Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 40. (Székesfehérvár, 2011)
Horváth József: Végrendeleti adalékok a 17. századi győri vallásos társulatok (kongregációk) történetéhez
Alba Regia 40. (2011) hogy ez a dátum éppen az egyik fellelt végrendelet alapján pontosítható, korábbra tehető: fennmaradt ugyanis Kecskeméti Sana Máténak, a győri vitézlő sereg lelkipásztorának testamentuma, mely Pataházán kelt, a lelkész házánál, 1611 novemberében23 - tehát ez időszakban a győri protestáns lelkész már Pataházán lakott. A győri protestánsok 17. századi történetét nem részletezve csupán három lényeges szempontot említek. Az egyik, hogy' a század első felében a reformátusok és az evangélikusok közös gyülekezetei alkottak, melynek élére mindig az éppen „erősebb” fél hívott prédikátort.24 A másik: a végrendelkezők által tett kegyes hagyományokat összesítve úgy tűnik, hogy az evangélikusok lényegesen erősebbek voltak; egy korábbi vizsgálódásom során 804 végrendeletben 905 kegyes hagyományt számoltam össze: ebből a győri „Augustana Confessio” 59, míg az itteni „Helvetica Confessio” csak 16 kegyes hagyományban részesült.25 Végül: arra is akad több példa, hogy protestáns végrendelkező katolikus templomra is testál valamennyit: mivel a címzett leginkább a győri Nagyboldogasszonytemplom — a káptalan temploma —, az adományok célja bizonyára a földesúr jóindulatának elnyerése lehetett.26 Megjegyzendő azonban, hogy ez a jelenség más településeken is ismert volt: Tárkány Szűcs Ernő Hódmezővásárhelyről idéz rá 18. századi példákat - „igazi lélekváltság” jelzővel illetve a jelenséget27 -, magam pedig Kiskunhalason találkoztam hasonló esetekkel.28 A vallási „kisebbségeket” számba véve utalnom kell a görögkeleti vallást követő „rácok” jelenlétére is. Az Újvárosban 1612-ben letelepedő népcsoport első képviselője 1639-ben végrendelkezett Győrött és a győri rácok szentegyházára is hagyott tíz tallért — öt „vidéki” kegyes hagyomány mellett.29 Ugyanennyit hagy „az magunk Sz. egihazara” az 1669-ben testáló Racz Orbán is.30 A nyolc évvel később végrendelkező Raies György' — „ü Felsíginek Gyalog renden való Vaydaya” - „az it való Rach Szentegyhazra” ötven forintot testál.31 Érdemes figyelnünk arra, hogy az e csoporthoz tartozók szinte mindegyike tesz kegyes hagyományt más település „rác” szentegyházára is. Azt, hogy a 17. századi győri testálok közül a római katolikusok alkották a döntő többséget, egyértelműen bizonyítja a kegyes hagyományok megoszlása. Az említett kvantitatív vizsgálódás során összeszámolt 905 kegyes hagyomány közül 630 beazonosíthatóan győri templomnak, kolostornak, egyházi személynek vagy vallásos társulatnak szól.32 Érdemes egy pillantást vernünk arra, hogyan oszlottak meg a kegyes hagyományok a címzettek között. „Címzett” 1600-1650 1651-1699 17. század összesen Boldogasszony-templom 95 205 300 Ferencesek 73 93 166 Jezsuiták 22 28 50 Győri püspök 25 2 27 Kongregációk 12 75 87 Összesen 227 403 630 A táblázatból úgy' tűnik, hogy a Boldogasszony-templom volt a legnépszerűbb a 17. századi győri testálok körében, hiszen a katolikusoknak szánt kegyes hagyományok közel felét ide címezték; e nagyszámú hagyományban azonban feltételezhetően szerepe volt annak is, hogy ez a templom - amint arra fentebb már utaltam - a győri székeskáptalan (a mezőváros földesura) temploma volt, így a hagyományokkal a testálok a földesumk iránti tiszteletüket is kifejezésre akarták juttatni, elnyerni remélvén ezzel annak jóindulatát is. Ezen feltevésemet alátámasztani látszik az is, hogy 1743 után a Boldogasszony-templomnak rendelt hagyományok szinte teljesen eltűnnek a végrendeletekből.33 Hasonló oka lehetett a győri püspök számára címzett hagyományoknak is: főként olyan testálok utolsó akaratában találtam ugyanis ilyen rendeléseket, akik Győr-Szigetben kertet birtokoltak - ez a település viszont a győri püspök földesúri fennhatósága alá tartozott. 23 GYVL, Végrendeletek, I.ad. 1. Nr. 33. 24 Vö.: PATAKY 1985, 27-34. 25 E vizsgálódás eredményeit közli: HORVÁTH 1997a, 97. 26 Vizsgált korszakunkban Győr a győri székeskáptalan földesún fennhatósága alá tartozó mezőváros volt; az 1271-ben elnyert, de az 1440-es évekre elveszített kiváltságait csak 1743-ban „nyerte vissza” Mária Teréziától. Erről részletesebben ld.: CSIZMADIA 1943. 27 TÁRKÁNY SZŰCS 1961, 158. 28 HORVÁTH 1996b, 92. 29 HORVÁTH 1996a, 65. » HORVÁTH 1997b, 89. 31 HORVÁTH 1997b, 102. 32 HORVÁTH 1997a, 97. 33 A korábbi vizsgálódás során átnézett, 1743 és 1783 között keletkezett 108 végrendeletben mindössze három ilyen rendelést sikerült fellelnem (vö.: HORVÁTH 1997a, 97.). 147
