Nagy Imre - Szabó Tamás: A Képzőművészeti Gyűjtemény - Kiállításvezető a Móra Ferenc Múzeum állandó kiállításához (Szeged, 2007)
Molnár József - Zombory Lajos
tűnik fel. A valóságban e házak egymástól távolabb álltak, s az utcavonal is hosszabb volt. Az egész háttér túl közel van hozva ahhoz a ponthoz, ahol a király és környezete állnak: a valóságban ez távolabb esett, a vízterület is szélesebb és kiterjedtebb volt. A háttér középrészén a régi Rozália tér (a későbbi Gizella tér, mai Aradi vértanúk tere) és a Rozália kápolna fedezhető fel. Innen belátni a Zrínyi utca végéig, egészen a mai Fekete házig. (Akkor Mayer-ház volt.) Ettől jobbra az egykori főreáliskola kiemelkedő tetőzete látható. (Később a királyi ítélőtábla helye, napjainkban az egyetem rektori hivatala lett.) A tér másik sarkáról, ahol a Lefter-féle földszintes ház is felismerhető, belátni a régi Templom térre. Sőt, az Iskola utcában egészen az egykori Hungária szállodáig ellátni. A Templom téren a Szent Döme [Dömötör] egyház barokk homlokzata és tornya, továbbá a rác [Szerb] templom és tornya emelkedik ki. A Díszteremben Munkácsy nagyméretű képe mellett kapott helyet a mester egy bensőséges hangulatú tanulmánya, a „Felszolgáló lány”, mely a szegedi múzeum 1909-es szerzeményeként került a Munkácsy Mihály: Felszolgáló lány gyűjteménybe „Szeged város közönsége vásárlásából”. A semleges barna háttér előtt álló fiatal leány alakja a fehér blúzra és az arcára vetődő fény miatt hangsúlyosan emelkedik ki a képtér sötétjéből. Jobb karjában borosüveget tart, míg a két kezével fogott tálon borospoharakat visz. Testével oldalt fordulva, arcával és tekintetével pedig a néző felé pillantva ábrázolja a művész. A piros szoknya, a fekete kötény és a fehér blúz anyagszerű festésmódja árulkodik Munkácsy festői felkészültségéről és anyagábrázoló képességéről. A leány tekintete és egész testtartása gazdag lélekrajzi jellemzés. Molnár József (1821-1899) festő Bécsben, Münchenben és Velencében végzett tanulmányai után Stuttgartban főleg arcképfestéssel foglalkozik. 1853-ban a fővárosban letelepedve néhány reprodukcióban igen elterjedt történeti képet fest, de kiállításokon főképp nagyszámú, a romantikus iskola szellemében készült életképével és tájképével szerepel. Néhány alkotásában a plein air problematikája is felvetődik. 1857-ben Pesten Nemzeti Album címen kiadja életképeinek és tájképeinek egy-egy sorozatát kőrajzokban. „Tájkép” című festménye a Waltner-hagyaték darabjaként került a gyűjteménybe. Az aprólékos műgonddal kidolgozott alkotáson mindazok a kellékek fellelhetőek, melyek a tizenkilencedik század romantikus képzőművészetében elvárhatóak voltak egy tájképtől: előtérben patak, sűrű, sejtel mességet sugalló erdő, lombok között megbúvó, kissé romos épület, s mindez sejtelmes világításban. Annak érzékeltetésére pedig, hogy az emberi lény mily parányi része a természetnek, két emberalak is belekerült ebbe a megkapó kompozícióba. A kép festésmódja olyannyira részletező, hogy a motívumok mindegyike egyenlő hangsúllyal került kidolgozásra, ezzel is hangsúlyozva a lét egységét és a teremtés tökéletességét. Zombory Lajos (1867-1933) építész és festőművész, aki pályáját építési rajzolóként kezdi. Tizenegy évig Lechner Ödön irodájában dolgozik, de önállóan is részt vesz és díjat is nyer a szegedi gőzfürdő és a Kultúrpalota építészeti pályázatain.
