Hatházi Gábor - Kovács Gyöngyi: A váli gótikus templom. Adatok Vál 14 -17. századi történetéhez - Szent István Király Múzeum közleményei. B. sorozat 45. (Székesfehérvár, 1996)
Az írott források
sem erősítették meg.59 A mind sűrűbb magyar rajtaütések ezt igyekeztek is lehetetlenné tenni: erre vallanak a tataiak 1588 májusi és a komáromiak következő évi sikeres portyái.60 Ferhát budai pasa Ernő főherceghez írott panaszai szerint 1590. áprilisában pedig két ízben is Válra törtek Pálffy Miklós emberei.61 Vál 1590. évi török adóösszeírása szerint a mezőváros e csapásokat már nem tudta kiheverni, lakossága tovább csökkent (már csak 47 család), földesúri jövedelme stagnált, 30 000 akcse maradt, többé nem érte el a fénykor 70 ezres hozamát.62 Szinán budai pasa 1591 nyarán többször is szót emelt Vál rendszeres zaklatása miatt.63 A bécsi udvarhoz írott augusztusi leveléből az is kiderül, hogy a köztudottan mindkét fél számára kémkedő váli bírónak kénytelen volt fejét vétetni, miután az nem értesítette a helyőrséget a támadó fél szándékairól. Márpedig "az jobbágynak mind ide s mind oda igaznak kell lenni".64 A budai pasa tiltakozása ellenére a portyák tovább folytatódtak, így 1592 tavaszán,65 amikor Pálffy 300 lovasa - Vál alatt "átsurranva" - egészen Budáig hatolt és több marhakereskedőt, zsidó harmincadost kirabolt.66 1596-ban ismét a váli törökök vereségéről értesülünk,67 1 5 97 áprilisában pedig Pálffy Miklós esztergomi portyázói kergetik meg a váli törököket.68 Az 1570-es évek óta tartó folyamat betetőzéseként 1599 márciusában egy erős tatár portyázó csapatot szalasztanak meg, majd - arról értesülve, hogy egy bástya leomlott - hirtelen megrohanták Vál palánkját és elfoglalták.69 E foglalás átmeneti lehetett (mint ahogy Fehérvár 1599. évi ostroma is inkább csak rajtaütési kísérlet volt), 1601 szeptemberében ismét törököket találnak Válón. Ez alkalommal a Komárom és Esztergom felől Fehérvárt közelítő császári csapatok vették meg - szabad elvonulás feltétele mellett - a megye más, kisebb erődítéseivel (Csókakő, Hidvég) együtt.70 1602 augusztusában, amikor Hasszán pasa szerdár csapatai visszafoglalták Fehérvárt és környékét, Válra szintén visszatértek a törökök.71 A helybeli török uralom második periódusának idejére sem a mezőváros, sem palánkja nem tudta már visszaszerezni korábbi jelentőségét. Az 1628-29. évi zsoldjegyzékből ítélve helyőrsége közel egyharmadára (77 fő) csökkent.72 Mint jelentéktelen palánkról, a források ritkán szólnak Válról,73 és ha mégis, többnyire az derül ki, hogy feladatát - a Váli-völgyi átjáró védelmét - csak üggyel-bajjal képes ellátni.74 A török végvár v A romokat többször is említik a későbbiekben: először 1698-ban, majd Pesty Frigyes adatközlői (Horváth Dániel jegyző és Gondol Dániel bíró Baracskáról, Mezey István jegyző Kajászószentpéterről) az 1860-as években. Falai részben még 1913-ban is álltak, elbontására 1925-ben került sor. A templom körül kisebb leletmentést folytattak, ennek során sírokat tártak fel (NAGY 1966. 175) és egy nagy méretű feliratos kőfaragvány is napvilágot látott, az ún. baracskai "Jupiter oltárkő" (PESTY 1977. 179-180, 7.j, 225-226, 8.j; KÁROLY 1896. IV, 263). 60 1588 májusában Szinán budai pasa arról értesítette Ernő főherceget, hogy a magyarok előbb Gesztesre, majd Válra törtek (TAKÁTSECKHARDT-SZEKFÜ 1915. 428-429, 379.sz). 1589 nyarán Thury Márton jelentése szerint magát a besli agát is, valamint vagy tucat emberét sikerült elfogni, s lovakat, szép ruhákat, fegyvereket (az agának aranyozott sisakja és fegyveröve volt) zsákmányoltak (JEDLICSKA 1897. 374). A következő év májusában Ernő főherceg e lesvetések miatt dorgáló levelet küldött Pálffynak (JEDLICSKA 1897. 407). 61 BAYERLE 1972. 35,37. 62 KÁLDY-NAGY 1985 683-685, 634.sz. 63 BAYERLE 1972. 101,103. 64 BAYERLE 1972. 105. 65 BAYERLE 1972. 141. 66 BAYERLE 1972. 141-142. 67 Ez év februárjában a budai, zsámbéki és váli helyőrség alul maradt Pálffy embereivel szemben, s a csata során 50 lovast vesztettek (JEDLICSKA 1897. 596). 68 CSORBA 1978. 158. 69 CSORBA 1978. 158. 70 Vál 1601. évi elfoglalását sokáig csak közvetett bizonyítékok támasztották alá. A korabeli források - ahogyan erre Fitz Jenő felhívta a figyelmet - Csákvárt jelölték meg, tévesen, ezen esemény helyszíneként, mint a térség török erődítését. Valójában azonban Vál megszállását kell ezalatt értenünk (FITZ 1956b. 11, 44.j). Az újabban napvilágot látott források is Fitz Jenő véleményét látszanak megerősíteni: Fehérvár 1601. szeptemberi eleste (Philipp Emmanuel de Lorraine, Mercoeure hercege) után Wolf Untersagt, a bécsi Udvari Kamara elnöke előteijesztésében - amely a megye településeinek újranépesítésére, a töröktől visszafoglalt várak őrséggel való ellátására tett javaslatot - Vál is szerepel (BUZÁSI 1977. 55, 57-66). 71 BUZÁSI 1977. 57. 72 VELICS-KAMMERER 1886-90.1, 425; FITZ 1956a. 12. 73 Az 1602. évi visszafoglalást követő 8 évtizedből mindössze egy adat utal a váli török adminisztrációra az egyetlen ismert zsoldjegyzéken kívül: 1632-ben a budai pasa két embere Székesfehérvárra tartva, a török végvárak ellenőrzése során megtekintette Vált is (FEKETE 1932. 314, 29.sz). 74 Tirjáki Haszán budai pasa leveléből tudjuk, hogy 1612 novemberében, a török védelmi vonalat Válnál áttörő magyarok egészen Adonyig száguldva, a kíséretével utazó fehérvári szandzsákbéget is megtámadtak (TAKÁTS 1912. 744, 2-3.j). 1630 nyarán Győrből, Komáromból és Tatáról több mint 200 lovas és gyalognép támadta meg a váli palánkot, s elhajtotta a törökök összes állatát. A kialakuló csata során maga a besli aga is, további 10 emberével együtt meghalt (FEKETE 1932. 264, 15.sz, 278, 19.sz). 1644-ben pedig arról értesülünk, hogy a váli törökök Zsámbék környékén portyázó, s állatokat elhajtó magyarokat vettek üldözőbe. Visszavonulásuk során Vereb faluban pihentek meg éjszakára, ahol hirtelen 13 i
