Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 4. 1688 - 1848 - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 16. (Székesfehérvár, 1979)
Németh László: A székesfehérvári egyházmegye kialakulása (1688 - 1777) és első püspöke, Sélyei Nagy Ignác (1777 - 1789)
Németh László A SZÉKESFEHÉRVÁRI EGYHÁZMEGYE KIALAKULÁSA (1688—1777) ÉS ELSŐ PÜSPÖKE SÉLYEI NAGY IGNÁC (1777—1789) Az 1777-ben alapított székesfehérvári egyházmegye teljes egészében a hatalmas kiterjedésű veszprémi egyházmegyéből nyerte területét. A középkori fehérvári és budai főesperességek, a török kiűzése után visszaállított fehérvári és budai esperesi kerületek képezik az új egyházmegye területét, kiegészítve a palotai esperesi kerületnek Fejér megyéhez tartozó plébániáival (Füle, Szabadbattyán, Isztimér, Kálóz). Az egyházmegye déli határplébániái tehát Hard, Vajta és Cece, a nyugati részen Mór, Bakonysárkány és Isztimér. Az egyházmegye határa északon felnyúlik a Duna felső folyásáig, Dunabogdányig. A Szentendrei-sziget, a Duna-kanyar Szentendre és Pócsmegyer kivételével, a Budát körülvevő peremkerületek, amelyek Nagy-Budapest kialakításakor kerültek a fővároshoz, ugyancsak a székesfehérvári egyházmegye részét képezik az egész Csepel-szig'ettel együtt. Székesfehérvár felszabadulása a keresztény sereg és a török védők között folytatott tárgyalás eredményeképpen közel másfél százados megszállás után 1688. május 19-én következett be. Ezzel a jövendő székesfehérvári egyházmegye központja és Fejér megyére eső területe is keresztény uralom alá került.i Maga Székesfehérvár, a királyok koronázási városa és temetkezőhelye elveszítette középkori közjogi és vallási jelentőségét. A Szent István által épített bazilika romjai kellőképpen jelképezték a hajdan virágzó kereszténység siralmas állapotát.1 2 De a későbbi egyházmegye egész területén, ami néhány községet leszámítva a hajdani Pilis és Fejér megyékre terjedt, egyetlen középkori egyházi intézmény, plébánia vagy szerzetesház sem vészelte át a török megszállást. A Duna vonalán letelepülő délszláv katolikusok között fejtettek ki áldásos működést a bosnyák ferencesek és a koppányi jezsuita misszió hatósugara érhette el egyházmegyénk határát.3 A török hadak számára felvonulási területnek számító vidék nagyobb részt lakatlanná vált. Célunk rövid áttekintést nyújtani arról, hogy nem egészen egy század leforgása alatt Székesfehérvárott és Fejér megye területén miképpen éledt újjá a katolikus egyházi élet és hogyan vált lehetővé, egyben szükségessé egy új egyházmegye meg1. SEBESTYÉN J. : Székesfehérvár felszabadulása a török uralom alól, (Székesfehérvár, 1929). Az évforduló napját a város még hosszú évtizedeken át ünnepélyes körmenettel ülte meg. JENEI K. : Székesfehérvár körülzárása és visszafoglalása 1688-ban. Fejér megyei Történeti Évkönyv. 5. (1971) 7—21. 2. A bazilikát a törökök a vár 1601-ben történt visszafoglalásakor robbantották fel. Vö. POLGAR I. : A székesfehérvári bazilika múltja. (Székesfehérvár, 1936). DERCSÉNYI D. : A székesfehérvári királyi bazilika. (Budapest, 1943). FITZ J. : A székesfehérvári középkori bazilika. (Székesfehérvár, 1956). — Uő. : Székesfehérvár, (Bp. 1957), 7—10. 3. JENEI K. : A délszláv betelepülés előzményei és folyamata Fejér megyében. VE(szprémi) A(kadémiai) B(izottság) Értesítő. A Dunántúl településtörténete 1. (1686—1768). (Veszprém, 1976), 187—198. — PFEIFFER J. : A veszprémi egyházmegye legrégibb egyházlátogatásai. 1554—1760. (Veszprém, 1947), — JUHASZ K. : Laien im Dienst der Seelsorge während der Türkenherrschaft im Ungarn. (Münster, Westfalen), 33—54. 51
