Demeter Zsófia: A pákozdi győzelem. Dunántúli védelmi hadművelet: 1848. szeptember 29–október 7. – Szent István Király Múzeum közleményei: B sorozat 48. (1998)

Amely napon reggel én a második önkéntes zászlóaljat, ha jól emlékszem, a szabolcsit Patay István őrnagy vezénye alatt, Böszörményi Lászlóval mint segédtiszttel - Szolnokról vasúton Pestre és déltájban onnan gőzhajón tovább indulván, a Csepel szigetére lehoztam, s estve ottani rendeltető helyére Lóré helység közelében partra szállítottam több ezer hadikaszával s egy fél üteg ágyúval egyetemben: ugyanazon napon délután (szeptember 3o-án, 1848.) állott Lóré tövében, a Duna jobb parti Adonnyal átellenben isten szabad ege alatt azon rögtönítélö haditörvényszék, mely azután ellenségnek és barátnak ad oculos demonstrálta, hogy „bange machen gilt nicht" hogy a lázasan készülődő nemzeti önvédelem valóban nem tréfa! hogy a pozsonyi szentesített új törvényeket a nemzet el van szánva meg is tartani, a vértelen szerzettekért, ha kell, utólag megadni a vér-árát. És megdemonstrálta e haditövényszék mellékesen azt is, hogy amiért a szegény vályogvető cigányt teketória nélkül fel szokás akasztani: azt az árulást és kémi jó szolgálatot a háborúban - a dúsgazdag és dölyfös főúr is ugyanazon bitón keserüli meg ezentúl Magyarországon ! E haditörvényszék előtt két magyar főúr ült a vádlottak padján: Zichy grófok, unokatestvérek, Fejér vármegyének legiménti főispáni adminisztrátora, Ödön gróf az egyik; egy osztrák császári lovasezredbeli százados, Pál gróf volt a másik. A haditörvényszéket - a király által kinevezett miniszterelnöktől nyert pallosjogi hatalmánál fogva - mint a tett helyén s az ítélet helyén vezénylő legfőbb rangú katonaparancsnok, Görgey Artúr honvédőrnagy állította egybe az osztrák es. kir. hadseregnél, következésképpen az országon belül álló s a magyar alkotmány hűségére felesketett rendes ezredeknél is hatályban levő, de az új alakulású csapatokra nézve is a kormány által elfogadott haditörvénycikkek rendelése szerint. Ugyanezek szerint folyt a vizsgálat, és hozatott az ítélet. Ödön grófot a rögtönítélő haditörvényszék egyhangúlag kötél általi halálra ítélte. Pál grófot ellenben - jóllehet császári katonatiszt létére polgári ruhában utazott a horvát tábor hatalomköréből a magyar őrsvonalon keresztül unokatestvére és vádlott társa oldalánál - a haditörvényszék elegendő bizonyítékok hiányában ab instantia fölmentette, és ügyét a vizsgálati iratokkal együtt a törvény rendes útjára utasította, személyét pedig katonai fedezet alatt Budapestre kisértette. Hogy pöre ott annak rendje szerint tárgyaltatott-e, és kelt-e benne érdemleges fölmentő ítélet? nem hallottam. Tény az, hogy Zichy Pál gróf, a Csepel-szigeti volt második vádlott felől annyit már Lórén elhihetővé tett a vizsgálat, hogy, mikor az ő ezrede is Ottinger tábornokkal a Dráva és Balaton közében gróf Teleki Ádám magyar főparancsnok seregétől Jellacichoz átpártolt, akkor ő, hazája ellen fegyverrel szolgálni nem akarván, beadta ott lemondását, úgy érkezett Székesfejérvárra és rokona társaságába. És tény az, hogy ő négy héttel későbben mint a Honvédelmi Bizottmány által kinevezett és a 10. sz. (Vilmos-) huszárezredbe beosztott őrnagy, úgy jelent meg Pozsonyban. A Zichy Ödön gróf ellen hozott halálos ítélet indokai ezek: nyílt háború idején az ellenséggel vitt cimborálás; ettől neki adott kezdvezménynek, jelesül egy Jellacictól végtől végig saját kezűleg írt és aláirt, a vádlott gróf kértére és javára kiállított s a Jellacictyal egyesülés végett közeledő Roth 102