Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 23. 1984-1985 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1987)

Tanulmányok – Abhandlungen - Lukács László: Paraszti tanyasodás a Mezőföldön a XIX–XX. században. – The development of peasant farmsteads in Mezőföld region in the XIXth–XXth centuries. p. 137–154. t. I–VI.

A szolgaegyházi (ma Szabadegyháza) tanyákról Gyimesi Károly, Kajtor-puszta egykori birtokosának fia beszélt: „Lója Lajos tanyabirtoka 61 kh-at tett ki Szolgaegyházán. A területhez a felesége örökség útján jutott az I. világháborút követő években. Ehhez a területhez Lója Lajos még 31 kh-at bérelt, és így komoly árutermelő kisgazdaságot hozott létre. Négy pár ló és hat pár ökör volt tulajdonában. Egy középbirtoknak is dicséretére váló tehenészete: 25 db fejőstehénből és 15—20 növendékből állt. Napi 200 liter tejet szállított Budapestre. Emellett 6 anyakocát és 40— 50 süldőt tartott. A tehenészet ellátására sok ipari takarmányt vásárolt, és a növénytermelést is ennek az ellátására állította be. Sok cukorrépát termelt, és ennek melléktermékeit, valamint a gyári szeletet és melaszt tehenészetében hasznosította. Szép gyümölcskertészete is volt, benne 40 db hatalmas diófa és 1 kh csemegeszőlő. 1952-ben a sárosdi állami gazdaságba tagosították területét. Miután tanítói oklevele volt, a továbbiakban Seregélyesen dolgozott mint pedagógus, ahol jelenleg is mint nyugdíjas él. A szolgaegyházi Göncsög-tanyának Szőllősi Móric még a század elején került a birtokába és tőle vette meg az 1920-as években Gál Ferencné (született Breyer Rózsa). A tanya területe 135 kh volt. Tulajdonosaik költekező életmódja miatt a föld seregélyesi és szolgaegyházi kisgazdáknak eladásra került, így a tanya az 1940-es években végleg meg is szűnt." Nagy, összefüggő tanyás terület alakult ki Perkáta határában. Itt a községhatár északi részében gróf Szapáry László 4724 kh-as birtokát parcelláztatta fel a Földhitelbank Részvénytársaság 1926-ban (RADENICH 1924, 92). Újsághirdetés révén az egész országban tudomást szereztek a parcellázásról, így a vevők között nemcsak környékbelieket (Rácalmás, Dunapentele, Baracs, Dunaföldvár),hanem alföldieket (Gödöllő, Tass, Solvadkert) is találunk. Szapáry birtokából 5—500 kh-as parcellákat adtak el Forráspuszta, Kisperkáta-puszta és Zsidókalap-major területén. A legnagyobb birtokot (541 kh) Paukovics Ernő katonatiszt vásárolta, a parcellák nagy része viszont csak 10—50 kh-as volt. A legtöbb frissen vásárolt földre farmtanya épült, így a perkátai határban az 1930-as években mintegy 70 család élt tanyán. Közülük Tagai György (40 kh) és Czinger György (20 kh) tanyáját mutatom be. Idős Tagai György Soltvadkerten újsághirdetés útján szerzett tudomást a parcellázásról. Itteni házát, szőlőjét és 10 mh-as földjét eladta, s egy 40 kh-as parcellát vett a perkátai Forráspusztán. Öt fia közül a legidősebb, György 1911-ben született, így az ő munkájára azonnal, majd pár év múlva a többi fiú segítségére is számíthatott. Döntését is az határozta meg, hogy fiainak a soltvadkerti 10 mh föld mellett ne kelljen cselédnek állni, vagy napszámba járni, hanem valamennyien az új tanyán találják meg a munkát. A föld vételára holdanként 800 P volt, aminek felét azonnal, a másik felét részletre fizették. 