Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 23. 1984-1985 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1987)

Tanulmányok – Abhandlungen - Lukács László: Paraszti tanyasodás a Mezőföldön a XIX–XX. században. – The development of peasant farmsteads in Mezőföld region in the XIXth–XXth centuries. p. 137–154. t. I–VI.

kezelői tanfolyamot". A háromhetes tanfolyamon, melyet a Felsődunántúli Mezőgazdasági Kamara és székesfehérvári gr. Széchenyi István Ipari Középiskola szervezett a traktoron kívül „ismertették a cséplőgépek és a vetőmagtisztító-gépek kezelését és beállítását is." Bércséplésre is jogosította őket a tanfolyam bizonyítványa, amit a saját gabonájuk elcséplése mellett a tanyákon és a faluban vállaltak. MIA lOLE-s benzinmotorral hajtották a kukorica morzsolót, a darálót, a szecskavágót és a fűrészt. Az állatok számára a vizet Kiefer motorosszivattyùval nyomták. Három kocsijuk, hintójuk és szánjuk, 3—4 Hofherr— Schrantz egyesekéjük, kettesekéjük, 10 fogasuk, 4—5 kapáló- és töltőekéjük, egy db 13, és egy db 18 soros vetőgépük volt. Traktorukhoz egy hármaseke és egy nagy tárcsa tartozott. A II. világháború kitörésekor már a villany bevezetését, silógödrök építését és bálázógép vásárlását tervezték. Az elektromos áramot 800 méternyi távolságról kellett volna a tanyába vezetni. A villanymotor a nehézkesebb benzinmotorok helyett nagyban elősegítette volna a gazdaság további gépesítését. A silógödrök megépítésével a szarvasmarhaállomány takarmányozási struktúráját alakították volna át. A bálázógép nagyban elősegítette volna a tárolást, azon felül az új, bálás tárolási mód csökkentette volna a tűzveszélyt. (A gazdaság biztosítva volt a Magyar Királyi Adria Biztosító Társaságnál). Az utóbbi, a háború kitörése miatt megvalósulatlan újításokat már a felnőtt fiúk tervezték. Közülük a legidősebb, István már aranykalászos gazda volt, s Ferenc is járt a székesfehérvári gazdasági iskolába. A háború után pár évig ismét lendületbe jött a tanyai gazdálkodás, majd 1949 után napról-napra hanyatlott. Schneiderék számára külön szerencsétlenségnek számított, hogy 1948—49-ben tanyájukon vezették keresztül a 6-os számú főközlekedési út új szakaszát. Ez a tanya legelőterületének jó részét elfoglalta, földterületét kettévágta, ezzel a legeltetést, az állattenyésztést szinte teljesen lehetetlenné tette. A megöregedett édesapa 1949-ben nős fiai között osztotta szét a földterületet, ezzel azonban nem kerülték el a korszak kuláküldözésének megpróbáltatásait. Az apai örökség Ferenc kezéről 1956-ban, István kezéről 1958-ban került a termelőszövetkezetbe. Gyakran vásároltak tanyát a nyugdíjas állami alkalmazottak is. Az ilyen tanyákra példa idős Nuszpl Péter Rácalmás Usztató-dűlői tanyája, amely ma is áll Rácalmás és Dunaújváros között a 6-os úttól jobbra. (A terület ma Dunaújváros határához tartozik.) Nuszpl Péter legénykorában, a századfordulón édesapjával együtt Bácskában, a Baja melletti Vaskúton gazdálkodott. Három éves boszniai katonáskodás után Budapestre került a rendőrséghez.Először posztos, majd polgári ruhás rendőr volt. Tisza Istvánt és a bécsi delegációkat is kísérgette. Az I. világháború után a Budapesti Rendőrfőkapitányság bűnügyi osztályára került detektívnek. A Lederer-ügy idején a csepeli, majd az V. kerületi kapitányság bűnügyi osztályán dolgozott, végül az újpesti kapitányság bűnügyi csoportvezetője, detektívfelügyelője lett. 1925-ben B-listára került, majd nyugdíjazták, mivel állítólag kapcsolatai voltak a munkásmozgalommal. Ugyanekkor bocsátották el 20 éves fiát is, aki az Egyesült Izzóban műszerészként dolgozott. Fia még az elbocsátás évében tüdőgyulladásban meghalt. 