Demeter Zsófia - Kovács Loránd Olivér (szerk.): Alba Regia. A Szent István Király Múzeum évkönyve - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 36. (Székesfehérvár, 2007)

Tanulmányok - Régészet - Tóth Endre: In paradisum deducant te angeli… (A székesfehérvári szarkofágról)

Alba Regia 36 (2007)

lapjának fülkéin a felső záródás. A záradék három ívű: a középső, nagyobb félkörívhez oldalt egy-egy kisebb és laposabb ív csatlakozik. Feltételezem, hogy a megoldásra korábban azért nem figyeltek fel, mert Entz Géza és Szakái Ernő publikációiban ez a hármas záródás a rekonstruált római szarkofágon látható. Tekintettel arra, hogy román kori motívumról van szó, a minta nem mellőzhető a szarkofág átfaragásának keltezésénél. A motívumnak ismereteim szerint fejlettebb formában a hazai kőfaragásban csak a 13. századtól maradtak emlékei.299 A záradék leginkább — ezt minden kronológiai hasznosítás nélkül említem — a jáki templom karzatának nyugati falában lévő fülkére emlékeztet.300 Ez a záradék a nyugati császárságban a 12. század második felétől van jelen. Ott látjuk a gustorfi szentélyrekesztő Krisztusfülkéjének felső záródásán,301 Bruno pap hildesheimi sírkövén302 (1194), a 12. század második felére keltezett ereklyés ládákon,303 a Maas-vidéki keresztereklye tartón304 (1161-1170), Verduni Miklós klosterneuburgi oltárán, távolabb a canterbury székesegyház 1180 körüli domborművén,305 vagy a Saint-Evroult-Notre-Dame-du Bois-i ereklyetartó oldalán306 stb.

Ha azonban szem előtt tartjuk a szarkofág díszítéseinek származását, kétség támad a háromkaréjos záródás nyugati eredetét illetően. Láttuk: a díszítmények és minták a rozettáktól a kereszt alakjáig a bizánci művészetben honosak. Ezzel nehezen lehetne egyeztetni egy korai, akár 12. századi, szinte filius ante patrem megjelenő, a nyugat-európai művészetből származó elemet. Valóban: a háromíves záródás a nyugatinál sokkal ritkábban, de már korábban előfordul a bizánci művészetben is: a kőfaragásban és a könyvfestészetben egyaránt. Nemcsak a távoli Sinai Szent Katalinkolostorban őrzött Nazianci Szent Gergely Homiliáinak kódexében látjuk, ahol a szent szerzőt építészeti keretben ábrázolták a 12. században,307 hanem Jakobos Kokkinobaphos homiliáinak308 miniatúrájának hasonlóan építészeti keretbe foglalt Ascensio jelenetében is, amely 1125—1150-ben,309 vagy tágabb időhatárokkal a 12. század első felében készült.310 A háromíves megoldásnak nemcsak festészeti, hanem területileg közeli, szép példáját látjuk a sokszor reprodukált nerezi-i Szt. Pantaleon-kép 12. századra keltezett márvány keretén.311 Amíg a háromkaréjos záradék nyugati származtatása a székesfehérvári szarkofág díszítései között idegenül hatna, a végeredményben korábbi, 12. századi eredete a bizánci művészetből jól egyeztethető a faragvány formakincsével. Mindez azt jelentené, hogy a szarkofágot nem faraghatták át a 12. század előtt.

A háromkaréjos záródás nem mellőzhető a szarkofág keltezésénél. Annak eldöntésére azonban, hogy ez a megoldás mennyiben zárja ki a 11. századi keltezést, és mennyire bizonyítja a 12. századit, nem tudok válaszolni. Az eddigiekben is a szarkofág egyediségét, keletkezésének függetlenségét hangsúlyoztam a korai magyar romanikától. A hármas karéj ritkasága bizánci területen nem teszi lehetővé a megoldás fellépése kezdetének megállapítását: előfordulhat, hogy' már korábban, all. században megjelenik. Ezért a szarkofág halottjának a keresésekor mind a kétféle keltezés lehetőségét vizsgálom.

III. A halott azonosításának lehetőségei

A székesfehérvári kőkoporsó halottjának a meghatározásánál szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy' az eddigi meghatározások mind prejudikáltak. Varjú Elemér kézenfekvőnek tartotta, hogy az egyeden, díszesen faragott szarkofág csakis az első magyar király nyugvóhelye lehetett. Szemléleti probléma: logikus-e úgy következtetünk, hogy mivel a székesfehérvári templom legkiemelkedőbb temetkezése I. Istváné, azért kapcsoljuk össze személyét a szarkofággal, mert az a legkülönösebb és egyedi darab? Úgy gondolom, hogy' nem. A későbbi, Gézát és Imrét vitató hozzászólások a lehetséges kört ugyan bővítették, de továbbra sem aszerint vizsgálódtak, hogy mily'en időszakon belül eltemetettek jöhetnek szóba az azonosításakor, hanem egy-egy szempont (pogánynak tulajdonított jelképek jelenléte: tehát Géza;

299 Legkorábbi keltezhető hazai előfordulása valószínűleg az 1213-ban meggyilkolt Gertrúd királyné pilisi síremlékének háromkaréjos árkádsora, amely a halála után 15-20 évvel később készült: TAKÁCS 1994, 250.

300 Képét lásd: D. MEZEY A.- SZENTESI E., A kapuépítmény oromzatának kutatása, in: A jáki apostolszobrok, Budapest 1999 (szerk. Szentesi E.Ujvári P.) 219.

301 RADEMACHER, Fr., Der thronende Christus der Chorschranken aus Gustorf, Beihefte der Bonner Jahrbücher Bd. 12., Graz 1964.

302 A teljes sírkő képe: EINEM 1961, 134.

303 Maastrichti ereklyeláda, 1160-1170, Kat. Köln 1972, Bd. 1. 247; Szent Servatius ereklyeládája, 1160-1170, Kat. Köln 1972. Bd. I. 245-6.; Szent Albinus ereklyeládája, Köln 1186, Kat. Köln 1972, Bd. 1. 320. Szent Anno ereklyeládája 1183, Kat. Köln 1972 Bd. 1. 321, Szent Anno ereklyeládája, Kat. Köln 1975 (E 1) 188-189, Ornamenta Ecclesiae IL 457.

304 New York, magángyűjtemény: Ornamenta Ecclesiae 3, H 39, 121.

305 WILLIAMSON, P., Gothic Sculpture 1140-1300, London 12995, 104.

306 Trésors des églises de France, Paris 1965, 222. szám; Itaüe des Normandes, Normandie des Plantagenêts, Musée de Normandie-Caen 1995, 29.

307 CUTLER-SPIESER 1996, 364, (Ms. gr.339.fol. 4v.)= DZUROVA 2002. 86. kép.

308 Bibliotheca Apostolica Vaticana, ms. gr. 1162.

309 Kat. New York 1997. Nr. 62,108= DZUROVA 2002, 87. kép.

111 CUTLER-SPIESER 1996, 367 (Bibi. Apostolica Vaticana ms.gr. 1162, föl. 2v.). További példák a könyvfestészetből: Naziánci Gergely homiliái, Szentpétervár, 13. század: DZUROVA 2002, 134. kép; Lectionare, Jereván, DZUROVA 2002, 146a kép; Evangeliarium, Tiflisz, 12. század vége, DZUROVA 2002,149. kép.

311 ORABAR 1976, nr. 88, a templomot 1164-ben alapította Alexios Komnenos herceg; színes képe: VELMANS 1999, 62.

130