Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)

Katalin - Kata, Katarina (nov. 25. ill. dec. 7.) Alexandria Szent Katalin a történelmi Magyarország katolikus vallású horvátjai, sokácai, bunyevácai, bosnyákjai körében igen népszerű szent volt. Hozzá, mint Isten első vértanújához archaikus népi imádsággal, énekkel könyörögtek. Az imádság egyik változatát Csepel-szigeten is meglelték. Katalin személyéhez a Kárpát-medencében széles körben ismert időjárási regula tapadt. Ezzel összhangban az ercsi rác-horvátok mondogatták: „Kata mokra „Katalin nedves Boziclupa." Karácsony dobogós." Borbála - Barbara, Varvara (dec. 4. ill. dec. 17.) Borbála, másképp Barbara a római katolikus és görög-keleti egyház közös szentje, nagyszámú foglalkozás védőszentje. Vizsgált településeinken a görögkeleti délszlávok Varvara napján tányérra búzát vetettek, mely karácsonyra szépen kizöldült. Sokan a tányér közepén leborítottak egy poharat, melynek helyére került azután a gyertya vagy a mécses. A szerbek a halottak lelki üdvéért égették. Sok családban a búzát piros szalaggal is átkötötték, ez is növelte esztétikai funkcióját. A kizöldellt búza a karácsonyi asztalra, illetve a szentkép (ikon) alá került. Az egykori Nyugat-Magyarországon, a jelenlegi Burgenlandban a horvátok és németek Borbálabúzát (Barbaraweizen) kezdtek csíráztatni e napon. A délszlávok és németek búzavetési szokásának célzata azonos volt a Luca napi magyar szokáséval, melyet az eredetre utalással együtt korábban már ismertettük. Itt annyit teszünk hozzá, hogy a délszlávoknál többfele a kicsíráztatott búzából jósoltak a következő évi termésre, majd ünnep után az állatokkal etették meg. Akizöldellt búza az alvó, téli természetben az életerőt jelentette. A búzavetés szokása egyébként Európán kívül is ismeretes. Barbara napján a görögöknél, szerbeknél, horvátoknál áldozati ételt főztek. A görög asszonyok mandulából és mézből készítették a kollyivát, melyet Borbálának ajánlottak, hogy mentse meg gyermeküket a himlőtől. E napon gabonát is főztek, amit varvarának neveztek. Mindez ógörög szokásokkal hozható összefüggésbe. A szerbek többféle terményből késztítették a varvarát vagy varicat, melyből ember, állat egyaránt fogyasztott és jósoltak is belőle. (Eperjessy, 1975. 55.) A vajdasági szerbek Borbála napján ugyancsak varicat főztek, melynek alapanyagát más gabonamagvakkal együtt a búza szolgáltatta. Nagy mennyiségben főzték, napokon át ették, még karácsonyra is jutott belőle. A család minden tagja fogyasztott belőle, a maradékot az állatoknak adták. Avaricával kapcsolatosan szokták mondogatni (Bosic, 1985. 26.): „Varvarica vari, „Borbálkafőzi, S veti Sava ladi, Szent Száva hűti, A Nikola kusi, Miklós pedig ízleli, Da se ne omrsi" Hogy ne egye zsírosan." Vuk Stefanovic Karadzic (1787-1864), a szerbek nagyhatású és jelentős írója, etnográfusa szótárában a vers alábbi változatát szerepeltette: „Varvarica vari, „Borbálkafőzi, Sveti Sava ladi, Szent Száva hűti, A Nikola kusa. Miklós pedig ízleli. " 587