Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 23. 1984-1985 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1987)

Tanulmányok – Abhandlungen - Lukács László: Paraszti tanyasodás a Mezőföldön a XIX–XX. században. – The development of peasant farmsteads in Mezőföld region in the XIXth–XXth centuries. p. 137–154. t. I–VI.

92). A bérlet lejárta után mindkét rész új tulajdonos kezére került. A székesfehérvár-tatai országúthoz közelebb eső részt (200 kh) Mészáros István székesfehérvár-alsóvárosi parasztember, a Sárkeresztes felé eső részt (200 kh) Sütő István Székesfehérvár-felsővárosi gazda vásárolta meg. Mészáros István és Sütő István örökségként a székesfehérvári határban tagosítatlan földeket is birtokolt. Sütő Istvánnak a Farkas-tanya zámolyi határba eső részében is volt 61 kh földje (F. SZABÓ 1932, 337). A két új tulajdonos megfelezte a Farkas-tanya régi gazdasági épületeit és a lakóházat is. A Mészáros-tanyán egy hosszú házban 2 szoba közöskonyhás cselédlakás, istálló és magtár volt. Az istálló mögött a szérűben csikókarám és a szarvasmarhák nyári állása helyezkedett el. A tulajdonos tyúkólán és kukoricagóréján kívül még a cseléd disznóóla és baromfióla állt a tanyán. A Mészáros-tanya és a Sütőtanya közötti lakóház egyik felében Mészáros István, a másik felében Sütő István lakott. Minegyik tulajdonosnak egy szoba-konyhás-éléskamrás lakrésze volt. Két részre osztották a lakóházhoz tartozó kertet is, mindkét tulajdonosnak 1000—1000 G -öles kert jutott. A Sütő-tanyán valamivel több épület állt. Cselédházul egy négy szoba, két közöskonyhás épület szolgált. Sütő egy nagy istállót építtetett. Sertéshízlalással is foglalkozott, így nagy disznóóla is volt. Természetesen tyúkóla, kukoricagóréja is. A két tanya közötti régi kutat közösen használták, mellette mindkét oldalon a két tulajdonos állatai számára külön itatóvályú állt. Mészáros Istvánnak Székesfehérváron a Széchenyi utcában háza volt, ahol szülei laktak, s két fia, Ferenc és István is innen jártak iskolába. Az apán, feleségén és két fián kívül csupán egy nős cselédet alkalmaztak. A férfiak a cseléddel együtt minden munkát (szántás, vetés) közösen végeztek. Egyedül az aratáshoz fogadtak fel két pár részesaratót Székesfehérvárról. De a gabona behordását már a cseléddel együtt végezték. Két pár lovuk, két növendék csikójuk, négy-öt tehenük volt a tanyán. Sertéseket székesfehérvári házuknál hizlaltak, baromfit a tanyán neveltek. A Mészáros-tanya hagyományos növénytermesztő gazdaság volt: főként kukoricát, búzát, árpát, rozsot, burgonyát, lóherét termesztettek. Gabona, kukorica eladásából származott jövedelmük, annyi állatuk nem volt, hogy összes terményüket feletethették volna. A szomszédos Königsberg-gazdaság tejeskocsisa a Mészáros- és a Sütő-tanyán termelt tejet is naponta beszállította a székesfehérvári üzletekbe. Mészároséknak Székesfehérvárra, piacra, vásárra járásra használt kiskocsijuk, a gazdálkodásnál használt nagykocsijuk, 2 pár vasekéjük, 4 leveles könnyűfogasuk, 2 leveles nehézfogasuk, vetőgépjük volt. Gabonájukat minden évben a szomszédos Königsberg-gazdaságba kijövő székesfehérvári cséplőgép csépelte el. Mészáros István cselédje 1936—38 között a sárkeresztesi Lángi Lajos volt. Lángi Lajos az alábbi éves konvencióért dolgozott a Mészáros tanyán : 16 q gabona (búza, rozs, árpa) 1 kh kukoricaföld elvetve 11 tej naponta 12 P