Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 14. 1973 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1975)
A magyar pénzverés kezdete - Kovács László: Adatok a LANCEA REGIS feliratú pénz értékeléséhez. XIV, 1973. p. 257–274.
pannonhalmi másolaton (1. tábla 2). Hasonlóképpen szárnyaslándzsát tart Szent István protomártír, István védőszentje (1. tábla 3), míg a palást alsó sávjának medaillonjaiban a többi férfiszent — Cornelius kivételével, akinél nincs fegyver — sima köpűs lándzsát hord (11. tábla l){ i7 ). A megkülönböztetés tudatos volt, hiszen a Gizella irányításával készített palásttervezőjének és hímzőinek is ismerniök kellett királyuk uralkodói jelvényeit.( 48 ) Nem véletlen, hogy e sávtól — ahol az élő uralkodó és védőszentje a többi harcos szenttől éppen lándzsájának formájában különbözik — eltérően, az apostolok árkádjai felett ábrázolt harcosok is szárnyaslándzsát hordanak (11. tábla, 2), hiszen ezt a lándzsatípust akkor Magyarországon is használták. Előzetes feldolgozásuk már megjelenti 49 ), de időközben még néhány példány előkerült^ 0 ). SzabóZoltán elkészítette az összes meglevő példány színképelemző vizsgálatát, és a régészetimetallográfiái eredményeket közös tanulmányban dolgozzuk majd fel. Annyi bizonyos, hogy a hiteles körülmények között előkerült leletek többsége: hatból öt a IX. századból való( 51 ), egy pedig XI. századi ( 52 ). A IX — XI. századra keltezhető — inkább azonban a korai időkre — barázdadíszes köpüjük alapján további négy darab( 53 ), míg a többiek is valószínűleg ezen időhatárok közül valók, a pontosabb meghatározás lehetősége nélkül( 54 ). A lándzsa típusának kérdése azért fontos számunkra, mert Budapestnél a Dunából előkerült egy — (47) Ibid., L35-38. (48) Ibid., 138 ós ott, az 55. jegyzet. G e d a i I s t v á n a lándzsa királyi jelvény szerepót azzal is bizonyítani véli, hogy ,,a harcos szentek keze nyújtott, míg István hajlított kézben tartja a lándzsát, ami V a j a y Szab о 1 с s szerint uralkodói kéztartás." GEDAII ., о. c, 101. Ez az érv tévedésen alapul, mert a koronázási palást eredetijéről fennmaradt rossz fényképén Pantaleon, Georgius, Vincencius, Stephanus rex, Stephanus ós Clemens behajlított karja teljes bizonysággal felismerhető. Cf. GEREVICH T., Magyarország románkori emiékei. Budapest, 1938, 264'. tábla. ' (49) KOVÁCS L., Л honfoglaló magyarok lándzsái és lándzsás temetkezésük. Álba Regia, XI, 1970, 96-98. (50) Új szárnyaslándzsák: Esztergom-belvárosi bérház, esztergomi Balassa M. 56. 687. 1.; Gyulavári-Körösi erdő, gyulai Erkel M. 1938; Kiskomárom-Kápolnapuszta, keszthelyi Balatoni M. 65. 392. 1.; Kőszegszerdahely, MNM Fegyvertár 58. 7632; sikerült megtalálni a váci (váci Vak Bottyán M. 52. 5. 42.), pannonhalmi (győri Xantus M.) ós a tiszalökrázompusztai (Teleki L. magángyűjteménye) példányokat. (51) Keszthely-Fenékpuszta 22. sír; Sopronkőhida 30., 60. és 84. sír; Túrócszentmárton. KOVÁCS L., О. Г., Alba Regia, XI, 1970, 96-98. (52) Szob-Vendelin 83. sír. Ibid., 92, 96-98. (53) Esztergom-belvárosi bérház, ismeretlen lelőhely 2 — 3, Kőszegszerdahely. Ibid., 86, 96 — 98. (54) Budapest-Csepel, Budapest-Duna-meder, Cák 1 — 2, Gyulavári, ismeretlen lelőhely 4., Kecöl 1 — 2, Kecskemét-Belváros, Kiskomárom-Kápolnapuszta, Marcaltő, Nógrádszakál-Ráróspuszta, PannonhalmaSzent vilibald-domb, Tiszalök-Rázompuszta és Vác. Ibid., 96-98. páratlan módon — a köpűjén aranylemez-borításos, niellós díszű viking lándzsa, melyet a kutatók kapcsolatba hoztak az Ottó-féle adományozással ( 55 ). E lándzsa magyarországi szerepét még nem lehet meghatározni, annyi azonban bizonyos, hogy típusa miatt nem lehetett a császári küldemény( 56 ). Ezt a gondolatmenetet István denára teljes mértékben igazolni látszik, hiszen zászlós lándzsájának köpűjén a jobb oldali szárny egyértelműen látható. Még szemléletesebb a stockholmi veret előlapja (9. ábra), melyen a szár9. ábra: A Dbg.l 706astockholmi példánya (A G e da i I. tulajdonában levő fénykép után). nyaslándzsa bal oldalát sem takarja el a bojtos zászló, s ezért a bal oldali szárny is világosan megfigyelhető. Itt jól látható az is, hogy a kéz ruhaujjból és nem felhőből nyúlik ki, noha az — Dextera Dei (Isten keze) ábrázolásának felfogva — szintén elképzelhető lenne^ 7 ). A lándzsa és a ruhaujj ábrázolásának különbsége miatt nyilvánvaló, hogy nem azonos veretű a két pénzdarab, sőt — a LANCEA szókezdő L-jének fordított helyzete ellenére is — tisztább és tárgyszerűbb képe a stockholmi példány előlapjának van. A Dannenberg által közölt veret csak rajzban maradt meg, (10. ábra 1), s bár erről nyilatkozni csak fenntartással lehet, az a valószínűbb, hogy a stockholmi példány változatáról van szó, hiszen a rajz a lándzsa mindkét szárnyát érzékelteti, de a szókezdő L — ha torzítva is — helyes irányú. A magyar pénzverés kezdetének bajor vonatkozásait és a német szent lándzsa használatát figyelembe véve, az éremkép eredetét Németországban kellett keresni. Gedai István alapos vizsgálat után arra a megállapításra jutott, hogy a lándzsa egyrészt mint szent lándzsa, a császári hatalom szimbóluma; másrészt pedig hűbéri lándzsa, a hűbéri függés kifejezője^ 8 ). A két lándzsatípus a német pénzeken keveredik, így az uralkodó kezében is van egyszerű, míg az egyházi és világi előkelők kezében szárnyaslándzsa. E nehézséget Gedai István azzal tetézte, hogy fejtegetéseiben összekeverte a szent lándzsát a zászlós lándzsával, hiszen egyébként nem hozta volna (55) KOVÁCS L., O. C, FolArch, XXI, 1970, 129, (56) Ibid., 140-45. (57) P. BERGHAUS, О. С, 62. (58) GEDAI I., о. с, 95-103.; Cf. KOVÁCS L., o.e., FolArch, XXI, 1970, 144. 266
