A szegedi nagyárvíz és újjáépítés. Európa Szegedért (Budapest- SZeged, 2004)

I. Az árvíz - Szelesi Zoltán: Festők az árvízről

SZELES! ZOLTÁN"

FESTŐK AZ ÁRVÍZRŐL

Képzőművészeti vonatkozásban elmondhatjuk, hogy a szegedi 1879-es ún. „nagy árvíz” több jeles magyar festőt megihletett. Soraikból főleg hárman tűnnek ki: Zichy Mihály (1827-1906), Csontváry Kosztka Tivadar (1853-1919) és Vágó Pál (1854-1928). Zichy, aki soha nem járt Szegeden, távolból érzett egyet a Tisza-sújtotta város népével. Rajzművészetével és lelkes szervezőerejével Párizsban igyekezett ekkor Szegednek segítségére lenni. Csontváry személyesen vett részt a szegedi árvíz mentési munkálataiban és az itt szerzett élményei s megbetegedése fontos szerepet játszottak további sorsának szellemi és művészeti kialakulásában. A Tisza-parti város árvíz tragédiáját Vágó örökítette meg legmaradandóbban. Impozáns vásznát - melyen hiteles képpé realizálta az itteni emberek tudatában élő árvíz fogalmát-, ő maga is főművének tekintette.

Zichy Mihály Szegedhez kötődését, illetve az itteni 1879-es árvízkatasztrófával kapcsolatos emberi és művészeti megnyilatkozását azzal a Szentpétervárról írt levelével kell kezdenünk, amelyet 1900 nyarán Erdélyi Bélához, a Szegedi Képzőművészeti Egyesület titkárához írt. Ebben - többek között — azt kérdezi Erdélyitől, hogy „...emlékezik-e, vagy jobban mondva érdeklődnék-e némely aligha ismert adatokért, melyek a szegedi árvíz esetére vonatkoznak?”1 Zichynek e levélrészlete azt tükrözi, hogy a

24. Zichy Mihály kitüntetés tervezete

* Szelesi Zoltán (1920-1985) művészettörténész.

33