Demeter Zsófia: A pákozdi győzelem. Dunántúli védelmi hadművelet: 1848. szeptember 29–október 7. – Szent István Király Múzeum közleményei: B sorozat 48. (1998)

olvasmányként - nem gondoltuk-e merő képtelenségnek Л kőszívű ember fiai című Jókai-regényben a Baradlay-fiúk névcseréjének tragikumát? Az azonos ügyért harcoló három fiútestvér ma, kevés gyermeket vállaló korunkban, eleve romantikus túlzásnak hat. Ám csak a pákozdi csatában bizonyíthatóan több ilyen testvéri hármas (immár azt sem mondhatjuk, hogy testvér-pár) vett részt. Leghíresebbek a Perczel fiúk - Mór, Miklós és Sándor - s az ő harcukat a népes família többi tagjai (Antal, Gyula, Béla és István) a népfölkelés szervezésével támogatták. Rosty Zsigmond is két testvérével - Györggyel és Istvánnal - együtt vett részt a csatában, miközben édesanyjuk Székesfehérváron imádkozott értük. Degré Alajos, Adolf és György, Kosztolányi Péter, Mór és Károly is vállvetve harcoltak a szabadságharc különböző színterein. S elfeledkezhetünk-e a Görgei testvérekről Artúrról, Istvánról és Árminról, akik harcukban még unokatestvérük, Kornél segítségére is támaszkodhattak? A pákozdi ütközetben résztvevők között voltak más rokonok is. Lázár György őrnagy, az 1. honvédzászlóalj parancsnoka Móga János veje volt. Schweidel Józsefnek fia, Albert is apja ezredében szolgált. A váci mozgó nemzetőrsereg segédtisztje Kazinczy Ferenc fia, Kazinczy Lajos százados volt, akit a 13 aradi vértanú után szintén Aradon végeztek ki. Az ellenfél hadseregében szolgált Latour, bécsi hadügyminiszter unokaöccse, Roden vérteskapitány. Igen, nagy év volt ez! Összekötött és szétválasztott családokat, s nem csupán a harcterek, később az emigráció vagy a vértanúság által, hanem például nevük miatt is. Ebben az időben szívesen változtatták nemesi családok y-végű nevüket a polgáribb i-végűre. (Még „Batthyányi" is írta így, sőt így is „Batthiányi"). így tettek a Görgey család tagjai is, ám a szabadságharc leverése után csak Artúr tartotta meg a polgári formát, a többiek visszavették y-jukat. (Itt jegyzem meg, hogy a nevek írásmódjával sok a baj: a források többfélét használnak. A magyar katonákat illetően mi itt, és a pákozdi emlékmúzeum kiállításában is a Bona Gábor által helyesnek tartott írásmódot alkalmazzuk. Különösen szembetűnő az oszták-horvát sereg vezére nevének sokféle írása, mi a Jellasics írásmódot választottuk. A kötet második részében természetesen szöveghűen közlöm a forrásokat.) Azt persze természetesnek kell tartanunk, hogy a „nagy év" megélői - ^kár, ha már íróként figyelő tekintettel néztek széjjel, akár ha később (talán épp az emlékezés hatására) lettek is írókká - szinte életművük témájává választották a szabadságharcot. Jókai Mór majd egy tucat könyvet szentelt e témának. A ma is ismert nagy nevek mellett álljon itt most ajánlóul kevésbé ismerteké is: 8