Lencsés Ferenc: Martonvásár története – István Király Múzeum közleményei: B sorozat 26. (Székesfehérvár, 1964)
A feudalizmus kora
A FEUDALIZMUS KORA (i. u. VII. század 1848.) A magyar honfoglalást megelőző néhány évszázadból csak a Gyermekotthon területéről ismerünk biztos nyomóit. Itt 1958-iban tártak fel avarikori sírokat. E temető az i. u. VII. századból származik.5 Lehetséges, hogy a temetőt használó közösség leszármazottai azok, akiknek temetkezését az Orbán-hegyről ismerjük. Az ásatás adataiból tudjuk, hogy e helyen a XI. században hántolták el a halottakat.Az orbánhegyi homokbánya területén egy középkori templom körüli temetkezést is feltártak. A templom még nem került elő, azonban az ásatás és terepbejárás alkalmával piros színű freskótöredéket, kváderköveket és h abarcsde rabokat figyeltek meg, amelyek a középkori templomból származnak. A templomot és temetőt használó falu népe a homokbányától D—DNy-ra lakott. Itt olyan telepnyomok kerültek elő, amelyek azt bizonyítják, hogy az Árpádkortól a XVI. századig lakhattak e helyen. A közelben fekvő vasúti töltés közelében Árpád-kari kemencét is megfigyeltek. Ezen adatok arra mutatnak, hogy a törökkori pusztítások során elnéptelenedett falu a régi községtől délre települt újra.' Az írott emlékek közül legelőször Forum Martini, vagyis Márton Vására megjelöléssel egy 1268 körüli oklevélben találkozunk, mi kőris Deszka támokvölgyi birtok tulajdonosának perében több környékbeli tanú között Joankát — de Foro Martini — Martonvásárról is kihallgatták. 1'272-ben Martonvásári Gergely a birtokot a margitszigeti apácáknak adományozta. 1377-től 1403-ig a Kapy, vagy szaplonczai Poháros család birtoka volt, Téténnyel együtt. A Poháros család magvaszakadtéval a birtokot a király Csepel szigethez csatolta. 1403-ban gersei Pethő Tamás kapta adományba, aki Berzeviczy János tárnokmesterrel volt perben, később mégis a gersei Pethőké lett. Ezután valószínűleg ismét a koronára szállt vissza, mivel 1424. május 25-én Borbála királynét megerősítik birtokaiban, amelyhez többek között Dömsöd, Gubacs, Adony az idevaló ménesekkel, Besnyő, Keresztúr és Martonvásár is tartozott.8 Mairtonvásárnaik a középkorban — közlekedési szempontból is — nagy jelentősége volt. Tatárjárás előtt az Esztergomiba tartó ún. „baranyai út” Ercsi—Martonvásár—Bicske vonalon vezetett keresztül. A budai 11
