Lukács László: A mezőföldi tanyák néprajza. A farmtanyák kialakulása és pusztulása a Mezőföldön a XIX - XX. században - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 32. (Székesfehérvár, 1998)
A parcellázás és a tanyásodás
48 tanyát akácfákkal ültették körbe, a vályogvető gödör mellé egy sor nyárfát, kőrisfát ültettek. A cirkot Székesfehérvárra, Dégre adták el seprükötőnek. A cirokszárból kerítést, fészer oldalát készítettek. A sárgarépát, borsót, lencsét a veszprémi piacon árulták vagy a balatonkenesei üdülőkben adták el. 1943-44-ben a lepsényi vasútállomásra szállították a sárgarépát, ahonnan vagonnal Székesfehérvárra, a szárítóba vitték, innen a Honvédséghez, a frontra került. A napraforgót az enyingi olajütő vagy a Futura Vállalat mezőszentgyörgyi begyüjtőhelye vásárolta meg. Sárgarépát, zöldséget, mákot, zöldborsót nagy mennyiségben szállítottak Káptalanfíiredre, a veszprémi káptalan itteni gazdaságának konyhájára. Ugyanitt a gazdaság sertései, baromfiai számára sok kukoricát is vásároltak tőlük. A termesztett cirok magját ledarálták, igen jó takarmánynak tartották. A szójababot, burgonyát is a Futura felvásárlója vette át tőlük Mezőszentgyörgyön. A latyaki tanyákra Mezőszentgyörgyről jött ki a cséplőgép az asztagokhoz. Kalló János traktor-meghajtású cséplőgéppel csépelt. Esetleg etetőt hozott magával, a többi munkát a tanyabirtokosok és családtagjaik végezték a cséplésnél. Nem csak a gabonát, hanem a borsót, szójababot is elcsépelték. A latyaki tanyákról a gyerekek Mezőszentgyörgyre vagy Ecsi-pusztára jártak iskolába. Mezőszentgyörgyön a tanévben a rokonoknál laktak. A mezőszentgyörgyi boltban vásároltak a latyaki tanyák lakói. Az enyingi vagy a dégi malomban őröltettek. Kenyeret a tanyán sütöttek. A Gál-tanya kemencéje a nyári konyhában épült. A két szülő és a hét gyermek számára hetente hat kenyeret sütöttek. Kukoricaszárral (üszékcsutával) fűtötték be a kemencét. Kenyérsütés előtt lángost sütöttek. A tanya köré ültetett fák nem nőttek még naggyá, amikor a Gál-tanya tulajdonosait nehezen megszerzett birtokukból kiköltöztették. Tanyájuk az enyingi állami gazdaság tulajdonába került. Államosítása után épületeit lebontották. Sorsában osztoztak a szomszédos latyaki tanyák is. Területükön még az egykori dűlőutakat is felszántották. Nagy, összefüggő tanyás terület alakult ki Perkáta határában. Itt a községhatár északi részében gróf Szapáry László 4724 kh-as birtokát parcelláztatta fel a Földhitelbank Részvénytársaság 1926-ban (Radenich 1924, 92). Újsághirdetés révén az egész országban tudomást szereztek a parcellázásról, így a vevők között nem csak környékbelieket (Rácalmás, Dunapentele, Baracs, Dunaföldvár), hanem alföldieket (Gödöllő, Tass, Soltvadkert) is találunk. Szapáry birtokából 5-500 khas parcellákat adtak el Forráspuszta, Kisperkáta-puszta és Zsidókalap-major területén. A legnagyobb birtokot (541 kh) Paukovics Ernő katonatiszt vásárolta, a parcellák nagy része viszont csak 10-50 kh-as volt. A legtöbb frissen vásárolt földre farmtanya épült, így a perkátai határban az 1930-as években mintegy 70 család élt tanyán. Közülük Tagai György (40 kh) és Czinger György (20 kh) tanyáját mutatom be. Idős Tagai György Soltvadkerten újsághirdetés útján szerzett tudomást a parcellázásról. Itteni házát, szőlőjét és 10 mh-as földjét eladta, s egy 40 kh-as parcellát vett a perkátai Forráspusztán. Öt fia közül a legidősebb, György 1911-ben
