Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 42. (Székesfehérvár, 2014)
Tanulmányok - Demeter Zsófia: Régi és új szerepkörök Székesfehérvár történetében
Demeter Zsófia: Regt es új szerepkörök Székesfehérvár történetében beszentelése után ma újra látható. A falfestményeken a művész megjeleníti Berczelli Anzelm Károly versét. Aba Novák Vilmos ezzel a festménytervvel a Szent István festészeti pályázat falfestmény kategóriájának díját nyerte el. Először az északi fal festménye készült el (a Szent Jobb legendája), majd ezt követte a déli falé (a Szent Korona története), a nyugad rész, illetve a keleti rész Szent Gellért és Szilveszter pápa történetének megjelenítésével. Az első rész megrendelője a Műemlékek Országos Bizottsága volt. A többi falképet Székesfehérvár város 1938 októberében rendelte meg és 1939. augusztus 30-án vette át, amely így mintegy 130 négyzetméteres lett. A Belváros új térszerkezetében jól kiválasztott és kiválóan elhelyezett szobrokat állítottak fel. 1937—38-ban hét szobor készült el, bár nem mindegyik került még ekkor a végleges helyére. A szépen restaurált Szent Anna-kápolna előtti terecskére (mely a kápolna Möller István általi, 1934. évi restaurálása során elbontott előcsarnok helyén alakult ki) állították fel Ohmann Béla: Kálmáncsai prépostot ábrázoló szobrát, mely a díszkivilágítás kékesfehér fényében igazán megkapó látvány volt. Elhelyezését mai szakemberek is „szinte tökéletesnek” ítélik.336 Ohmann egyébként ezzel a szoborral szerepelt a velencei nemzetközi kiállításon, s ugyancsak itt mutatták be Erdey Dezső Horthy-portréját is, amely a fehérvári Városháza számára készült. Lux Elek Szent Imre-szobra 1935 óta a Székesegyház másik oldalánál, az egykori Kiss Ferenc-ház előtt kialakult terecskén állt (ma Géza nagyfejedelem tér). Hivatalosan ezt is 1938. május 19-én avatták fel. Háborús sérülés és kalandos megmenekülés után mai helyén, az Oskola utcában 1991-től láthatjuk. Ugyancsak Ohmann készítette a fehérvári jognak emléket állító díszkutat, az Országalmát, mely mára városunknak szinte jelképe lett. A nagy 1938-as művek sorába illik, bár helye ekkor még üres volt, csak 1941-ben kezdték építeni, és 1943-ban adták át. Székesfehérvár ezredei, a 69-es Hindenburg-bakák, (emlékművük a Széchenyi utcában Bory Jenő alkotása), a 17. honvéd gyalogezred (emlékművük a Zichy ligetben Bory Jenő műve) és a 10. huszárezred, a hírneves „fehérvári huszárok” voltak. A huszárok limanovai csatájának (1914. december 10.) emlékére és annak emléknapján 1925. december 25-én avatták fel a Megyeház téren Kallós Ede alkotását, az álló huszárszobrot. A szobor környéke volt a huszárok rendszeres csapatgyűlésének színhelye. így történt ez 1935. május 17-én is, amikor a város az I. világháború legendás vezérének, Mackensen vezértábornagy, a 10-es huszárok ezredtulajdonosának látogatását ünnepelte. August von Mackensen német tábornok 1915 óta látta el ezt a tiszteletbeli feladatot. A régi huszárszobor helyett maguk a 10-es huszárok akartak újat állítani, s megrendelésükre Pátzay Pál lovas szobra 1937-ben el is készült. A Szent István-szobor elhelyezési problémái miatt történt meg az, hogy a Városháza mellett állították fel Pátzay Pál szobrát 1939. december 9-én. Ugyanekkor ünnepelte az idős vezér, Mackensen 90. születésnapját, ezért a lovas szobor mögött a Városháza falán embernagyságú márványtáblát helyeztek el, melyen az ezredtulajdonos 1935. évi látogatásáról emlékeztek meg. Sajnos, a tábláról ma nem tudunk. A Szent István-szobor Székesfehérváron való felállításáról már 1894-ben szó került, sőt a kezdeményezés 1891- ben megjelent egy hírlapi polémia keretei között. 1894. november 26-ai fölhívásában Havranek József polgármester bejelentette, hogy „Szt. István első apostoli királyaink emlékszobrának az ezredéves ünnepély alkalmával városunk területén leendő felállítása tárgyában” a város az országgyűléshez fordult, és felhívta a polgárokat arra, hogy támogassák a kezdeményezést.337 Csak az 1938-as ünnep hozta azonban a tervet megvalósítható közelségbe. Ekkor a szoborral kapcsolatosan úgy' fogalmaztak, hogy' az a nemzet ajándéka Székesfehérvár számára. Ennek előkészítéseként a Múzeumegyesúlet 1930- ban, majd 1932-ben is foglalkozott az emlékművel, igen előrelátóan a jövendő városrendezés szempontjából is, hiszen az általuk javasolt helyet, a Városház teret mindvégig szabadon szerették volna hagyni e szobor számára. Felkérték tehát a polgármestert, hasson oda, hogy a kisgyűlés mondja ki: „a Városházteret addig is, míg e tekintetben végérvényesen megállapodik, fenntartja a Szent István szobor számára és megóvja mindattól, ami e terv véghezvitelében megakadályozná.”338 A szoborállítás tervét Hóman Bálint felvetésére Darányi miniszterelnök terjesztette a kormány'zó elé, aki támogatta azt. E támogatásért a város törvényhatósága köszönetét fejezte ki. 1937. március 4-én leírták a pontos megrendelést is, amelynek megvalósításával 1937 januárjában Sidló Ferencet bízták meg: „A miniszterelnök az emlékművet a városháza előtti téren tervezi felállítani lovasszobor alakjában, mellékalakok és reliefek nélkül, másfélszeres természetes nagyságban, vörös márvány talapzaton.”339 A Szent István Szoborbizottság 1937 elején alakult Hóman Bálint vezetésével. A bizottsági tagok a szobor mintáját március 11-én tekintették meg Budapesten. Ekkor állapodtak meg abban, hogy' a művész a végleges művet csak azután kezdi készíteni, amikor a helyét már eldöntötték. A helyszín kiválasztásához a Nemzeti Színház díszletműhely'ében egy', a tervezettel azonos nagyságú kulisszát készíttettek, ezt vitték el a helyszínre, megnézendő: a 334 KOVALOVSZKY 1996, 66. 337 LAUSCHMANN 1998, IV. 192. 33» Marosi Arnold levele a polgármesterhez 1930. Szent István Király Múzeum Adattára, Múzeumtörténeti adattár. 339 SZÉKESFEHÉRVÁRI FRISS ÚJSÁG 1937. március 4.
