Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 38. (Székesfehérvár, 2009)

Tanulmányok - Történelem - Helytörténet - Farkas Gábor: Várostörténeti tanulmány - Székesfehérvár a két világháború között 1919 - 1941

Alba Regia 38. (2009)

Tervevei a NÉP szervezetek számára

1935-ben a kormánypárti központ a NÉP befolyás erősítésére olyan tervezetet dolgozott ki, amely a teljes magyar közéletet átfogta volna. A feladatot a középfokú területi közigazgatás vezetői, a fő- és az alispán, a főszolgabírák, a községi jegyzők, általában az önkormányzati közigazgatási tisztviselők hajtották volna végre. A kormánypárt szervezéséről a Belügyminisztériumban 1935. december 12-én tartottak főispáni értekezletet, ahol a főispánok egy része a tervezet ellen foglalt állást. Támogatta e kérdésben a főispánokat a belügyminiszter, Kozma Miklós. Ez időben kelt BM utasítás szerint a pártközpontnak a NÉP szervezés kapcsán küldött levelét a közigazgatási vezetők megszűrten vegyék tudomásul, s ha azt látják, hogy a körlevélben foglaltak keresztezik a közigazgatás munkáját, akkor a végrehajtástól tekintsenek el. A főispáni értekezleten részt vett Marton Béla, a párt főtitkára is, akinek a belügyminiszter szemére hányta, hogy a pártközpont a szervezésről őt nem tájékoztatta, és az utasítás tudta nélkül jutott el a közigazgatási vezetőkhöz. Neki az a véleménye, hogy a szervezés és az ezzel kapcsolatosan kialakítandó politikai struktúra a közigazgatás munkáját veszélyezteti, kivihetetlen. Kozma az értekezleten hivatkozott a főispánok véleményére, miszerint a pártközponti levélben foglaltaknak káros hatásai lennének. Időszerűtlenségét az is jelezte, hogy a közjogi mechanizmust szabályozó törvények és rendeletek szellemével és gyakorlatával is ellenkezik, melyeket nem lehetséges a magyar közéletből kiiktatni. Hiányos a tapasztalata a felsőszintű pártintelligenciának is, de különösen a közép- és alsófokú közigazgatásban nincsenek képzett egyének, akikre a pártpolitika vezetését rá lehetne bízni. Ezért belügyminiszterként a felelősséget magáról elhárítja. Széchényi főispán a belügyminiszteri tiltakozáshoz Fejér vármegyei és székesfehérvári tényeket is hozzátett. A dualizmus kori politikai tapasztalata szerint a kormánypolitika egyik letéteményese a katolikus egyház. Az egyházmegye 1919 után ellenzéki magatartású, a papságot visszatartja a politikai élettől. Egyedül a protestánsok mutattak némi érdeklődést az új politikai struktúra kiépítése iránt. Megnyerésükre azonban a pártvezetés nem gondolhatott. A többségében katolikusok lakta törvényhatóságban felekezeti viszályt keltene ennek realizálása.

Széchényi főispáni tisztsége 20. évfordulóját az 1935. decemberi megyei közgyűlésen Kozma Miklós belügyminiszter jelenlétében tartották. Kozma a főispán érdemeit méltatva említette, hogy Széchényi a dualizmus kor politikai kultúráján edződött, és ez az igényesség jellemzi mai tetteit. Nagy Pál szerint a főispán világos problémafelismerése igazi érték a törvényhatóságban, mert a mai politikai útvesztőben el tudott igazodni. Igaz ez akkor is, ha a politika naponta új irányokat produkál. A kormánypárt Fejér megyei első embere a kérdéses pártdokumentumok kemény bírálatát adta. Hangsúlyozta, hogy a dokumentumok átültetése a politikai gyakorlatba totális fasiszta állam kiépítését eredményezné. A szervezeti keretek megvalósítása után a gazdasági, társadalmi és kulturális reformok bevezetése következett volna. A pártdokumentumok lényegesebb pontjai:

1. A nemzeti egység létrehozásának egyik feltétele a NÉP tömegés elismerése, a párttagság bővítése. Ennek érdekében az egyesületek tagságára kell építeni a Nemzeti Egység Pártját. Az egyesületek szervezeti keretei alkalmasak a dinamikus pártépítésre. Az első lépés a kormánypárt férfi- és női egyesületeinek kiépítése a községekben és a városokban. A két kormánypárti falusi egyesület maga alá rendeli a községben működő szervezeteket, ami azok beolvasztását eredményezi. A főispán szerint ez a tervezet azért is veszélyes, mert az ellenzéki pártok is hasonló intézkedéseket hozhatnak egyesületeik kapcsán. Köztudott, hogy az egyesületek működését a közigazgatási hatóságok ellenőrzik. Ebben az esetben a felügyeleti jog kicsúszna a közigazgatás kezéből, ami anarchikus állapotokat idézhet elő.

2. Megalakítani a nemzeti egység munkaközvetítő szolgálatát, amely nyilvántartást vezet a munkaalkalmakról és a munkanélküliekről. Ennek veszélyére a főispánok hívták fel a kormánypárti vezérek figyelmét. A kormánypártba a konjunkturális elemek betódulnak, a párt felhígul, és kizárólag a munkát keresők fórumává válik. Ugyanakkor nem foglalkozik a munkanyilvántartó és közvető hivatal azokkal, akik nem tagjai a pártnak.

3. Nemzeti (egység) műhelyek felállítása a helységekben, ahol a helyi gazdasági sajátosságoknak megfelelő háziipart honosítanak meg. A műhely a NÉP égisze alatt működik, ahol a bér- és egyéb juttatások kifizetése a párttagság előtt történik. A műhelyben tulajdonképpen ínségmunkásokat foglalkoztatnak.

4. Szülőotthon és szegényház a városokban és községekben. Az oppozíció szerint a szociálpolitikát pártpolitika nélkül valósítsák meg, a megyei kórházakban szervezzék meg a szülészeti osztályokat, a szegényházakat a járási székhelyeken állítsák fel.

5. Népművelés a NÉP ellenőrzése mellett. Valamennyi községi és városi rendezvényt a kormánypárt irányítson, beleértve a műkedvelő előadásokat is. Alkalmanként alakuló színjátszó csoportok, dalárdák álljanak a kormánypárt szolgálatára.

6. Népi gyűjtemény létrehozása. Minden községben a nemzeti múlt feltárására kell törekedni, tárgyi és írásos emlékek gyűjtésével. Ez a falutörténeti múzeum alapjait rakta volna le.

A Belügyminisztérium és a kormánypárti vezérek szembekerülése ellenére miniszterelnöki utasítás ment a középfokú közigazgatás vezetőihez, hogy a NEP-szervezést a kiadott irányelvek alapján kezdjék meg. Minden

115

I