Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 38. (Székesfehérvár, 2009)
Tanulmányok - Művészettörténet - Matits Ferenc: Deák Dénes emlékezete
Matits Ferenc: Deák Dénes emlékezete Az igazi örömöt számára azonban a művészekkel való kapcsolattartás, a művészi életutak feldolgozása, a kiállítások, az aukciók, a műkereskedések látogatása és természetesen gyűjteményének gyarapítása jelentette. A kapcsolatunk egyre inkább bizalmi jellegű lett. Odáig alakult ez, hogy megmutatta nekem a szekrény mögé rejtett széfjét, ahol az értékeit tartotta. Én ezt annyira nem vettem komolyan, hogy ennek helyét érdemes az agyamban megőrizni - hisz annyira hihetetlennek tartottam, hogy ő nem él még húsz-harminc évig, hiszen látszólag egy egészségtől kicsattanó, pirospozsgás, életvidám személy volt -, hogy mikor a hagyatéki leltározásnál ez szóba került, emlékeztem arra, hogy melyik szobában kell lennie, de nem tudtam bizonyosan megmondani, hogy melyik szekrényben található. Elmondta nekem továbbá, de ha jól emlékszem egy magánlevélben meg is írta, hogy melyik pénzintézetnél mennyi vagyona van letétben, milyen formában, dollárban, német márkában stb. A halálát, a közjegyzői eljárást követően így tudtunk utána járni bankbetéteinek. Ezzel kapcsolatban szeretném egy élményemet elmondani. Bementünk egy pénzintézethez, ott levezettek bennünket a bérelt széfekhez, az egész roppant szabályozottan zajlott, kinyitottuk Deák Dénes rekeszét, ahol felleltük a nem is csekély pénzösszeget, nyugati valutában. És mibe volt ez a jelentős összeg csomagolva? Egy gyűrött Skála-nylonzacskóba. Roppant érdekes volt ez a kontraszt. Ez az ellentmondásosság jellemező volt rá. Mindennapjaiban is sokszor egészen egyszerű, puritán tudott lenni. Nagy hangsúlyt helyezett arra, hogy nem csak művészekkel, de műgyűjtőkkel is legyen kapcsolata. Tudok róla, hogy Várkonyi Zoltán filmrendező, Dévényi Iván, Kolozsváry Ernő gyűjteményéből is kerültek hozzá műremekek. Találkoztam a lakásán továbbá a műbarát Bánó Andrással is. A felsorolás persze nem lehet teljes, Dénesnek nagyon széles volt az ismeretsége, szerteágazó a kapcsolatrendszere. Katona Tamással például nagyon szoros volt a kapcsolata. De ismeretségi köréhez tartozott például Göncz Árpád is, akivel mint íróval ismerkedett meg Dénes. Nagyon jó véleménye volt róla egyébként. Kőszeg Ferencet is ismerte. írók, képzőművészek, műkereskedők, műgyűjtők, a képzőművészet iránt érdeklődő személyek, orvosok voltak vele leginkább kapcsolatban. Gegesi Kiss professzorral közvetlen kapcsolata volt. Gyűjtői érdeklődése nem állt meg a képzőművészetnél. Az irodalmi relikviák, kéziratok mint szellemi termékek is érdekelték, de gyűjtői affinitása is volt ezek iránt.” Egri János mérnök, TI '-műsorvezető: „Ma visszagondolva a Deák Dénessel való ismeretségemre - bevallom -, nosztalgia lesz rajtam úrrá. Egy rendkívül szűk baráti társaság foglalkozott Magyarországon a hetvenes évek elején gyűjtéssel, illetve képek vásárlásával. Maga a piac is teljesen gyermeteg és kezdetleges volt. A Bizományi Aruház Vállalat volt az egyedüli hely, ahol képeket lehetett venni. A gyűjtők egymással nagyon-nagyon jóban voltak, és azt mondhatnám, hogy a pénznek sokkal kisebb szerepe volt akkor, mint manapság. Tehát nem műkereskedőkről beszélek, hanem olyan műbarátokról, akik szerették a szépet, jóban voltak egymással és a művészekkel, így például Czóbel Bélával, Barcsay Jenővel és másokkal. Egy egészen rendkívüli, meghitt baráti kört alkottak a gyűjtők, amelynek Deák Dénes és magam is tagja lehettem. Természetesen volt a dolognak egy távoli anyagi megfontolása is, például ha vett valaki háromezerért egy képet és eladta ötezerért, akkor boldognak tűnt. De az értékesítési összegek messze nem hasonlítottak a mostani aukciós árakhoz. Deák Dénes ennek a társaságnak illusztris és megbecsült tagja volt. Joviális, pirospozsgás arcú, művelt, értelmes, kellemes modorú, kellemes beszédű ember volt. A Magyar írószövetség könyvtárában volt kvázi-főállásban, és egész napját könyvek között töltötte. De délben, vagy délutántól már járta a Bizományi Áruház Vállalat különböző üzleteit. Elsősorban a Szent István körút elején lévő nagyobb BÁV boltban bukkantak föl időnként olyan képek, amelyekkel - például ha ismeretlen festő műveként kínálták eladásra - Deák Dénes elkezdett foglalkozni. Azáltal, hogy egy könyvtárnak állt az élén, és volt megfelelő szakirodalma, szépen utánanézett az ismeretlen alkotó által készített műnek, és ha ki tudta deríteni, hogy ki festette a képet, megvette azt, és ezt követően egy másik gyűjtőnek, vagy a BÁV-on keresztül - immáron kutatásai alapján meghatározott alkotóval - jóval többért adta tovább. Szellemi munkája, tehetsége, kvalitásérzéke, rendkívül jó szeme segítette ebben az értékteremtésben. Attól, hogy egy kép ismeretlen, lehet az egy mázolmány is, de Deák Dénes biztos értékítélettel rendelkezve, rögtön felismerte a minőséget és csakis azzal foglalkozott. Nagyon gyakran megfordult nálunk Mi viszonylag közel lakunk a Csörsz utcához, ahol akkoriban a MOM Művelődési Házában az aukciókat rendezték. Az aukciók után rendszeresen följött hozzánk meginni egy teát, eldicsekedni az új “kincseivel”. Többször jártam a lakásában is. A Pasaréten lakott, a Vadrózsa utca 5-ben, egy viszonylag kicsi lakásban, amelynek a falait gyönyörűbbnél-gyönyörűbb festmények borították. Voltak kedvencei, Nagy István színes pasztelljeit, Mednyánszky, Czóbel és Barcsay műveit nagyon szerette. Persze másokat is gyűjtött. Nagyon sok gyűjtő is járt hozzá, és persze ezekből a művekből el is adott nekik. Sok orvost indított el a gyűjtői pályáján. Az orvosok szinte egy kiváltságos kasztot képeztek akkoriban. Először is lényegesen többet kerestek, másrészt egy társadalmi piedesztálon is álltak. Ok megengedhették maguknak, hogy ne csak az NDK-s turmixgépet vegyék meg, hanem például egy festményt 208
