, a Budai út és a Seregélyesi út közötti összekötő szakasz. Munka bőven akadt: kevés volt a kövezett út. Ferenc József császár 1857. évi fehérvári látogatása előtt az uralkodói útvonalon járdát építettek, és az utat kaviccsal terítették.182 A mérnöki tervezés, a csinosbulás és a szépészet szempontja jellegzetes öntudatos polgári törekvésként a reformkortól követhető nyomon. Jellemző, hogy egy fehérvári polgár, Schmöltz Leopold 1821-ben kezdeményezett ilyesmit: a Sóstó hasznosítását, parkosítását. A bádogosmester a homok megkötésére kezdett fát ültetni, s ez a kis erdő 1825-ben már mint városi sétatér további fejlesztéseket vonzott: vendéglőt építettek, majd azt bővítették, 1838-ban Scmöltz munkájának emlékkövét állították fel, 1842-ben kutat fúrtak.183 A Sóstó az 1830-as években a szépítő bizottság tevékenységének központjában állt: vadászati jövedelmeit és a hagyományos nyári Anna-bálok jövedelmeit eleinte a Sóstó „mulatóhelyének” kiépítésére, később más szépészeti ügyekre fordították. Jól látszik, hogy7 a polgárság modern társas életének keretei voltak alakulóban:184 ennek elemei a sétálás, a kirándulás, a természetjárás és a bálok, kivilágítások szervezése. Az 1839-ben megalakult testületben a város első számú vezetői mellett a mérnökök és építőmesterek részvétele miatt egyre inkább az építés, az építésszabályozás szempontjai lettek a döntőek.185 Az építésszabályozással a városi magisztrátus a XVIII. század vége óta, elsősorban az állandó tűzveszély miatt tudatosan foglalkozott. Az 1765. évi tűzben a váraljai déli városrész égett le, ezt említik forrásaink Egettváros néven. 1787-től elrendelték az építkezések előzetes bejelentését és tervrajz készítését.186 Már ekkor tiltották azt, hogy az utcákon képezzék ki a szérűt, ott csépeljenek, igyekeztek a kerítések vonalát szabályozni. Az 1800-as évek elején a vár déli rondellájának megnyitása után az új megyeháza terének kiképzésébe tevékenyen beleszóltak. A „város díszére” ajánlotta fel 1809-ben a püspök a szeminárium kertjét,187 ez tette lehetővé a mai tér kialakítását. A bizottságnak szerepe volt a sétaterek kialakításában. Az 1820-as években fásították a Nádor utca és a Szent János hídja közötti sétateret, a következő évtizedben szólnak forrásaink a felsővárosi sétálóhelyről, azaz a felsővárosi vásárállás oldalában fásított részről (a mai Zichy liget nyugati oldala), illetve a Dísz téri (Fő téri) sétálóhelyről.188 175 TÓTH 1989, 7. 176 TÓTH 1989, 6. 177 tóth 1989, íi. 178 TÓTH 1989, Összefoglaló 2. DEMETER - GELENCSÉR Ferenc 1990, 155. »«’BOGÁR 1986,16-18. 181JUHÁSZNÉ VINICZAI 1997, 31. '«2 DEMETER - GELENCSÉR Ferenc 1990, 157. 1“ LAUSCHMANN 1998, III-IV. 85. 1« SOMKÚTI 1984.; PÁRNICZKY 1978, 157-165. 185 CSURGAI HORVÁTH 2002a, 281. KÁLLAY 1988, 410. 187 KÁLLAY 1988,411. '88 KÁILAY 1988, 414-415. 67
