Gärtner Petra (szerk.): Csók István (1865 - 1961) festészete - Szent István Király Múzeum közleményei. A. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2013)
Elágazások - Jeffrey Taylor: Művészviták és csoportosulások a századfordulón Csók István és a modern magyar műkereskedelem
410 ELÁGAZÁSOK / XXII. JEFFREY TAYLOR: MŰVÉSZVITÁK ÉS CSOPORTOSULÁSOK A SZÁZADFORDULÓN XXII.3. XXII.3. A nagybányai festők jubiláris kiállításának katalógusa, 1912 fiatal nők, akiket a szadista magyar várúrnő kínoztatott meg, majd hagyott halálra fagyni - inkább nemkívánatos figyelmet irányítottak a Magyar Királyság nem éppen harmonikus viszonyára a szláv kisebbségekkel. A festmény kellemetlen emlékeztetőként szolgált a növekvő szlovák nemzettudat folyamatos erősödésére, amelyet a magyar uralkodó osztály által okozott sérelmek is éltettek. A hatalmas vászon a hivatalos álláspont szerint helyszűke miatt nem szerepelhetett az 1896-os Millenniumi Kiállításon, de valószínűbb, hogy a távoltartás igazi oka inkább a téma kényes volta lehetett. Az új Műcsarnok épületében a Millenniumi Kiállításon bemutatott műalkotások többsége ugyan történelmi témájú volt, de azoknak mindenképpen e témák elfogadható ábrázolásmódját kellett követniük. Az elfogadott témák között gyakran szerepeltek a török háborúk és a honfoglalás időszaka. A festmények nem tartalmazhattak továbbá semmiféle Habsburg-ellenes elemet sem.Thorma János, akivel Csók még Münchenben kötött szoros barátságot, ez utóbbi szabályt megszegve vakmerő módon az Aradi vértanúk című, hatalmas méretű vásznát nevezte a kiállításra. Mindkét művész a párizsi műkereskedelemtől kölcsönözte a taktikát, hogy a hivatalos eseményen kívül, önállóan mutasson be egy-egy művet. Csók a nagykörúti Royal Szállóban állította ki a Báthory Erzsébetet. Az új, impozáns szálloda ilyen célra való felhasználása spontán ötlet eredménye volt, de megteremtette a hagyományt, hogy ezeket az új luxusépítményeket alternatív kiállítóhelyekként vegyék igénybe. Később Rippl-Rónai József ugyanezt a helyszínt választotta bemutatkozó kiállításához, amikor Párizsból való hazatérésének kívánt nyilvánosságot teremteni 1900-ban.8 Thorma pedig egy használaton kívül álló tánctermet bérelt ki az Orczy-házban, a régi zsidónegyed központjában, amely a Sugár út (ma Andrássy út) másik végéhez állott közel. Ezek a kísérletek fontos első lépések voltak a budapesti szalonok monopóliumának megtörésére, és meglepően népszerűnek bizonyultak: Thorma saját maga által hirdetett kiállítása jelentős számú látogatót vonzott.9 Végül még annak az évnek a nyarán a Wampetics vendéglő (amely később Gundelként vált közismertté) megállapodott Thormával a kép bemutatásáról, amelyet még nagyobb számban látogatott a Műcsarnokból való kizáratás tényéről jól értesült közönség, így a vállalkozást a vendéglős végül anyagi sikerként könyvelhette el.10 És nem is ez volt az egyetlen szenzációszámba menő festmény, amely a kiállítási terület peremén kapott helyet: csupán néhány száz méterre a vendéglőtől, a Hősök tere északi végében állították fel Feszty Árpád A magyarok bejövetele című népszerű körképét egy kimondottan erre a célra felállított pavilonban. Ugyanezen a telken építették fel később a kapuit 1906-ban megnyitó Szépművészeti Múzeumot. Csók és Thorma 1896-os sikeres önálló kiállításai ösztönzőleg hatottak művésztársaikra is, akik azon a nyáron a Münchenben művésziskolát vezető Hollósy Simonnal Nagybányára utaztak. Egy termékeny nyarat követően a csoportot - amely akkor még Hollósy-iskolaként volt ismert - Wlassics vallás- és közoktatásügyi miniszter meghívta kiállítani a Műcsarnok 1897-1898-as Téli Tárlatára. Hollósy három egész termet igényelt (az épület termeinek az egynegyedét) a művek bemutatásához. Az OMKT vezetősége azonnal visszautasította az ötletet a szalon szabályzatának arra a passzusára utalva, amely világosan kimondja, hogy kizárólag magyar festők állíthatnak ki ezen a tárlaton. Mivel Hollósy növendékei között számos külföldi is volt, a csoport együttes kiállítása megszegte volna ezt." A nagybányai csoport azonban azt gyanította, hogy az OMKT egyszerűen annak ötletén szörnyedt el, hogy „vidéki festőknek" mint külön csoportnak nyújtsanak kiállítási lehetőséget a szalonban.12 Miután az új Műcsarnok elutasította őket, Wlassics miniszter az Andrássy úti régi Műcsarnok (a mai Képzőművészeti Egyetem) épületét ajánlotta fel Hollósyéknak, amely ekkor egyébként használaton kívül volt. Csók ekkor új, Melancholia címet viselő nagyméretű vásznán dolgozott, amelyet itt állított volna ki, de azt megmagyarázhatatlan okokból megsemmisítette.13 Amit végül bemutatott, az a saját életművére és a nagybányai plein air stílusra általában véve kevéssé jellemző, Vermeert idéző Dolce far n/enfe volt (kát. 65.), valamint néhány tanulmány.14 Miközben Kiss József költeményei illusztrált kiadásának előkészítése folyt a nyomdában, az illusztrációknak készült munkák megragadták az éppen jelen lévő világias
