Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 38. (Székesfehérvár, 2009)
Tanulmányok - Néprajz - Lukács László: Katona-karácsonyfa, háborús karácsonyfa
Lukács László: Katona-karácsonyfa, háborús karácsonyfa karácsonyfadíszek sorában is megjelentek, pl. repülőgép, Zeppelin léghajó. Cukorkát is árultak akna vagy bomba alakú csomagolásban.38 Az elhúzódó háború harmadik évére itthon is megsokasodtak a gondok, még a karácsonyfa körül is, amiket Szép Ernő Holnapra című versében számba vesz: Nincsen harang hogy szóljon, Gyertyácska nincs hogy égjen, A fácska is de drága, Egy forint minden ága. Nincsen dió aranyból, Arany nincsen papírból, Nincs csengő hogy jól essen, Nincs apa ki csengessen. Az itthon maradottak gondjai tükröződnek Jankovich Ferenc Téli szivárvány című, az első világháborús Székesfehérvárról szóló könyvének soraiból is: „A Szigetvárosban széjjelröppent a hír, hogy minden hadiasszony készülődjön karácsony szombatjára a nagy városi ünnepségre, vigye magával gyermekeit is. Ezen a karácsonyi akción, amit az úrinők a vármegyeház nagytermében rendeztek, állami segéllyel, Katica kapott egy hajasbabát, Laci egy papírtrombitát, én meg egy zsákbamacskát, volt benne egy alma, pár szem mogyoró és egy szürkére aszott szentjánoskenyér. Attikának már nem jutott ajándék. Hiába sírt anyám karjában, aki majd megszakadt, úgy tartogatta a plafonig érő díszes karácsonyfa mellett. Egy úrinő — a Gitáry-famíliából — türelmetlenül odaszólt: „Vigye ki azt a gyereket!” Kati néni is elszégyenkezett a megyeházára a nyolc gyerekével, de mikor sorba kellett állni, hogy levetetnek bennünket a karácsonyfa előtt, kikapkodta gyermekei kezéből az ajándékot és visszadobálta a nagyságák elé:- Van maguknak istenük, nagyságos asszonyok? Ezért küzd az én uram a fronton? Siflit adnak a gyerekeim kezébe? Nem látják, hogy kilóg a lábuk a cipőből, fenekük a nadrágból?... Itt van, egyék meg! Sose egyenek jobbat! — és szitkozódva elvonult a kivilágított teremből nagy raj gyerekével.”39 Még a mindenben hiányt szenvedő sokgyerekes édesanyánál is radikálisabb Nagy Lajos Ap én karácsonyfám című írásában. Jézuskától egy hatalmas karácsonyfát kér, ami csak az Almássy téren fér el. Rajta és alatta sok-sok élelem, fűtőanyag legyen. Egyedi kívánsága: „... a fán babák és ólomkatonák helyett vékony zsinórokon háborús generálisok és diplomaták lógjanak, nem baj, ha a gyertya, amint olvad, a fejükre is csöpög.”40 A háborús internálást, hadifogságot elszenvedők a kiszolgáltatottságban, megvetettségben és a reménytelenségben is igyekeztek karácsonyfával ünnepelni. Kuncz Aladár (1886-1931) budapesti tanár öt esztendőt töltött francia internálótáborokban, 1914 nyarától 1919 nyaráig. Karácsonyest Noirmoutier-ben című írásában arra a karácsonyestre emlékezett, amelyet a budapesti diákjai által gyűjtött adományokból rendezett magyar fogolytársainak. Nem csupán magyaros vacsoráról, hanem karácsonyfáról is gondoskodtak: „Az asztal közepén hópelyhes, csillogó karácsonyfa állott. A nyárfa száraz gallyaiból állította össze Nagy Zsiga, aki, úgy látszik, nőiszabó-mesterségében megtanulta, hogyan lehet értéktelen semmiségekből mutatós, illúziót keltő dolgokat elővarázsolni.”41 Az 1918 őszi összeomlást, a fegyverszünetet követő karácsonyon az egész intemálótábor számára karácsonyi ünnepélyt szerveztek. Kuncz Aladár Fekete kolostor — Feljegyzések a francia intemáltságból című könyvében hiteles tanúja a dühöngő spanyolnátha árnyékában lezajlott eseménynek: „A kiürített 51-es kazamatát választottuk ki a karácsonyi ünnepség színhelyéül... Jankovits kérésemre karácsonyi plakátot készített, amely töpörödött nénikét ábrázolt, aki kisgyermekét kézenfogva, a havas utcán álldogál, és az ablakon keresztül nézi a gazdag ember csillogó karácsonyfáját. Igazi proletárfestő műve volt. A boldogság és szeretet karácsonyfáját követelte lobogó tűzzel mindenki számára... Feldíszítettük gallyakkal, papírvirágkoszorúkkal az 51-est, s eredeti fenyőágakból nagy karácsonyfát szerkesztettünk.”42 Menyhár János ipolypásztói (Hont m.) tanító, a nyitrai 14. honvéd gyalogezred tartalékos tisztje 1916-ban esett orosz fogságba. Visszaemlékezése szerint a jaranszki hadifogolytáborban karácsonyfát állítottak: „1917 karácsonyát illő módon megünnepeltük. Néhány társunk a fenyőfát díszítette, mi pedig — én és öt társam — elmentünk a szomszéd faluba, hogy disznót vegyünk.”43 38 NOVOTNY 1987,103. 39 JAKOVICH 1959,248-249. 40 NAGY é.n. 347-348. 41 KUNCZ é.n., 283. « KUNCZ 1960, 556-557. 43 ZALABAI 1985,19. 164
