Demeter Zsófia - Gelencsér Ferenc: Örvendezz király város! - Szent István Király Múzeum közleményei. B. sorozat 51. A Fejér Megyei Múzeumegyesült kiadványai 8. (Székesfehérvár, 2002)

Székesfehérvár nekünk magyaroknak a városok városa

szítések mellett jó kormányzati támogatással és sok állami pénzzel valósult meg, ám a kivitelezéshez igen fontos volt még egy tényező: az idő. Csitáiy polgármester már hivatali ideje elején célként tűzte ki a történelmi múltra alapozott városfejlesztést, s keserűen jegyezte meg 1933-ban a múzeum várostörténeti kiállítása megnyitóján: ’’Itt élünk e városban és legtöbben alig tudunk róla mást, mint amit régi dicsőségről a sokszor hallott csillogó, de legtöbbször üres szólamok elmondanak.”16 Az országos politika szintjére most nem kalandozhatunk el, tény azonban, hogy az előkészületek alatt az ország Károlyi (1931-32), Gömbös (1932-36) és Darányi (1936-38) miniszterelnököket „fogyasztotta el”, míg Imrédy Béla, az éppen hivatalba lépett miniszterelnök (1938-39) első avatandóként vett részt a fehérvári vitézavatáson. Hóman Bálint a Gömbös- és Darányi kormányok vallás- és közoktatásügyi minisztere, az Imrédy kormánynak éppen az ünnepségekkel megbízott tárca nélküli minisztere volt (1938. VII.

11-éig), érdekes, hogy lemondása után, pontosan az ünnepi fehérvári országgyűlés idején nem viselt miniszterséget.

A MODERN SZÉKESFEHÉRVÁR ALAPJÁNAK LETEVŐJE17

Az 1938-as Szent István év egész előkészítő korszakát „fehérváriasan” Csitáry-éraként szokás emlegetni. Ebben az időben alakult át a város modern nagyvárossá, s ezen fejlődésnek külsődleges jegyeit ámulva nézték az ide érkezők. Szarka Géza (38.) és Láng István könyvének elején szó esik az ismeretlen vendégről, aki „kiszállván a vonatból, az állomás előtti új térről sietve visszafordult és

vissza akart ülni vonatába, mondván:

— Eltévedtem kérem. Én Székesfehérvárra akartam utazni!” A Takarékszövetkezetek és Bankok Egyesülete (TÉBE) díszközgyűlésén, 1938. szeptember 8-án a változás érzékeltetésére a Hamupipőkéből tündérkirálynő párhuzamot használták. Hasonlóan fogalmazott az 1938-ra vonatkozó Székesfej érvári Naptár cikkírója is, amikor a fejlődést így foglalta össze: „Dunántúlnak három évtizeddel ezelőtt még szurtos-lompos hamupipőkéje királynői ékességgel viaskodik az elsőségért fejlődésükben nem háborgatott nyugati testvér-városokkal.”18

A változás nagy munkása volt dr. Csitáry Emil, aki dr. Kotsis Iván meghatározása szerint „Székesfehérvárt az azelőtti poros és tipikusan vidékies állapotából nemcsak az ország legelső városainak sorába emelte, de ezen túlmenően belőle városrendezése, technikai, kulturális és művészi kiépítése, valamint a múlt hangulatának okszerű átmentése tekintetében olyan mintavárost alkotott, amely a nyugati kultúrországok városaival is könnyen felveszi a versenyt.”19

„Becsület és munka.” Ezt az erkölcsi alapállást választotta magának dr. Csitáry G. Emil, s ezt a jelmondatot már polgármesterré választása alkalmából elmondott székfoglalójában kiemelte. Csitáry 1931 és 1941 között Székesfehérvár polgármestere, majd 1943-ig főispánja volt. Korszakunkban neve még őrizte a család Gramanecz nevét, — híradásokban, cikkekben és saját névaláírásában is a dr. Csitáry G. Emil név szerepel — ám a család 1940-es visszamenőleges névváltoztatása régi nemességük és Csitári előnevük megtartásával történt, s így indokolt ha ma, a korszakra visszaemlékezve a Csitáry írásmódot használjuk.

144