Szent István és Székesfehérvár. – Szent István Király Múzeum közleményei, B sorozat 43. (1996)

Ujabb forrásértékű adat az 1970-71., valamint az 1988. évi feltárásunk során került napfényre a székesfehérvári királyi bazilikában. Ekkor a templom főtengelyében rátaláltunk egy 210x270 cm belső nagysággal rendelkező, északonkeleten-délen 75 cm, nyugaton pedig 90 cm széles, mészkő-kváderekből készült, és a bazilika román kori járószintje alatt - 155 cm mélyen terrazzópadlóval rendelkező építmény maradványára (2-4., 6-8. sz. ábra)30

. Az építmény helye, formája és szintadatai kétségkívül kriptára utalnak. A kripta északnyugati belső sarkánál elbontott lépcső ismerhető fel, itt eredeti helyzetben maradt meg a falba bekötött legalsó lépcsőfok (3a., 4a., 6-7. sz. ábra), amely azonos minőségű, erősen meszes habarccsal volt bekötve az északi és a nyugati falcsonkba. A terrazzo-padló ehhez a lépcsőfokhoz igazodott. E lépcső egy, a román kori járószinttől 80 cm mélyre alapozott falba torkollik északi-nyugati irányban, amely U-alakban csatlakozik a kripta nyugati falának külső sarkaihoz (4a-b, 6-7. sz. ábra). A visszabontott és sorokban elhelyezkedő alapozási kőmaradványok szerint 6 lépcsőfok rekonstruálható, amely keletről észak-nyugat irányában kissé csavarodva, elfordulva haladhatott. Az U-alakban csatlakozó építmény 6x5 m nagyságú, és nyugaton 112 cm, északon és délen pedig 150-150 cm széles fallal rendelkezik. Külső pereme homokkőkváderekkel szegélyezett, a fal visszabontott koronáján téglák, ill. azok lenyomatai látszanak. E falkorona (az építmény egyik periódusában járószint?) habarcsa gyengén meszes, szürkésebb mint a kripta faláé. A nyugati oldalon történt átvágás, valamint a délnyugati külső oldalon történt részleges aláásás révén megállapítást nyert, hogy az U-alakú építmény legfelső 10-15 cm vastag rétege elválik az alatta levő tényleges alapfaltól. A korban hozzánk közelebb A kultuszhely kelet-nyugati főtengelyében felvett metszet. 16