Gärtner Petra (szerk.): Szent István király bazilikájának utóélete. A Középkori Romkert 1938-tól napjainkig - Szent István Király Múzeum közleményei. B. sorozat 56. (Székesfehérvár, 2016)
Gärtner Petra: Az idézet bűvöletében
belső oldalán. A város vezetése azonban nem elégedett meg csupán a jelképekkel, s 1938-tól kezdődően évekig elhúzódó vitát folytatott az izraelita hitközséggel arról, hogy a mauzóleum látványába belenyúló zsinagóga templomtornyait le kell bontatniuk, mondván, hogy „a liturgikus célt nem szolgáló tornyok zavarják a Szent István mauzóleum nyugodt képét”.81 Csak hab a tortán, hogy a zsinagógát a fehérvári hitközség éppen a Szent István-emlékévre készülve újíttatta fel a saját költségén.82 A kapun belépve a „keresztény” belvárosba érünk, ahol tudatosan megkomponált téralakítás valósult meg. Felavatásának időrendjét tekintve ennek első állomása az 1938. május 19-én átadott Törökkút Medgyessy Ferenctől (1881-1958). (47. kép) Erre az évre esett ugyanis a város török alóli felszabadulásának 250. évfordulója is. Jóllehet a mészkő falikút ebből az alkalomból készült, a „SZENT ISTVÁN ÁLLJA ITT MINDIG A VÁRTÁT!” felirata révén mégis kapcsolni tudták az államalapítóhoz — igaz, némiképp erőltetett retorikával. Korabeli újságokból tudjuk, hogy eredetileg a Városháza előtti térre került volna Sidló Ferenc (1882—1953) Szent István lovas szobra.83 (48. kép) Dormúth Árpád, a Múzeumegyesület titkára már 1931-ben így fogalmazott a szobor elhelyezésével kapcsolatban: „Egyesületünk beadványt intézett a városi hatósághoz, hogy a Városház-teret a majdan ott felállítandó Szent István-szobor részére fenntartsa. Szent István városa mindezidig [sic!] nélkülözi alapító szent királyának ércbe hirdetett emlékét. Erre a célra egy hely az egyedül alkalmas, s ez a város szívében az a hely, hol az ősi királyi palota állott, s hova a Boldogasszony temploma vetette egykor négy tornyának árnyékát. A városi hatóság készséggel adott helyt érveinknek [.,.].”84 Bár a szobor végül, hoszszas vita után, mégis a Megyeháza előtti parkban kapott helyet (a Városháza elé pedig Pátzay Pál (1896-1979) 1939-ben felavatott 10-es huszárok emlékművét állították), leleplezése a városi Szent István-ünnepségek egyik kiemelt eseménye volt.85 Székesfehérvár országos jelentőségét a dicső történelmi múltban az uralkodói hatalomhoz fűződő különleges viszonya határozta meg. Ennek állított emléket Ohmann Béla (1890-1968) Fehérvári jog című, a helybeliek számára Országalma néven közismert díszkútja. (45. kép) Eszmeiségében szorosan kötődik a Szent István-emlékévhez, jóllehet csak 1943-ban avatták fel a Városház téren.86 A kőgömbön „LIBERTATES CIVITATI ALBENSI A S REGE STEPHANO CONCESSAE” felirat olvasható, azaz: Fehérvár szabadságjogait Szent István király adományozta. Alatta három évszám található: 1001, 1688 és 1938 - vagyis István megkoronázásának, Székesfehérvár török uralom alóli felszabadulásának dátuma és Szent István halálának 900. évfordulója. Átlépve tehát a belváros jelképes kapuján, elhaladva a Városháza felé Szent István király magánegyházának romjai mellett, három jelentős köztéri alkotás is első királyunkhoz kapcsolódik. Közvetlenül a Romkert után az első mű az uralkodói szimbólum megörökítésével utal István királyra, mint államalapítóra (Ohmann Béla: Fehérvári jog), továbbhaladva a következő Magyarország patrónusaként idézi meg őt (Medgyessy Ferenc: Törökkút), és végül a Romkerttől legtávolabbra, a Városháza elé tervezték eredetileg magát a reprezentatív uralkodói portrét (Sidló Ferenc: Szent István). A szimbolikus térfoglalás jeleként új utcaneveket is adtak szerte a belvárosban, így például Bazilika tér (ma Koronázó tér), Szent Imre utca (Oskola utca), Szent Korona utca (Táncsics Mihály utca) és Szent István tér (ma újra ez a név használatos).87 A Szent István-évre készülve valóságos szoboravatási láz jellemezte a várost. Szobrot kapott többek között Fehérvár két várkapitánya a török időkből, Varkocs György (Erdey Dezső, felállítva 1934-ben) és Wathay Ferenc (Lux Elek, felállítva 1937-ben), Kálmáncsai Domonkos prépost a 15. századból (Ohmann Béla, felállítva 1934 után), a Szűz Mária prépostsági templomban eltemetett Szent Imre herceg (Lux Elek, felállítva 1935-ben) (46. kép), valamint az ott megkoronázott és eltemetett Nagy Lajos király (Moiret Ödön, felállítva 1938-ban). Közülük az első négy köztéri szobrot ünnepélyes keretek között 1938. május 19-én, a város török alóli felszabadulásának 250. évfordulójára készített Törökkút felavatásával egyidejűleg adták át a városnak - akár évekkel a tényleges felállításuk után.88 Olyan Fehérvárhoz kötődő, sok esetben méltatlanul elfeledett hírességek voltak ők, akiknek képmására tekintve büszkén vallhatták fehérvárinak magukat az itteniek, akik által feléledhetett a lokálpatriotizmus. Csitáry polgármestersége idején azonban nemcsak köztéri szobrok állításával, hanem komoly infrastrukturális fejlesztésekkel, a belváros több éven keresztül tartó rekonstrukciójával is készült a város az emlékévre.8916