1927-ben eladták újpesti családi házukat, és Rácalmáson vettek tanyát. Az Úsztató-dűlő területe, ahol a tanya állt, a múlt század végén, századunk elején még uradalmi terület volt, a Babonics-birtokhoz tartozott {Gazdacímtár, 1897,74—75). Babonics Mihály gazdasági ellenőr tulajdonában Rácalmás és Dunapentele határában 112 kh föld volt, amit 1907-ben parcelláztak fel. A parcellázáskor Juhász Ferenc, Dunapentelén házzal és üzlettel bíró hentes és mészáros 23 000 • -öl földet vett, amire 1907-ben tanyát épített. Juhász az I. világháború végéig gazdálkodott a tanyán, ekkor öngyilkos lett. Örököseitől a 10 kh földet és a tanyát Kántor Péter pen telei parasztember vette meg. Kántor nem jól gazdálkodott. Különböző spekulációkba bocsátkozott. Például a tanya udvarán álló régi pajtába ócska kocsikat, gazdasági szerszámokat hordott, majd felgyújtotta, hogy a biztosítótól pénzt kapjon. De így sem ment neki a gazdálkodás, tanyáját 1927-ben áruba bocsátotta. így került a tanya id. Nuszpl Péter és két fia birtokába 16 000 P-ért. Nuszpl-ék újpesti házukért 8000 P-t kaptak, a vételár másik felét kölcsön formájában törlesztették 23%-os kamattal. A nyugdíjas rendőr egyik fia, ifj. Nuszpl Péter négy gimnáziumi osztály elvégzése után műbútorasztalosnak tanult, ezt a munkát cserélte fel a tanyai gazdálkodással. Szerszám és igaerő hiányában csak nehezen, óriási áldozatok árán tudták a gazdálkodást elkezdeni. A tanyával együtt egy rossz, vak ló is rájuk maradt, de kocsit, gazdasági szerszámokat a nagy adósság mellett azonnal vásárolniuk kellett. Ebben a helyzetben a fiú kénytelen volt éveken keresztül októbertől márciusig Budapesten a műbútorasztalos szakmában elhelyezkedni. Tavasztól őszig pedig otthon dolgozott a földeken. A 10 kh földet saját maguk művelték meg. Két éven át 1 kh cukorrépát is vetettek, mivel az ercsi cukorgyárral szerződtek. 5—6 hízójuk, 3—4 tehenük volt. Később egy magyar lovat is vettek. Egyik közeli uradalomban angol telivér mént tartottak, lovukat oda hordták fedeztetni, s a csikókból parádés lovakat neveltek. Ezeket 2 éves korukban már betanítva adták el földbirtokosoknak, pl. Baracsra Szitányi Vilmosnak. Idős Nuszpl Péter 1945-ben meghalt, birtokát, amit már korábban elosztott, három gyereke örökölte. A tanyájában ifj. Nuszpl Péter maradt, akinek 6000 • -öl földje volt. Ehhez még bérelt, és feles földeket is vett ki: 1943-ban feleségével és kisfiával együtt 40 000 • -öl földet munkáltak. Birtokukkal 1959-ben léptek be a termelőszövetkezetbe. A tanyaépület tulajdonukban maradt, ezt az 1970-es években átépítették, ma is abban laknak. Szomszédságukban, az Úsztató-dűlőben még a Nyuli-, Tóth-, Ballá és Vuj kálótanya állt. Összefoglalás A mezőföldi paraszti tanyák kialakulásáról, gazdálkodásáról elmondottakat az alábbiakban foglalhatom össze. A köztudatban a tanya-fogalomhoz a Nagy Magyar Alföld területe kapcsolódik, pedig már Erdei Ferenc utalt rá, hogy „ritkásan újabbfajta tanyaképződmények széjjel a Dunántúlon" is vannak (1942, 151). Ezek közé tartoznak a tipikusan uradalmi vidéken, a Mezőföldön kialakult tanyák is A tanyakialakulás lehetőségét néhány településen a tagosítás, legtöbb helyen a közép- és nagy151