Néprajzi tanulmányok Apátfalváról (Szeged, 2015)
Anyagi kultúra - Nagy Vera: Kézműiparok - Fémfeldolgozó ipar
Kézműiparok parasztemberek számára abban állt, hogy többségük egyben cséplőgép tulajdonos is volt. (Keliger, Szilvást] A legnagyobb lakatosműhellyel Apátfalván Keliger Mihály rendelkezett, aki négy cséplőgépet tartott. Maga javította a gépet és ellenőrizte a munkát, de cséplésnél egy embert alkalmazott, aki kezelte a gépet. Az 1950-es években Keliger mellett már csak Szilvási István működött a faluban. Életútját fia révén ismerhettük meg, aki szintén lakatosként dolgozott. Szilvási István 1905-ben született Apátfalván, itt is tanulta ki a lakatosmesterséget. Az 1930-as évektől kezdett el önállóan dolgozni, s kezdetben zárak, lakatok, üstházak, tűzhelyek készítésével, javításával foglalkozott, valamint gőzgépek, cséplőgépek karbantartásával. Nyáron cséplőgép mellett gépész- kedett. A géptulajdonosok közül dolgozott Keliger Mihálynak, Kerekes Burkus Andrásnak, Tóth B. Mihálynak, Csikota Mátyásnak. 1943-ban saját cséplőgépet és hozzátartozó motort vett, mellyel 1952-ig dolgozott, már mint géptulajdonos. 1952-ben a királyhegyesi gépállomásra vitték be a cséplőgépét. Az 1930-as, '40-es években tucatnyi cséplőgép dolgozott aratáskor Apátfalván. A gazdák kiválasztották, hogy kivel akarnak csépeltetni, minden géptulajdonosnak megvolt a maga területe, egyesek a határban, mások a belterületen dolgoztak. Szilvási István 22 fős munkacsapattal járt csépelni. Mint főnök és géptulajdonos végig kinn volt a munkák során. Általában tizedéből csépeltek, tehát 100 mázsa búzát 10 mázsáért. Ebből 6 mázsa a géptulajdonosé, 4 mázsa a munkásoké, alkalmanként 5:5 mázsa is lehetett ez az arány. A géptulajdonos ebből fedezte a javítási költségeket, az üzemanyagot, a munkások biztosítását. A cséplés hajnali 2-3 órakor kezdődött és este 10-ig tartott. Az ételt a munkások feleségei vitték 1948-ig, utána a gazda felesége főzött rájuk . A munkások vasárnaponként kapták meg bérüket Egyéb lakatosmunkát a mester pénzért végzett, ez alól csak a háborút követő időszak volt kivétel, amikor csirkét, tojást, tejet, kapott munkájáért. A cséplés csak idénymunka volt, télen a hagyományos lakatosmunkák kerültek sorra: kályhacső, zárak, kulcsok készítése, javítása, ajtó-, ablakvasalás, biztonsági rács, díszkapu, kerítések házakhoz és a temetőbe, tolókapa, kaparó, kisebb vetőgépek, szeneslapát, kályha elé lemez, sütők készítése, lyukas edények, tűzhelyek foltozása. Ezeket mindig megrendelésre végezte, a hozzávaló vasat a helybeli vaskereskedésben szerezte be. Bár az idők folyamán a lakatosok is specializálódtak - géplakatos, szerszámlakatos, épületlakatos - de egy falusi lakatosnak mindenhez kellett értenie. Vásározni a helyi lakatosok nem jártak, az itteni vásárokon esetleg egy-két vidéki lakatos jelent meg néha. 293
