Lukács László: 1948–49 jeles napjai a néphagyományban. – Szent István Király Múzeum közleményei: A. sorozat 35. (1998)
22 a bíró. Abban a kéményes házban. Akkor még csak minden tizedik házon volt kémény. Elrendelték, hogy a katonaságot azonnal lássák el élelemmel, mert különben felperzselik a falut. Megkérdezték a horvátokat, hogy miért jöttek. Azt mondták, hogy odahaza akasztófa volt felállítva, és aki nem akart jönni, azt fel is húzták azonnal. A horvátok nagyobb része civil volt, hatvanéves korig kellett jönni. Fegyver nélkül, jobbára kapával, kaszával voltak felszerelve. A grófok és a nagyuraink hozták be ránk a horvátokat. A lángi Zichy grófot el is fogták, és Lóréban cigánynyal felakasztatták. A lángi Zichy kastélyban két megrakott szekér fegyver volt elkészítve, hogy majd a horvátok között kiosztják. Megkérdezték Zichyt, hogy miért hozta Magyarországra a horvátokat? Azt mondta, hogy azért mert a horvát nép alázatos, megbecsüli az urait, ha beszél vele, letérdel előtte, de a magyar olyan büszke, hogy a kalapot sem igen akarja levenni, ha urával beszél. Mikor Fehérvárra bevonultak a horvátok, már menet közben osztogatták el egymás között a házakat, hogy ez a sógoré lesz, ez a komáé, ez a nagy pedig a tisztelendő úré." (Szolnoky 1947, 67-69.) Adatközlőm, Farádi Vörös Miklós (szül. 1909) Kalózon hallotta a következő történetet: Gróf Zichy Ödön, "aki Jellasiccsal jött be" kálozi földbirtokos volt, 12 pusztája és kastélya volt itt. Jellasics serege Siófokon keresztül Fehérvár felé ment, Zichy Ödön csak Szabadbattyánig tartott velük. Onnan Kálóz felé igyekezett. A honvédek Soponyán fogták el. Reggelig Abán őrizték: a Csapó-saroknál a csöpögőre kötötték ki, esett az eső, folyott rá a háztetőről a víz. Másnap vitték Adonyba, átmentek a réven a Csepel-szigeti Lórévre. Zichy Ödönt ott akasztották fel. Soponyán Benedek István (szül. 1912) emlékezete igen jól megőrizte a családi hagyományból merített történetet: "A dédöregapám 12 éves, a dédöreganyám meg 10 éves, akkor 48-ban. Aztán öregkorukban nagyon sokat meséltek róla. Én akkor még 10-12 év körüli kisgyerek voltam. Azt nagyon a fejembe véstem, különösen arról tudok mondani, mikor nagyon nagy csata volt Kápolnásnyék meg Pákozdnál. Aztán a Jellasics vezér az vezette volna a horvátokat Pákozd meg Velence alá, de egy irgalmatlan nagy sereggel ment. Aztán itt a Perczel Mór megpróbálta, hogy meg tudná-e fordítani a horvátokat, de bizony nagyon kevés ereje volt neki, 150 kemény magyar huszár. Ezekkel Tácnál, Tác és Csősz között bejött, akkor a csőszi határnál (Kerékdombnak híjjuk), a csőszi faluvégen kívül fölvonult 150 huszárunk. Akkor 12 huszár vállalkozott arra, hogy leveri a két hídőrséget, Nagylángnál is, meg Soponyánál is. Azt' egy bátor táci legény jelentkezett, hogy a Sárrétében (ami akkor még mocsaras rész volt) tudva a járást, el fogja őket vezetni. Aztán megbeszélték a parancsnokkal, hogyha leverik a hídőrséget, akkor Nagyláng felől is, meg soponyai fölső faluvégen (itt ahol vizek voltak meg fűzfák) megfújják a riadót, a rajta-rajtát a támadásra. így is történt. A táci legény kiadta, hogy merre foglalják el a hidat, akkor aztán elkezdték összefújni a rajta-rajtát. Perczel Mór meg a 150 huszárral szinte bekerítette Soponyát. Aztán a horvátok úgy megkeveredtek, hogy aki a fölső faluvégen volt, az alsónak szaladt, aztán lődözték egymást, így aztán megfutamították őket. Akkor Kalózig visszamenekültek, onnan újra támadtak a gróf Zichy Ödön vezetésével. Akik a hídőrséget leverték, az a 12 huszár, szűrt kértek, kalapot, a lovaikat beállították az egyik lángi ház udvarába, puskát a szűr alá,
