Lukács László: A mezőföldi tanyák néprajza. A farmtanyák kialakulása és pusztulása a Mezőföldön a XIX - XX. században - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 32. (Székesfehérvár, 1998)
A parcellázás és a tanyásodás
70 Baracs-Apátszállás Széchenyi-telepen a XX. század elején parcelláztak az egykori Amadé-birtokból. A parcellákat nem csak helybeliek, hanem a mezőföldi településekről (Dunaföldvár, Dunapentele, Bölcske, Mezőfalva, Sárszentmiklós) érkezett vevők vásárolták meg. A ma is álló Markovics-tanya lakóépülete a felparcellázott uradalom csőszháza volt, amit 5000 D-öl földdel együtt egy dunaföldvári ács vásárolt meg. Arra számított, hogy a parcellázás hatására Baracson sok ház, tanya épül, amelyeknek tetejét majd ő készíti el, ezért ideköltözött a régi csőszházba. Nem ment neki jól a Széchenyi-telepi tetőkészítés, ezért néhány év elteltével visszaköltözött DunafÖldvárra. Baracsi házát és földjét a mezőfalvi származású id. Markovics István vásárolta meg 1909-ben. Markovics István Mezőfalván részes arató volt, az uradalmakba járt aratni, csépelni. Mezőfalván sem házuk sem földjük nem volt, más házában laktak. Markovics István feleségével és két gyermekével (István, Mária) költözött a baracsi tanyára. Markovics István a tömött falú, szoba-konyhás lakóépülethez négy állatra méretezett istállót épített, amelyben a tanyavásárlást követő években egy lovat és egy tehet tartottak. Id. Markovics István a tanyáról vonult be katonának az első világháborúba, ahol tüdőbajt kapott, leszerelték, hazajött, de még a háború alatt meghalt. Fia, ifi. Markovics István (szül. 1899) 17 évesen, 1916-ban ment ki a frontra, olasz hadifogságba került, fogolyként parasztoknál dolgozott. Itthon a tanyán édesanyja és Mári leánytestvére gazdálkodott. Egy lóval szántottakvetettek, önellátók voltak. Ifj. Markovics István a fogságból hazatérve folytatta a tanyai gazdálkodást. A saját földjük mellé Széchenyi-telepen a szomszédban bérelt 5 mh szántót, és Mezőfalván is dolgozott bérelt földön. 1940 körül vett Baracson Lénárt János földjéből 4000 D-ölet. 1941-ben Jankó Lajostól 6000 D-ölet, majd a pentellei határnál 6000 D-ölet vásárolt az Agócs-féle földből. 1940-ben lovát, kocsiját a Honvédség bevonultatta Erdélybe. Volt egy kis csikójuk, az édesapa egyszer fogta be, másnap ő is megkapta a katonai behívót Erdélybe. A csikót az édesanya és két fia: István (szül. 1927), Tivadar (szül. 1928) tanította be. "Szántottunk, vetettünk vele. Volt mellette egy másik ló, az öregebbik lóra volt a kisafa ráütte, az húzott többet, így kíméltük a csikót." - emlékezett vissza Markovics Tivadar. A földvásárlások után a szántóterületen búzát (3000 D-öl), árpát (1000 D-öl), rozsot (1000 D-öl), kukoricát (3000 D-öl), krumplit (200 D-öl), takarmányrépát (150 D-öl) termesztettek. Tanyai veteményeskeríjük 150 D-ölet foglalt el. Téli takarmánynak zabot vetettek, amit zölden levágtak, amikor a fejit hozta, a zabszemek még gyengék. Megszárították, kazalban állt a szérűskertben. A kukorica közé babot vetettek. 1940-ben igen jó babtermésük lett. A száraz babot a két fiú elkezdte kézi cséppel kicsépelni. Mivel édesapjuk katona volt, a szomszéd, Horváth Mihály jött a segítségükre: a tanyaudvaron lovakkal elnyomtatta a babot. "Karikára sétáltak a lovak az udvar közepén a babszáron. Annyi bab lett, hogy egy pár lószerszámot és egy vetőgépet vettünk belőle. Dunaföldváron szövetkezeti fölvásárló vette meg a babot. Édesapám 1940-ben Erdélyben volt a bevonuláskor katona. Amikor december elején megjött, akkor adta el a babot, és vette meg a vetőgépet,
