Demeter Zsófia – Gelencsér Ferenc: Székesfehérvár Anno… Pillanatképek egy város életéből. – A Fejér Megyei Múzeumegyesület kiadványai 6. – Szent István Király Múzeum közleményei: B sorozat 38 (1990)

gyár Játékszíni zseb-könyvetske lapjain így köszönték meg: „Oltalmat nyújtottál körödbe gyűlt Seregünknek Székesfehérvárt ápolván Édes anyai nyelvünk, kebeled elfogad Segítesz fölfelé repülni, áldozatod Nem kímélted, s buzdítván megyéd igaz Hazafiaid, állaposítani akarod ezen Már 32 évek olta véd Nélkül levő magyar intézetet... " A kulturális érték, az erkölcsi siker azonban nem párosult anyagival is: Fejér megye még évekig küszködött a színjátszás támogatása miatt keletkezett adósságokkal. így 1824 után nem tudták összetartani a színtársulatot és fenntartani a színházat; a színészek számára ismét kezdődött a vándorlás, a város számára pedig a vándortársulatok igencsak változó színvonala. Szinte minden évtized hozott azonban egyegy kiemelkedő truppot vagy színészegyéniséget. Az 1840-es években itt kezdte pályáját Laborfalvy Róza. Itt említjük meg, hogy Laborfalvy Rózát egy kicsit magáénak érezte ezért a fehérvári közönség; a színpadtól búcsúzó előadását is itt rendezték 1884-ben. Férjét, Jókai Mórt 1893-ban díszpolgárrá választották és ekkor nevezték el a régi Úri utcát Jókai utcának: azért mert Laborfalvy Róza valaha itt lakott. 1846-ban Prielle Kornélia vendégszerepelt nálunk, az 50-es évek üdvöskéje pedig a bécsiek később híres Gallmayer Pepije volt. 1860-ban Szigeti Imre társulatában a gyermekszereplő volt a legkiemelkedőbb tehetség: az akkori Kölesi Lujzából később Blaha Lujza lett. Szigetire így emlékezett naplójában: „Egyszer Székesfehérváron így szólt rám az akkori direktorom, Szigeti Imre: eredj innen, te csámpás! Nem is bocsátok meg neki soha." 1867-ben Szuper Károly társulatában lépett színpadra először itt Fehérváron, a Peleskei nótáriusban Jászai Mari, aki a Nemzeti Színházban is Laborfalvy Róza szerepkörét vette át. Nem hihetjük azonban azt, hogy a fehérvári közönség töretlen lelkesedéssel égett a színészet ügyéért: bizony sanyarú kenyér volt az, estéről estére megszerezni a nagyérdemű kegyét. Hiszen mindennap volt előadás, csak az ún. „normanapokon" nem: ezeken az egyház tiltotta a színházi előadást. Voltak nagyon nyomorúságos évadok, bukott társulatok szép számmal. Igen kiemelkedő előadások tudtak csak közönséget becsalogatni a színházterembe. A Győry-ház színházterme igen elhanyagolt állapotban volt; már a 40-es évek elején átépítették egyszer, ekkor a Fekete Sas Szállóba költözött a színészet (128.) 1842-43 telén Petőfi Sándor itt szerepelt A Győri-házi színházterem összeomlása után (1873) pedig a Magyar Királyban játszottak a színészek (101). A színészet pártolása és az állandó, új színház építése időről időre visszatérő problémák, melyek élénken foglalkoztatták a korszak kulturális egyesületeit. A színpártolás elsősorban a Casino Körhöz kapcsolódott, ennek eredménye 1860-ban a Színészet Pártoló Társaság megalakítása volt. Az állandó színház ügyét elsősorban a Vörösmarty Kör karolta fel. Már 1846-ban felmerült a gondolat, majd 1857-ben. Ekkor parázs vita keletkezett a jövendő színház helye kapcsán: a kezdeményezők Splényi Henrikkel az élen (aki mellesleg később Blaha Lujza férje lett) a Hal térre képzelték a színházat. Ehhez a hatóság nem járult hozza, mert vészesen leszűkítené az amúgy is zsúfolt piacteret, akadályozná a közlekedést és „elzárná a Ponty Szállodát." Voltak akik a felsővárosba kívánták helyezni a színházat. Ez utóbbiak győztek, hiszen az a kis sétatér, amit végül is a város erre a célra ingyen felajánlott, éppenséggel a Felsőváros területéhez tartozott 1872, a Budai kaputorony lebontása előtt. A színház részvényes alapon épült: alapkövét 1872. augusztus 20-án ünnepélyes keretek között tették le (194.) és két év múlva, 1874. augusztus 22-én nyüt meg a színház (195.). A megnyitó előadáson a Nemzeti Színház tagjai adták elő Katona József Bánk bán-ját, Laborfalvy Róza mondta el Jókai ünnepi prológját. A részvénytársaság, amely 600 db 100 Ftos részvénykibocsátásával alakult meg, lehetővé tette az „örökös páholyok" megvásárlását is. Ez a színház építésekor áldás volt, mert 1500 Ft-ért adtak egy örökös páholyt (három részletben kellett az összeget tör-