Nagy Imre - Szabó Tamás: A Képzőművészeti Gyűjtemény - Kiállításvezető a Móra Ferenc Múzeum állandó kiállításához (Szeged, 2007)
Zemplényi Tivadar - Thorma János
került a múzeumba. A kép előterében apró ecsetvonásokkal érzékelteti a hófödte talaj felületének po- rózusságát, míg a középtérben az erdőrészlet fáinak ágai alkotnak szövevényes hálót a kompozíció felső kétharmadán. A faágakból összeálló hálót az ágakat fedő hópamacsok fehér foltjai teszik könnyeddé és légiessé, és teremtenek harmóniát az előtér hófödte talajának foltjával. A képmező felső harmadában, a hólepte ágak között és az ágkorona fölött a téli égbolt sárgás tónusú foltjai villannak elő, hogy ég és föld harmóniáját teljessé tegyék. A mű finom szerkezetisége példázza Mednyánszkynak a buddhizmus tanaiból táplálkozó panteizmusát. Számára a táj sokkal inkább a saját belső világa kivetítésének eszköze, mintsem érzéki élmény. Zemplényi Tivadar (1864-1917) festőművész a budapesti Mintarajziskolában Székely Bertalan és Lotz Károly növendéke. Münchenben folytatja tanulmányait, ahol Hackl és Löfftz irányításával képzi magát. Hazatérése után néhány hónapig a nagybányai művésztelepen dolgozik, majd Szolnokon tölt hosszabb időt. Munkásságának első meghatározó korszakában főleg parasztok, valamint szegény emberek életét ábrázoló realista szemléletű képeket fest („Szegény asszony otthona”, „Zarándok nő”). Később kemény színekkel komponált, sokalakos búcsújelenetek foglalkoztatják. 1903-tól mint a budapesti Képzőművészeti Főiskola tanára fontos pedagógiai tevékenységet folytat. 1894-ben Ráth- díjat, 1895-ben a Műbarátok Köre-díját, 1900-ban a t 1 1 I ■■ % f ««7,1 ■' ív & Zemplényi Tivadar: Érdekes olvasmány Rökk-díjat, 1911-ben a Nemzeti Szalon aranyérmét, s végül az állami nagy aranyérmet nyeri el. 1908- ban a Könyves Kálmán Szalonban rendez gyűjteményes kiállítást, 1918-ban pedig a Műcsarnok rendez műveiből hagyatéki tárlatot. „Érdekes olvasmány” című olajfestménye tematikailag egyértelműen életműve első korszakába sorolható. Az egyszerű munkáslakás szobájának belsejében, az ablak előtt két emberalakot láthatunk. A balról elhelyezkedő, szürkeruhás férfi az ablak előtti asztalnál ül, és a bal kezében tartott könyvet olvassa. Jobb kezével a pipáját tartja. A képmező jobbfelén elhelyezkedő kékruhás nőalak arccal a kép előtere felé fordulva ül, és köt. Az ablakon bevetülő fény megvilágítja az asztal lapját, illetve a kézben tartott könyvet, és éles fénycsóvát vet a nőalaktól jobbra elhelyezkedő drapériára. A fény a férfialakot reflexekkel járja körbe, míg a nőalak arcán és kezén statikusabb fényviszonyokat láthatunk. Az ablakokon át eleven zöldekkel megfestett kertre tekintünk. A belső tér mély, súlyos tónusai és az ablakon át látható kert élő, eleven zöldjei sajátos kontrasztot biztosítanak a kép előterének és hátterének. Thorma János (1870-1937) festőművész még gyermekkorában kerül Nagybányára. A budapesti Mintarajziskolában kezdi tanulmányait Székely Bertalan vezetésével. 1888-ban Münchenben találjuk, ahol Hollósy Simon mellett tanul, majd Párizsban a Julian Akadémián folytat tanulmányokat. Reá is nagy hatással van Bastien-Lepage, a kor ünnepelt festője. Többéves munka után, 1896-ban fejezi be a legnagyobb méretű magyar történelmi képek egyikét, az „Aradi vértanúk” című művét. Ezzel a művével vált országos hírű festővé. 1899- ben Hollandiában és Spanyolországban jár, majd ismét Párizsban találjuk. Tájképeken és figurális kompozíciókon kívül számos kitűnő portrét is fest. Pótolhatatlan szolgálatot tesz a képzőművészeti nevelés ügyének Nagybányán vállalt tanítómesteri működésével. Az első világháború után jó ideig ő tartotta a lelket a szertehulló nagybányai művésztelepben. Munkáinak méreteivel, tartalmi bőségével és színeinek erejével is mindig a monumentálist, és
