Erdélyi Péter - Szűcs Judit (szerk.): Múzeumi kutatások Csongrád megyében, 2001 (Szeged, 2002)
NÉPRAJZ - Klamár Z.: Interetnikus kutatások a vajdasági Szerémségben
KLAMÁR ZOLTÁN Interetnikus kutatások a vajdasági Szerémségben Egy többnemzetiségű kontaktzóna magyarságának vizsgálata Néprajzi kutatótábor 2001. július 9-15. A kutatás célja, hogy feltérképezze a multikulturális környezetben Maradék falu népi kultúráját és kapcsolatrendszerét. Az interetnikus vizsgálat a népi kultúrában lezajló változásokat célozza meg a vajdasági Szerémségben, a Tárcái hegy (FruSka Gora) déli oldalán elterülő, három nemzeti közösséget magába foglaló településen. Esetünkben is szembesülnünk kellett a ténnyel, hogy Közép-Kelet-Európában a nyelvi határ nem szükségszerűen jelent kulturális határt is, és vannak olyan kontakt zónák, melyek területén a kulturális jelenségek oda-vissza hatnak, alakítva ezzel nemcsak a vidék, hanem távoli tájak arculatát is.1 A célfalu magyar közösségének nagyobbik fele református, kb. 450 fő, a kisebbik fele katolikus, kb. 180 fő. Szerbekkel, horvátokkal, szlovákokkal (korábban németekkel) élnek együtt, akik 1500-an vannak.1 2 A három vallási felekezetnek külön temploma van. A magyar elemi iskola igen régen - még az 1970-es évek közepén - megszűnt, a diákoknak csak anyanyelv ápolási óráik vannak. A három, egymás szomszédságában élő etnikumból a magyarok tehát lassan a nyelvcsere állapotába kerülnek. Ezért fontos és rendkívül tanulságos lehet megvizsgálni a faluközösség népi kultúrájában lezajló folyamatokat. A vizsgálat a lakosok közötti érintkezések kapcsolatrendszerén keresztül a kultúra átjárhatóságát, a nemzeti közösségek hagyományainak egymásra épülését vizsgálja. Ebben a térségben ilyen fajta kutatások eddig nem zajlottak - itt jegyezzük meg, hogy kisebb közlemények a vidék magyarságának népi kultúrájáról Gunda Béla, Égető Melinda és Kosa László tollából olvashatók, ám ezeknek a tanulmányoknak közös jellemvonása, hogy szerzőik szerint is inkább híradások3 - igaz ugyan, hogy az újvidéki Magyar Tanszék nyelvészei végeztek felméréseket, de ezek a nyelvészeti jelenségeket célozták meg és csak utalásszerű adatok láttak napvilágot a kutatás homlokterébe állított kérdésekben. Kivételt képez Penavin Olga összefoglaló tanulmánya.4 1 Liszka József 1996. 201. 2 Tíz évvel az utolsó népszámlálás után és az újabb közzététele előtt, csak becsült adatokkal számolhattunk. így is mutatják az értékek az etnikai arányokat. Az újabb beköltözések hatását viszont számszerűen nem tudtuk érzékeltetni. 3 Gunda Béla 1974., 1982.; Égető Melinda 1990.; Kósa László 1972. 4 Penavin Olga 1970.
