Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 34. 2004 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2005)

Tanulmányok – Abhandlungen - Demeter, Zsófia: Dr. Ecsedy (Havranek) József töredékes visszaemlékezése. XXXIV. p. 127–136. T. I–XII.

1918-ban kitört a forradalom. Az alispánt Szüts Jenőt, elmozdították állásából s helyetteseként a főjegyző: Balassa Sándor vette át a hivatal vezetését. 1919 tavaszán megalakult a Tanács Köztársaság. A főispán szerepét egy dunaszerdahelyi kőmíves töltötte be s a megyei adminisztrációt egy fehérvári zsidó ügyvéd irányította. A megyei tisztikar többi tagját helyükön hagyták. Május 1-én lakásunk előtt vonult el az ünnepi körmenet. Az élen egy „komflis" kocsis ment lóháton bő vérvörös köpenyben, utána két ember egy rúdon egy tömött zsákot vitt, amire egy 1.000.000-ós szám volt festve s ezt a zsákot egy mögötte haladó ember egy furkósbottal verte, mint a „tőkések" képviselőjét. Ki volt adva a rendelet, hogy minden ablakon piros papír-szalagot kell átragasztani s persze a mi ablakainkon is ilyenek voltak. Miután a menet elvonult előttünk Mária, ki 4 éves volt és Józsi, ki 3 éves, az ebédlő asztal körül szaladgáltak, kezükben kis vörös papír zászlóval, azt kiabálva: „Éljen a poletál dittatula!" A Tanács Köztársaság rövid életű volt, még ugyanez év augusztus 4-én megszűnt. Fehérvárra bevonultak a román csapatok. Mi - mint minden évben - akkor is már a szőllőben laktunk nyáron, s én hivatal után gyalog jártam ki oda. Épen midőn kifelé mentem, vonult be egy hosszú román trén-oszlop. A legénység piszkos, rongyos ruhában, többnyire mezítláb ült a lovon s kengyel helyett kötélből csinált hurokban volt a lábuk. A megyeházán visszaállt a régi rend, Gr. Károlyi József lett a főispán, de alispán nem volt. Augusztus vége felé kijött hozzám a szőllőbe Kövess Emil törvényszéki elnök és a főispánnak azt az óhaját tolmácsolta, hogy pályázzak az alispáni állásra. Szerény II. aljegyző voltam, ambícióm netovábbja volt, hogy egykor főszolgabíró lehetek majd. Elképzelhetetlennek tartottam, hogy öreg hivatali főnököm ellen, ki alatt immár 15 éve szolgáltam, én, a 37 éves fiatalember, az alispáni állásra pályázzak! Megköszöntem a bizalmat, de visszautasítottam a felhívást. A főispán még egyszer izent, de ismét tagadó választ adtam, míg aztán végül magához hivatott és közölte velem, hogy ha én nem vállalom a jelöltséget, egy másik fiatal tisztviselőt fog felléptetni, mivel a főjegyzőt - helyettes alispáni működése alatt tanúsított gerinctelen magatartása miatt - a törvényhatósági bizottság tekintélyes része nem akarja támogatni. Gondolván, hogy akkor már inkább én, mint egy másik ifjú kollégám legyen a jelölt, végül mégis csak elfogadtam a jelölést. Első dolgom volt, hogy a főjegyzőnek bejelentettem elhatározásomat. Nagyon meg volt lépetve s kijelentette, hogy tudomása szerint a tvhatósági bizottsági bizalma őt támogatja, de amennyiben csalódna s engem választanának meg, azt hiszi, természetesnek találom, hogy alattam egy percig sem fog tovább szolgálni. Ezután a vasárnapok azzal teltek el, hogy bejártam a vármegyét s végig látogattam a befolyásosabb bizottsági tagokat, hogy támogatásukat kérjem. Ha nem is kaptam mindenütt igenlő választ, körutam reményemen felül biztató eredménnyel járt. Végül eljött december 19-ik napja, az alispán választás! Három jelölt volt: Balassa Sándor főjegyző, Heltay Jenő központi főszolgabíró és én. A közgyűlési nagyterem megtelt a bizottsági tagokkal s a karzat zsúfolva volt érdeklődő - nagy részben hölgy - közönséggel, persze az én Marinam is köztük. A jelöltek hivatali szobájukban várták az eredményt, közben székfoglaló programbeszédjüket olvasgatva és - mi tagadás - nagy izgalomban. Különösen én, mert reggel két táviratot is kaptam, hogy a paksi vasútvonal behavazott s ottani községekből párthíveim nem tudnak bejönni. Halász Géza (akkor közigazgatási gyakornok volt) hozta a hírt, hogy a szavazás megtörtént, de mivel abszolút többsége egyik jelöltnek sem volt, Balassa és én közöttem új szavazást rendeltek el. A harmadik jelölt, Heltay, ugyanis csak húsz és egynéhány szavazatot kapván, kiesett. Végül jött a hír, hogy 8 szótöbbséggel (170 és 178) én lettem a győztes! Pár perc múlva megjelent szobámban a közgyűlés 3 tagú küldöttsége Gr. Batthyányi Lajos belső titkos tanácsos, volt fiumei kormányzó vezetésével s felkért, hogy jelenjek meg a közgyűlésen. Aztán következtek a hagyományos „szertartások". A közgyűlési nagyterem ajtaja előtt mindig két díszruhás megye-huszár állt. Mikor kísérőimmel odaértem, a két huszár elkapott és vállaira emelve vitt be a nagyterembe, hol nagy tapssal és éljenzéssel fogadtak. Felvittek az elnöki emelvényre, hol az elnöklő főispán mellett letettek. (Az emelvényen mindig a főispán, alispán, főjegyző és a tiszti-főügyész foglalt helyet. Ezúttal a főjegyző távol maradt s a II. főjegyző ült a helyén.) Mikor az éljenzés és taps elcsendesedett, a főispán rövid beszéddel üdvözölt s felszólított, hogy a hivatali esküt tegyem le. A teremben mindenki felállt, a II. főjegyző felolvasta az esküt, amit én utána mondtam. Ezután pár üdvözlő szóval átadta nekem a vármegye nagy pecsétnyomóját, mint az alispáni hatalom jelképét. Erre feljött az emelvényre az öt főszolgabíró és karosszékemmel együtt háromszor a magasba emelt a közgyűlés tagjainak és a karzatnak tapsa és éljenzése között. Mikor az éljenzés elült, elmondottam székfoglaló beszédemet, megköszönve a Törvényhatósági Bizottság bizalmát s ismertetve leendő hivatali működésem programját. Ezután a közgyűlés letárgyalta rendes tárgysorozatát s az ülés berekesztése után eltávozóban fogadtam a gratulációkat s büszkén és boldogan Marinammal otthonunkba tértünk. A megyeházi alispáni lakásba csak a következő év elején költöztünk be, mert a helyiségeket festetni kellett s elődöm egyik szobát hivatali szobának használta, én pedig vendégszobát csináltattam belőle s egy függönyökkel elrekesztett fürdőt is készíttettem benne. így 7 lakószobánk lett, melyek közül a fogadószoba (melyből ajtó nyílt a nagy közgyűlési terembe) 12x8 méteres volt, kettő kivételével a többi is hatalmas nagy, bolthajtásos helyiség. A fürdőszoba is nagyon nagy volt. Ezen kívül nagy konyha és két személyzeti szoba, kamra és VC. A lakás udvari frontján egy kb. 3 m. széles, 5 ablakos folyosó vonult 133