Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 4. 1688 - 1848 - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 16. (Székesfehérvár, 1979)
Németh László: A székesfehérvári egyházmegye kialakulása (1688 - 1777) és első püspöke, Sélyei Nagy Ignác (1777 - 1789)
ség értelmében a püspök a palota építéséhez készpénzen megvásárolta a Lakatos utcai sarkon álló és a püspöki udvarban benyúló két magánház telkét a rajtuk lévő házacskákkal, a várostól pedig megkapta egy átjáró út biztosításával az egykori bazilika helyét (a mai Romkertet), hogy majd oda építhesse a szemináriumot. 1788-ban kezdte meg a püspöki palota építését. Építőmestere Feigs Ferenc Antal székesfehérvári kőművesmester volt. Hogy a kivitelező egyben tervező is lett volna, azt adatok hiányában állítani nem merjük. A püspök 1789-ben bekövetkezett halálakor az új épület Lakatos utcai, ún. könyvtárszárnya készült el, de utódja az egész épületre vonatkozó tervrajzot örökölte.266 267 268 A kegyurasága alá tartozó Sárkeresztúron 1788~ban felépítette és felszentelte védőszentjének, Szt. Ignác vértanúnak a tiszteletére a plébániatemplomot.287 A püspöknek a sárkesztúri birtokon végzett építkezései és befektetései következtében a birtok értéke kb. háromszorosára növekedett. Tehát a püspök leveleiből kicsengő gondosság és takarékosság meghozta eredményét, de korai halála miatt annak hasznát nem önmaga látta, hanem utódjának építkezéseit tette vele lehetővé. Sélyei Nagy püspöksége idejére esik Mária Terézia adományozása révén Szent István fejereklyéjének visszaszállítása Székesfehérvárra. Az értékes ereklyét a város és az egész egyházmegye nagy ünnepélyességgel fogadta 1788. március 27-én a fehérvári felsővárosi plébániatemplomban, onnan április 2-án díszes körmenetben szállították a székesegyházba.2f8 Kitartó makacssággal vitte újból és újból a Helytartótanács elé anyagi gondjait, amik miatt a kezdő egyházmegye problémáit nem tudta megoldani. Első felterjesztését rövidesen az egyházmegye átvétele után, 1777. októberében küldte a Helytartótanácshoz.269 Ebben kérte az őrkanonoki birtokot, Csepel-sziget tizedét, ami régen a fehérvári prépostot illette. Lelkipásztori szempontból pedig kérte, hogy a győri és pécsi püspökség néhány plébániáját csatolják egyházmegyéjéhez. A komáromi esperesi kerület átcsatolását többször is szorgalmazta, mivel az az alapító királynőnek is szándékában állott, csupán a győri püspök életében nem kívánta a tervet végrehajtani. Miután üresedésben van a győri püspökség, alkalom nyílik ennek végrehajtására.270 A Hidegkúton örökös nélkül elhunyt Péterfi bárónő birtokát a szemináriuma és az öreg papok otthona számára igényelte, mivel az a birtok hajdan a székesfehérvári káptalan birtokai közé tartozott.271 Az Amadé bárónő által a jezsuiták temploma, illetve a katolikus árvák katolikus nevelésére tett százezer forintos alapítványért is folyamodott a Helytartótanácshoz, azzal az indokkal, hogy az egyházi alapítvány, amit egyházmegyéjében tettek, és az egyházmegye intézményeire fordítva szolgálná az alapítvány tévő szándékait.272 Egyetlen esetben sem érte el célját. Az 1777. októberében felterjesztett kérelmének273 befejező részében írt az egykori királyi bazilika maradványainak és az ahhoz tartozó kápolnának elhanyagolt állapotáról is. Megemlíti, hogy az épület életveszélyes állapotban van, a helyükről kimoz-266. Vő. FÉNYI O. : Milassin Miklós 1790—1811. A székesfehérvári egyházmegye jubileumi névtára. (Székesfehérvár, 1977.) 267. PAUER J. : op. cit. 291. 268. Ibid. 273—289. — KAROLY: i. m. I. 414—416. 269. OL C 38. Acta Cass. Par. Dioec. Albaregalen. rsz. 8. Közli BALOGH J. : A művészet Mátyás király udvarában. I. (Budapest, 1966.) 183—185. 270. Szív. PL 1783. júl. 6. 271. Vö. AEA I. 169—173. 272. AEA I. 12—14. 273. Lásd. a 269. jegyzetet. 87
