Demeter Zsófia: A pákozdi győzelem. Dunántúli védelmi hadművelet: 1848. szeptember 29–október 7. – Szent István Király Múzeum közleményei: B sorozat 48. (1998)

A kérdések sora kifogyhatatlan, bár a véleményem szerinti legfontosabb még hátra van. Az tudniillik, hogy miért nem szoktunk világosan beszélni arról, hogy a pákozdi hadművelethez szorosan hozzátartozik a székesfehérvári, a táci, a kálozi és a leghíresebb, az ozorai is. Hiszen ugyanazon szembenálló hadseregek egy-egy egysége (tartaléka és különítménye) csapott itt össze! Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy egy-egy fővezér, Móga és Jellasics állt a szembenálló hadseregek - adott esetben másutt tartózkodó - egységei élén. Ez azonban nem zárja ki azt, hogy az egyes seregrészek - a korabeli hírközlési viszonyokat figyelembe véve - mit sem tudtak egymásról. Tudjuk pl., hogy Jellasics, az ellene kibontakozó népfölkelés sikeres tevékenysége miatt, szeptember 26-a óta semmiféle összeköttetésben nem állt tartalékával, de a másik oldalon sem volt sokkal jobb a helyzet. Görgei október l-jén felháborodottan írta a képviselőháznak: „Múlt hó 29-én Velenczénél ütközet volt a nélkül, hogy nekem valami tudtomra adatott volna." Soha nem látott tömegek hullámzottak ebben az évben az utcákon. Aki híreket akart hallani, ki kellett mennie az utcára: a gőzhajóállomásra, a kávéházba, a postakocsiállomásra, a népgyűlésre. Falragaszokat, hírlapokat kezdtek olvasni az emberek, szónoklatokat hallgattak, hiszen a hírek csak szóban vagy írásban érkezhettek. Egyéb - bár fontos - információt a hangok és a színek közvetítettek. Boross Mihály leírja, hogy Székesfehérváron a városháza kapuját a hatalmi viszonyok változásának megfelelően hol nemzeti színűre, hol pedig fekete-sárgára mázolták. A hetes esőktől felázott vidéken dobok és harangok riadója hallatszott, ágyúdörej és puskaropogás, őrtüzek és vacsoratüzek lobbantak - megtévesztésül olykor több is (pl. Ozoránál és Tácnál), mint amit az adott haderő létszáma indokolt. Jellasics hadának szökésekor is feladata volt a Székesfehérváron hagyott helyőrségnek, hogy táplálják az őrtüzeket, nehogy idő előtt észrevegyék a magyarok a szökést. Az emberi indulatok is hamar felforrósodtak a sorsdöntő percekben. A pákozdi csatát megelőző estén többen „akaszkodtak össze": a haditanácson a Perczel testvérek és Móga János vitája közben a templomban álló tömegben maga Batthyány miniszterelnök is összeszólalkozott Bernáth József képviselővel úgy, hogy majdnem párbaj lett a dologból. Este pedig, a kápolnásnyéki vendéglőben, Batthyány Lajos szállásán, a Lamberg meggyilkolásának híre feletti döbbenetben Perczel Mór szólalkozott össze Szapáry Antallal. 10