Lukács László: A mezőföldi tanyák néprajza. A farmtanyák kialakulása és pusztulása a Mezőföldön a XIX - XX. században - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 32. (Székesfehérvár, 1998)
A parcellázás és a tanyásodás
30 lezettségének, ennek ellenére kiküldték hozzá a kisbírót, hogy még a maradék 5 q kenyérgabonát és a vetőmagot is be kell szolgáltatnia. Amikor ezt is elvitték, akkor - mivel a termelőszövetkezetbe mint kulákot nem vették be - földjéről az állam javára lemondott, és Sztálinvárosban a 22. számú építőipari vállalatnál helyezkedett el, segédmunkás lett. Mivel a vállalatot 1954-ben megszüntették, hazajött, és napszámosként dolgozott. 1954 őszén Sárbogárdon a sütőipari vállalathoz ment segédmunkásnak. Rakodómunkás volt, zsákolnia kellett, szenet és fát hordani teherautóval és lovaskocsival a környező községek sütődéibe. 1955. december 15-ig dolgozott a sütőiparnál, ekkor mint kulákot elküldték. A terményforgalmi vállalathoz ment, a sárbogárdi malomban zsákolt 1956. június 1-ig. Ezen a nyáron Szarvas-pusztára ment aratni és csépelni, még kézzel arattak. Ott megkapta a gabonafejadagot, 5 személyre: a családfőre 240 kg-ot, a feleségre és a három gyerekre 200-200 kg-ot. (1955-ben harmadik gyermeke is megszületett.) A cséplés után, 1956. augusztus 15-én ment el a MÁV-hoz pályamunkásnak, majd Sárszentmiklóson egy bakterháznál őrhelyettes lett. 1957-ben rehabilitálták mint volt kulákot. 1956-ban rövid ideig újra pályamunkás, majd 1958 őszén vonatkísérőnek, tehervonat fékesnek ment Pusztaszabolcsta. 1959-ben helyettes málházónak küldték Ercsibe, ahol pár hónap múlva málházónak nevezték ki, ott is volt egészen 1969- ig. Ekkor Budapestre a Déli pályaudvar szertárfőnökségére ment, ahol olajkiadó, zsírkiadó, szénkiadó volt, raktárban dolgozott. Innen ment nyugdíjba 1977- ben. Mivel 1916-ban született, ezért 1976-ban kellett volna nyugdíjba mennie, de akkor kapott egy szívinfarktust, ezért csak amikor meggyógyult, 1977-ben küldhették nyugdíjba. Tanyaépületét 1951-ben 6000 Ft-ra értékelték, de azt csak nagy sokára, az 1970- es évek elején kapta meg. A lakóházban 1951 után két termelőszövetkezeti tag lakott a családjával együtt, a tanyai istállóban a szövetkezet lovait tartották. Később a lakóépületet méregkamrának használták, 1984 körül bontották le. A Plihál-tanya szomszédja, a Kocsis-tanya a Magyarországi Unitárius Egyház 1935-ben 220 kh-as birtoka volt. A tanyát a birtokkal együtt Kocsis János intéző bérelte. Kocsis a birtokon épült kastélyban lakott, a gazdaságot uradalmi cselédekkel műveltették. A Kocsis-tanya ezért nem számítható a paraszti tanyák közé. Valójában uradalmi puszta volt, csak a népnyelv nevezte tanyának. A Kocsis-tanyához tartozó kastély ma is áll. A Kocsis-tanya után a régi Pesti úthoz közel a Zádori-tanya következett. Ezt az első világháború után két testvér, Zádori Mihály és Zádori Ferenc vásárolta meg az Unitárius Egyház birtokából. Zádori Mihály a sárbogárdi Décsey-uradalomban volt parádéskocsis, a felesége ugyanitt szakácsnő. Zádori Ferenc ugyanitt kocsisként dolgozott. Mindketten 18 kh földet vásároltak egy-egy volt cselédházzal. Zádori Ferencnek egy régi, hosszú cselédház, Zádori Mihálynak egy újabb épület jutott. Zádori Mihály 10 év múlva Zádori Ferenc házát és földjét is átvette. Az 1930-as évek végéig a tanya körül annyi földet vásárolt, hogy birtoka 84 kh-ra növekedett. Zádori Mihály 1939-ben bekövetkezett haláláig négy felnőtt gyermekével közösen gazdálkodott. A gazdálkodást Zádori Mihály, a közös háztartást a ■
