Nagy Imre: A Lucs-gyűjtemény (Szeged, 2007)

az itt készült képeire a formák részletezése ellenére a rideg tónus és a rajz keménysége a jellemző. Az 1893 és 1896 közötti müncheni időszakában készült műveire a mélyebb és gazdagabb színek jellemzőek. 1896-ban költözik Hollósy Simonnal és társaival Nagybányára, ahol a festőiskola egyik alapítója és meghatározó festőtanára lesz. Itt készült művein a napfény és a színek viszonya foglalkoztatja, s ebből a korszakból származnak főművei. 1905-ben lesz a budapesti Képzőművészeti Főiskola tanára.

„Virágcsendélet” című műve bensőséges atmoszfé- rájú kompozíció, ahol a festmény alaphangulatát a képmező egészét kitöltő kék drapéria határozza meg. Ez az árnyékokkal és redőkkel tagolt felület csak a képmező jobb alsó és bal felső sarkában enged más tárgyi elemet is láttatni. A festett, mázas porcelán vázában álló fehér krizantém csokor és annak a virágfejek közül helyenként kivillanó mélyzöld levelei finom ellenpontozását jelentik a kék drapériának. A képmező jobb felső sarkából induló gyűrődés a kék drapérián széles árnyékban ér véget a vízszintes felületen, s ez a sötétebb mező szinte kiköveteli, hogy a festő egy kicsiny plasztika szürkés formájával oldja annak monotonitását.

Thorma János (1870-1937) festőművész még gyermekkorában kerül Nagybányára. A budapesti Mintarajziskolában kezdi tanulmányait Székely

Bertalan vezetésével. 1888-ban Münchenben találjuk, ahol Hollósy Simon mellett tanul, majd Párizsban a Julian Akadémián folytat tanulmányokat. Reá is nagy hatással van Bastien-Lepage, a kor ünnepelt festője. Többéves munka után, 1896-ban fejezi be a legnagyobb méretű magyar történelmi képek egyikét, az „Aradi vértanúk” című művét. Ezzel a művével vált országos hírű festővé. 1899-ben Hollandiában és Spanyolországban jár, majd ismét Párizsban találjuk. Tájképeken és figurális kompozíciókon kívül számos kitűnő portrét is fest.

„Feleségem (Nő kalappal)” című érzékeny alkotása jól illusztrálja, hogy mennyire birtokában volt a festői kifejezés minden eszközének. Az erős napsütésben álló lilaruhás nőalak ruhájának, kalapjának és arcának felületét olyan nagyobb festéknyalábokból építi fel, mely jól érzékelteti a forró nyári levegő vibrálását és játékát. A nő állának és nyakának formáinál alkalmaz kisebb reflexet, hogy visszaadhassa a női arc lágy formáit. Különösen érzékeny a kalap megfestése, ahol egy-két jól elhelyezett ecsetvonással képes érzékeltetni a bonyolult téri formákat. A festmény minden bizonnyal Nagybányán készült, hiszen a háttérben látható lankás hegyek gyakori motívumai az itt készült munkáknak. A nőalak feje körüli felhők megfestése különösen izgalmas kihívást jelenthetett Thormának, hogy ábrázolásukkal ki is emelje a főalakot a háttérből, de olyan mértékben ne hangsúlyozza őket, hogy versenyre keljenek feleségének alakjával.

Az impresszionizmus dekorativi- tásban oldott festészetét a legtöbb művel képviseltetett Csók István (1865-1961) „Thámár”, „Sokác lányok”, „Mézevők” vagy a „Für- dőző nő” című derűs vásznain látjuk érvényesülni. Csók István festőművész, a modern magyar plein air festészet egyik vezető alakja, a nagybányai művésztelep egyik meghatározó személyisége. 1882— 85 között a Mintarajziskolát látoThortna János: Feleségem (Nő kalappal)