Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 39. (Székesfehérvár, 2010)
Tanulmányok - Történelem - Helytörténet - Bányai Balázs: Momentumok egy sokoldalú urasági lak történetéből - A lepsényi Nádasdy-kúria évszázadai
Bánjai Balázs: Momentumok egy sokoldalú urasági lak történetéből. A lepsényi Nádasdy-kúria évssçâtçadai A kis mellékszárny a konyha mellett a személyzeti ebédlőnek, egy kamrának és személyzeti szobáknak adott helyet (13—18). A légifelvételen a gazdasági udvar nyugati oldalán látható a mosóház. Az itteni mosó- és vasalószobában tisztították a grófi család ruháit, illetve a háztartásban használatos egyéb mhaneműket, ágyneműket, és a konyhán használatos textíliát. Egyre csökkenő birtokai,166 és az ezzel csökkenő bevételek ellenére a háztartás működtetéséhez Nádasdynak szép számú személyzetet kellett alkalmaznia. A kúriában egy komorna, két inas, egy szakács, konyhalány, egy nevelőnő és egy gyereklány dolgozott állandóan, akiknek a munkáját két mindenes segítette alkalomszerűen. A mosást falubeli mosónők végezték, egy állandó idős kapus a park falu felőli bejáratánál lakott és dolgozott. A parádés kocsis és a sofőr a közlekedés terén állt a család rendelkezésére, az angolparkot és a kertet a kertész, legényei és idénymunkások gondozták. Milyen kertet is gondoztak ezek a kertészek az 1930-as évektől 1944-ig? A kérdés megválaszolása az 1935-ös térkép (24. kép), egy meghiúsult parktóbővítés iratai, adatközlőink információi, és a korszakból ritkán előkerülő, Lepsényt illetően mégis rendelkezésünkre álló légifotók (17., 25. kép) segítségével lehetséges. A térképen és a légifotón is látható, hogy a kúria közeléből eltűnt a haszonkert. Az előző évszázadban több célra hasznosított terület az 1930-as évekre egységes parkká vált. Határait a századfordulón kialakított fasor képezte. A zöldséges kert a fenyőkön túlra, a park határától délre került, de a parkból továbbra is megközelíthető maradt. A kertész háza a család ellátására termelő kert és a park sarkán, a Posta utcában állt. A kúria körüli egykori uradalmi gyümölcsös ekkor már a Bodegának hívott, Nádasdyék által működtetett balatoni úti vendéglátóhely körül terült el Besnyő-puszta közelében.167 A haszonkert eltűnésével jelentős területtel növekedett a park, sőt immár a Cinca-patakon túlra is terjeszkedett. Nem véletlen, hiszen vagy a századfordulós munkálatok idején, vagy a kúria lakhellyé történő előkészítése során ásták ki azt a medret, ahová a park legfőbb látványosságának szánt tavat is elképzelték, és a hozzá szükséges víziműveket is megépítették. A munka eredményét a „lepsényi parktó vízhasználatának tervéhez” 1937-ben benyújtott műszaki leírás részletezi.168 Eszerint a tavat a „Cinca patak 400 méter hosszú szakaszának kiszélesbitése utján alakították ki.” Adagos szélessége 30 méter volt, mélysége sehol sem haladta meg a 70 cm-t. Közepe táján kis sziget állt. „Két díszes kiképzésű vasbetonhíd épült a tavon; egyik a vasút mellett két, egyenként 3. 40 m széles nyílással, másik a Posta-utcáról a grófi kastélyhoz vezető parki-úton”. A hidak rajzát is tartalmazza a vízhasználati terv, ugyanúgy, ahogy az egynyüású duzzasztóét is, mely a Posta utca hídjától feljebb lett megépítve. Víz azonban alig volt a mederben, a park tulajdonosa ezért javítani kívánt a tó állapotán, igazán látványossá szerette volna tenni (26—27. kép). A tervben foglalt tennivalókat összekötni készültek „a lepsény-mezőszentgyörgyi Cinca-meder hatóságilag elrendelt jókarba-helyezésével”. A Tarján Ernő székesfehérvári mérnök által készített terv tartalmazta a tó engedélyeztetni kívánt fenékvonalának és az újonnan építendő, nagyobb, kétnyílású zsilipnek a tervét is. A kérelem elbírálása sokáig tartott, mivel az engedélyt csak 1939-ben kapta meg Nádasdy gróf.169 A munkálatok azonban a nehéz gazdasági helyzet miatt bizonytalan időre — a gróf reményei szerint a háború végéig — eltolódtak, az építési határidő 1941-es lejártáig el sem kezdték, emiatt a hatóság 1942-ben az építési engedélyt visszavonta.170 A munkák elmaradásának és a Cinca kis hozamának köszönhető, hogy a Nádasdy család tagjai csak patakról emlékezhettek meg a park délnyugati végében.171 A gyalogút továbbra is a tervezett meder felett futott, a patakon a kis sziget megmaradt, de a légifelvételen is látható, hogy a kialakított meder ellenére tó nem tette romantikusabbá a parkot az 1940-es évek elején. A légifotók mást is elárulnak. A 19. században ültetett fák közül több továbbra is a park dísze maradt, köröttük azonban — már Nádasdy Pál és felesége — újabb ligeteket, kisebb-nagyobb facsoportokat is ültettek. Ezekben, illetve magányosan főként platánok, tölgyek, hársak, nyárfák, vadgesztenyék és akácok képviselték a lombhullatókat, míg a tűlevelűek közül lue-, normann- és feketefenyők, mellettük tiszafák lettek ültetve. A tulajdonosok nem törekedtek egzóták meghonosítására. A díszbokrokból orgona, jázmin és rhododendron meglétére emlékezett Nádasdy Pálné. Utóbbiak közül egyedül a portikusz előtt hosszasan elterülő gyepszőnyeg két oldalán látható örökzöldeket kellett nyírni. A füvet is csak az épület közvetlen közelében nyírták gyakrabban, a távolabbi területeket évente kétszer kaszálták. Virágok kizárólag a főbejárat és a keleti homlokzat előtti ágyásban és az utóbbihoz közeli — a korszakban divatos - rózsakertben pompáztak. A rózsabokrokat és -fákat négyzet alaprajzú területen telepítették a négyzet körül, és a közepe felé futó utak mentén. Vágott virág a rózsakertből és a kertészetből került a kúria szobáinak vázáiba. 166 Lepsényre lásd: VÉL A 44. Acta Diocesana 3945/939., 7081/939.; Dudarra: Képviselőházi Iratok 1939. X. 439. 167 Nádasdy Borbála közlése. 168 Környezetvédelmi és Vízügyi Levéltár VI. 21. Székesfehérvári Kultúrmérnöki Hivatal iratai, b. 571. 169 Környezetvédelmi és Vízügyi levéltár VI. 21. Székesfehérvári Kultúrmérnöki Hivatal iratai, b. 8567/1939. 170 Környezetvédelmi és Vízügyi Levéltár VI. 21. Székesfehérvári Kultúrmérnöki Hivatal iratai, b. 6826/1942. 171 Nádasdy Pálné és Nádasdy Borbála közlése. 124