fertálypénz negyedévenként 2 db anyadisznó tartása szaporulatával együtt baromfitartás lakás (2 szoba+konyha) betegsegélyző A konvenció azonos volt a szomszédos nagyobb uradalmakban (sárkeresztesi Károlyi-, zámolyi Merán-uradalom) kapott konvencióval. A kis tanyán dolgozó cseléd munkája sokoldalúbb, kevésbé szakosodott volt a nagy uradalmakban dolgozó béresek, kocsisok, csírások munkájával, szemben. Mászáros István tanyáját közvetlen a II. világháború kitörése előtt a tanya szomszédnak, Sütő Istvánnak adta el, s Székesfehérvártól délre Fövenypusztán egy nagyobb tanyát vett. Fövenyi tanyája 1944—45 telén a harcok során rombadőlt. A Déli Vasúti aluljáró szomszédságában épült Széchenyi utcai háza 1944 őszén a vasút bombázásakor semmisült meg. Mészáros István a II. világháború után meghalt, özvegye az 1950-es években szegényen, lakóként élt Székesfehérváron. A Sütő-tanya nagyobb volt a Mészáros-tanyánál. Több állatuk volt, sertéstenyésztéssel is foglalkoztak. Három pár lófogatuk, parádés lovuk és csézájuk, 12—14 db szarvasmarhájuk és növendékmarhájuk volt. Cselédházukban két család élt, ahonnan összesen 3 férficseléd szolgált. A sertéseket egy gyerek kanász őrizte valamelyik cseléd családjából. Az állattenyésztés mellett hagyományos módon gabona- és és takarmánytermesztéssel is foglalkoztak. Sütő István feleségének háza volt Székesfehérváron a Zámolyi utcában, ahol télen három polgári iskolába járó leányával együtt lakott. Nyáron valamennyien a tanyán éltek. Az 1940-es években megvették a szomszéd Mészáros-tanyát, s Mészárosokkal házasság révén rokoni kapcsolatba is kerültek: az egyik Sütő leányt, Annát az egyik Mészáros fiú, Ferenc vette feleségül. A II. világháború harcai során a Sütő-tanya épületei is megsemmisültek. Sütőék a háború után Székesfehérvárra a Zámolyi utcai házukba költöztek. A Nagyatádi-féle földreform során kiosztott 1—3 kh-as parcellákon nem alakulhattak ki tanyák. A földreform — közvetett módon — Zámolyon mégis tanya kialakuláshoz vezetett. Zámolytól északkeletre a Feketebokori tábla területén a Merán-uradalom területéből 1—2—3 kh-as parcellákat osztottak a község agrárproletárjainak. Az uradalom által parcellázásra átengedett föld olyan rossz minőségű volt, hogy az agrárproletárok az 1930-as években megszöktek tőle, elhagyták, közel 100 kh-at visszaadtak az államnak. Parcellájuk jövedelméből az adót sem tudták kifizetni. Állatuk, gazdasági felszerelésük sem volt a föld megműveléséhez. A kiosztott proletárföldek ráadásul olyan területre estek, ami csak a legritkább esetben volt alkalmas mezőgazdasági művelésre: ha sok volt a csapadék, akkor nem lehetett tavasszal felszántani a kukorica alá, ha nyáron nem volt eső, akkor olyan repedések keletkeztek rajta, hogy beleszorult a csizma. 1939-ig a parlagon hagyott egykori proletárföldeket már felütötte a gaz, a gilicetüske és a rózsatüske. Még a falu állatai sem járták. Az állam a területet ismét áruba bocsátotta. Vevőként Zöld Ignác juhász jelentkezett. Zöld Ignác eredetileg Isztiméren (Fejér m.) községi kanászként dolgozott. Az 1920-as években már annyi birkája volt, mint ahány disznót őrzött a falunak. Az isztiméri németek ezért túladtak rajta. Az 1920-as évek végétől a Magyar Királyi Honvédségtől a táci repülőtér területét bérelte juhai számára, ahol akolt is épített. A háborús készülődés évében, 1939-ben felszólította a Honvédség, hogy 146