1938-ban még ifj. Tagai György 450 P nászajándékát is a kamatokra fizették. A törlesztés az 1940-es évek elején járt le. A család 1927 nyarán költözött a perkátai Forráspusztára épült tanyára. Mivel pénzüket a földvásárlás teljesen elvitte, ezért az első tanyájuk csak nagyon egyszerű épület volt. Csupán egy szobából és istállóból állt, az udvaron ólakkal. A tömésfalú, cseréptetős épület falait Gelencsér István perkáta faltömő mester készítette. A tetőszerkezet anyagát ásták le oszlopoknak, ezek tartották a deszkazsaluzatot, amibe a fal anyagát, a nedves földet döngölték. Kisperkáta pusztán a tanyépítőknek olcsón eladtak bontásra régi uradalmi épületeket, azzal a céllal, hogy anyagukat a tanyaépítéshez használják fel. Tagaiék egy kovácsműhelyt kaptak, aminek faanyagából id. Tagai György apósa, Juhász István ácsiparos készítette el a tanya tetejét. A szobába alföldi módon saját maguk búboskemencét építettek. Tégla alapzatát földdel töltötték be, alját kitéglázták. Erre állították rá a karókból készült rámát, vázat, amit kívül 10 cm vastag törekes agyaggal tapasztottak be. Kiégetés után polyvás agyaggal bevakolták majd ló- vagy finomabb marhatrágyás sárral bepucolták, száradás után lemeszelték. Az így épített búboskemence nem repedezett össze. Széles padkája már nem volt, csak kb. 10—20 cm-t állt ki a talapzata. A búboskemence zárt kéményhez csatlakozott. A következő évben féltetős konyha került a szoba elé. 1929-ben a lakóházzal párhuzamosan 30 m hosszú tömésfalú, cseréptetős gazdasági épületet építettek. Ebben egy nagy baromfiól, búboskemencével ellátott baromfinevelő, fészer, beépített tűzhelyü kiskonyha foglalt helyet. A tanyaépületet 1937-ben nagyobbították meg: 3 szoba, konyha, spájz, fürdőszoba, előszoba, veranda és nyitott terasz épült. A féltetős konyhát elbontották, a régi épületrészt pedig már csak istállónak használták. Az istállóhoz lóval meghajtott járgány, később a benzinmotor elhelyezésére gépszín épült. Az istállóval szemben a szarvasmarhák nyári állása, mellette két kukoricagóré helyezkedett el. Utóbbiak között 4 kocsi számára kocsiszín volt. Hátul a négyrészes disznóól zárta le a tanyaudvart. Az udvar körül kertet, szőlőt és gyümölcsöst műveltek, ezután következett a szántó. Kezdetben a búzán és a kukoricán kívül sok takarmányt (baltacim, lucerna, zabosbükköny) termesztettek. 1940-ben ifj. Tagai György két 3 m átmérőjű 8 m mély silógödröt épített. Ezután silókukoricából, répából és kukoricaszárból sok silótakarmányt állítottak össze. A 40 kh mellé még 35 kh-at béreltek. Ez kanálisparti föld volt, amin sok széna, répa és sűrűkukorica termett. 1936—40 között — amikor már a legidősebb fiú, ifj. Tagai György irányította a gazdaságot — 6 ló, 5 csikó, 6 fejőstehén, 6—7 borjú tartozott az állatállományhoz. Egyes-, kettes vasekéjük, tarlóhántó kettes ekefejük, 16 soros vetőgépük volt. Néha az uradalom gőzekével felszántotta a földjüket, s aratógépet is adott bérbe. Járgánnyal majd benzinmotorral nyomták az állatok itatóvályúiba a vizet, morzsoltak, daráltak, a motorral fűrészeltek. Két kocsijuk, gumikerekű stráfkocsijuk és szánkójuk is volt. Az adonyi, dunapentelei, szabadegyházi, érdi, vagy székesfehérvári vásárokon adták el a lovakat, szarvasmarhákat, sertéseket. Hasított disznókat budapesti bizományosnak is szállítottak. A tejet a tanyákat minden reggel végigjáró tej begyűjtő kocsi hordta a perkátai tejcsarnokba. Budapesten a Nagyváráscsarnokban adták el a tojást. A gyümölcsöt (meggy, barack) kocsival Adonyba vitték, hajóra tették, Pesten a bizományos várta. Budapestre hordták gumikerekű stráfkocsival a 3 kh szamócaföld termését. Idős Tagai György vállakózásának kezdetére esett az 1929—33-as gazdasági világválság, ami tönkretette. A mezőgazdasági termékek ára olyan alacsonyra zuhant, hogy bevételükből a földvásárlási hitel tőkéjét és kamatait alig tudták kifizetni. Sokszor még ennivalójuk sem volt, mert 148