Demeter Zsófia: A pákozdi győzelem. Dunántúli védelmi hadművelet: 1848. szeptember 29–október 7. – Szent István Király Múzeum közleményei: B sorozat 48. (1998)

Szalmay Antal levele atyjához Szeretett Kedves Atyám! Kivánata szerint, hogy gyakrabban irjak, ime, most egy kis újságot irok, hogy eljöttem Veszprémbül egyenesen Fehérvárra mentünk, ott voltunk egy napig, de onnét a Horvátok elöl elmentünk Pest felé egész Marton Vásárig Baratskai dombon lágert ütöttünk, ott voltunk egy óráig, onnét ismét elmentünk a Velenczei tó partjára ott is táboroztunk, innét is csak hamar elmentünk, ismét Baratskára, itt volt az ütközet elhatározandó, de a horvátok kétszer 48 Órai fegyverszünetet kértek, mellyet meg is nyertek, ez idő alatt elszöktek, hanem ez előtt való 4-ik napon véres öszeütközés történt, mellyben igen sok horvát ott maradt. Éppen tegnap az az Csütörtökön, ismét Fehérvárra mentünk ott elfogtunk az erdőbe 15 száz embert 300 egynehány bagázsiás kocsit, és 6000 fegyvert, ezeket csakhamar Pestre szállítottuk. Éppen előtte való két nappal vitézül viselték magokat a Fehérváriak, mert többet ezernél megfogtak, és valami 60-at agyon vertek, minden faluban hol 10-et hol 20-at de 110-et is agyon vertek. Baracskán voltunk 50 ezerén mindösze s e nagy szám előtt Jelasich vissza húzódott, és most már Győrt elhagyta, és Sopron felé készül, mi nyomba igen számosan kocsikon utánok, és most Moóron vagyunk, egy óra múlva Győr felé utánnok. Roth Generálisukat éppen ma fogtuk el 5 ezerrel a Fehérvári erdőbe, egy csepp vérontás nélkül, csak ha megyünk és meg látjuk őket: futni nem mernek, mert ügyes huszáraink úgyis elfognák, hanem csak ugy hömpölygetik eleibénk a fegyvereiket, Pákozdnál pompás volt a győzelem mi annyira álltunk az ütközettül, mint az akasztófa Veszprémhez, és onnét néztük az öszve ütközést. A harmadik ágyú szólásra mind megfutamodtak a horvátok és ismét újra belekaptak, valami 4 óráig lövöldöztek, már igen nyomták mi felénk őket, és a mi ágyúink is nyomultak előre, és az ágyúinkkal néhányat lőttek közibe, valami 8 ezerre megy a horvátok vesztesége azokkal együtt a kiket elfogtunk a fehér zászlókkal ugy futkoztak, mind jól láthattunk. - A Petrits, és a Jánosi hadnagyok lettek, a héten neveznek 4 káplárt már a Jánosi is szólt valamit, - ha majd illy helyen leszünk, hol maradunk az Attillámat majd legyen szives elküldeni mig eddig legkevesebb bajjunk sintsen. Magamat Atyai kegyességébe ajánlom, maradok holtig kézcsókoló fia: Szalmay Antal Kelt Móóron Oct 6-án 848. Közli: Waldapfel, 1952. 172-173 Boross Mihály: Élményeim Jellasich a fegyverszünet megkötése után okt. l-jén Székesfehérvárról megszökött, vagyis mint horvát katonai kifejezéssel szokták akkor mondani, oldalmozdulatot tett s Buda helyett Bécsnek fordíttótta a rúdját, hagyván itt Fehérvárott utócsapatul 1500 embert. Ezen kis csapatnak a fele a felsővároson kívül a zámolyi sorompó felé táborozott, fele pedig a proviantházban volt összegyűlve. 106