Lukács László: 1948–49 jeles napjai a néphagyományban. – Szent István Király Múzeum közleményei: A. sorozat 35. (1998)

DO 30. ábra: Az aradi vértanúk. Barabás Miklós litográfiája (Rózsa-Spira 1973, 459). Kossuth után. Idehaza az ilyen bujdosó honvédnek ilyen világban úgyse lesz becsülete." (Nagy 1947a, 4-5.) A bujdosó honvédek közül többen a betyárok közé álltak. Egy móri adatközlő édesapja pandúr volt, így sokat hallott tőle a betyárvilágról: "Idesapám szokta mondogatnyi, hogy pláne Világos után a Bakonba mindenhun tanyásztak betyárok. Bizony űk is nem vótak biztossak, hogy egy-egy portyázásbú visszagyünnek-e még? Ha aszta itt megfuttatták ükét: ementek Zalába. Ez a két helük vót nekik." (Hegyi 1947) Sárosdon idős Rapai György beszélt a szabadságharc leverése utáni helyzetről: "Mikor aztán vége lett úgy, hogy a mieink vesztettek, akkor nyomorúságba, rettegésbe jutott itt a nép. A mezőváros összes elöljáróját leváltották, még a grófot is meghurcolták A legényeket meg idegen katonák kötélhurkokkal fogdozták öszsze. Legtöbbször vasárnap mikor jöttek ki a templomból, és vitték őket a taljánokhoz. Majland vidékére Г0-15 évre szolgálni a német császárt." (Gyimesi 1986, 2.) A bemutatott történeteken kívül dalok is kapcsolódnak a világosi fegyverletételhez, a szabadságharc leveréséhez. A következő dalt Fülén gyűjtötték 1947-ben (Dégh 1952, 98):