Demeter Zsófia: A pákozdi győzelem. Dunántúli védelmi hadművelet: 1848. szeptember 29–október 7. – Szent István Király Múzeum közleményei: B sorozat 48. (1998)

Móga János (1785-1861) Perczel Mór ezredes egysége (4 ezer ember) a Velencei-tó déli partján vágta el a főváros felé a kerülő utat. A hadállás igen előnyös volt: az utat olyan pontokon zárta le, ahol az hegyvonulatok közé ér. A dombok közötti, az útra merőleges völgyeket is a védők foglalhatták el. A figyelmes olvasók a források tanulmányozásakor felfigyelhetnek arra, hogy a leírások a magyar balszárnyról szinte nem is szólnak. Elhelyezkedésüket is vitatják a feldolgozások: van olyan kutató, aki a tótól északra, közvetlenül a centrum és a tó közé, mások a tótól délre helyezik el az egész balszárnyat, míg van olyan adat is, mely szerint Répássy Mihály egysége közvetlenül a csata előtt húzódott csak át a tó északi partjára. Véleményem szerint ez utóbbi inkább igazolható a források alapján. Érdemes itt felhívni a figyelmet arra, hogy a Hartlieb-hadosztály késése miatt a magyar balszárny nem bocsátkozhatott csatába, viszont éppen azért, mert a horvát jobbszárnyat a Velencei-tó csücskéhez várták, joggal számíthattak a tavat megkerülni szándékozó csapásra. Ez is a déli elhelyezkedést indokolta, ami a szélsőbal-szárnyéval meg is valósult. Hadállását a magyar sereg folyamatosan foglalta el, tehát volt némi idejük a terepviszonyokat megismerni. Időben intézkedtek az oldalfedezetekről is, hiszen a délről jövő utak ellenőrzésére Csepel-sziget központtal a Görgei vezette egység fejlődött fel. A tótól délre állomásozó Perczel Mór vezette csapat elhelyezése jó szolgálatot tett a csata utáni éjjeli visszavonulás fedezésére. Észak felől éppen a csata idején és éppen a legjobbkor érkezett meg Zámolyra Kisfaludy Mór önkéntes egysége. A felállás persze rögtön rejtett bizonytalanságokat is. A balszárnyat pl. a tartalékkal együtt Teleki tábornok parancsnoksága alá akarták beosztani, de Telekit a sok visszavonulás miatt az árulás vádja érte, így Perczel Mór Zrínyicsapata és a Répássy-féle huszárosztag függetlenítette magát tőle. Lamberg altábornagy halálhíre majdnem hadászati hátrányt okozott. A Sándorhuszárok egyszerűen el akartak menni a csatatérről, hiszen Lamberg ezredük 40