Íme az én népem. – Szent István Király Múzeum közleményei: B sorozat 40. (1995)

87 varázsló köszöntőkkel járták végig a falvak házait. A regölés leggazdagabb változatai a Somló-vidék falvaiban maradtak fenn. December 28-án, aprószentek napján fűzfából font korbáccsal 10-12 esztendős legénykék járták végig a lányos házakat megkorbácsolva a lányokat, asszonyokat: Keléses ne légy! Keléses ne légy Mához egy évig rontásba ne lépj! Kerüljön el a boszorka szeme, Ha nézvést akar megverni vele. Keléses ne légy, egészséges légy! - mondogatták. (Sülé Sándor kertai gyűjtése) Szilveszter és újév a gonoszűzés, a házasságjóslás és a szerencsekívánatok napja volt. Az ünnepkört záró vízkereszt a vízszentelésé, házszentelésé és háromkirályjárásé. Többnyire ekkor bontották le a múlt század óta általánossá vált, dióval, almával és papírdíszekkel felékesített karácsonyfát is. LACKOVITS EMŐKE A KARÁCSONYFA HAZAI TÖRTÉNETÉHEZ Napjainkban a karácsony fénypontja Európa nagy részén és Észak-Amerikában is a karácsonyfa, pedig mai formájában alig több mint kétszáz éves múltra tekinthet vissza. Kialakulásának bölcsője a 16-17. századi Németország elzászi és bádeni területe, a Rajna felső szakaszának vidéke. Közvetlen előzményére, a téli, karácsonyi májusfára utaló legkorábbi történeti adatokat itt találták meg a német néprajzkutatók. A Rajna felső vidékéről a 18. század folyamán a közép- és északnémet területek lakói is átvették a karácsonyfa állítás szokását. Budapesten az első karácsonyfákat az erős német és osztrák rokoni kapcsolatokkal rendelkező arisztokrata családokban állították az 1820-as években. Az Élet és Literatúra című folyóirat 1842-ben megjelent cikke szerint a karácsonyfa állítás divatját a martonvásári grófnő, Brunszvik Teréz hozta 1824-ben Bécsből Pestre. Ezzel szemben báró Podmaniczky Frigyes a Budapesti Hírlap 1884-es karácsonyi számában közzétett visszaemlékezésében azt állítja, hogy a karácsonyfát drezdai születésű édesanyja, gróf Noszticz-Jáckendorf Elza, egy szász királyi miniszter lánya honosította meg Pesten 1828-ban. Vay Sándor ezektől eltérően a Jövendő című folyóiratban 1905-ben ezt írta: „A karácsonyfa divatját József nádor harmadik felesége, Mária Dorottya hozta be nálunk." Mária Dorottya württembergi hercegnő volt, tehát a karácsonyfa elzászi, bádeni törzsterületének szomszédságából került Budára 1819-ben. A karácsonyfa első említésére elég későn bukkanunk a magyar irodalomban. Eötvös József Ercsiben 1835-ben írt irodalmi tanulmányában a XIV. Lajos kori francia irodalomról azt írta, hogy az nem erős tölgyhöz, hanem „inkább ama fácskához hasonlatos, melyre karácsonykor gyermekeknek ajándékokat aggatnak." Első szépirodalmi említésével Jókai Mór A koJdusgyermek című karácsonyi elbeszélésében találkozunk. Jókai ebben így ír a karácsonyfáról: „Annyi ablak ki volt